2011. december 23., péntek

Marina Fiorato - Siena lánya


Marina Fiorato: Siena lánya 

Marina Fiorato - The Daughter of Siena
Eredeti megjelenés: 2011
Magyar kiadás: IPC MIRROR, 2011
Hossz: 324 oldal
Műfaj: Kortárs szépirodalom
Fordította: Fügedi Tímea

Tartalom:

„A TIZENKILENCEDIK SZÜLETÉSNAPJÁRA NYAKLÁNCOT ÉS FÉRJET KAPOTT AJÁNDÉKBA…”

A páratlan szépségű toszkán városban, Sienában a lóverseny, a Palio fontos része a kultúrának. Egy gyönyörű fiatal nő, Pia Tolomei jegyese is indul ezen a versenyen, és a menyasszony azért imádkozik, hogy a férfi veszítsen.
Pia apja érdekházasságba kényszeríti lányát, hogy politikai szövetségeseinek eleget tegyen, akik a város irányítását akarják bármi áron megszerezni. Azonban a makacs és kivételes szépségű Pia beleszeret egy másik lovasba, Riccardo Bruniba.

A Palio nem egyszerűen csak egy verseny a városok vezető kerületei között, hanem inkább halálos rivalizálás a szépség, a pompa és a maszkok mögött.
A várost vezető Violante Beatrix de' Medici hercegnő és Pia Tolomei a Palio után önkéntelenül szövetségesekké válnak, s a sorsuk örökre összefonódik.
A történetben keveredik a romantika és a politikai intrika, s betekintést nyerhetünk a Mediciek furcsa világába és szemtanúi lehetünk annak, hogy néhány erős akaratú jó szándékú ember, hogyan tudja megváltoztatni a tragikus következményekkel járó eseményeket.



Először is szeretnék gratulálni az IPC Mirrornak amiért ilyen csodás borítót készített a könyvnek. Bár igaz, ennek a fotómanipulációnak az ég világon semmi köze a könyvhöz, mégis igazán elragadó. A téma szempontjából az angol kiadás borítóterve sokkal találóbb, azon legalább vannak lovak, de Popovics Ferenc munkájának esztétikai élménye egész egyszerűen vitathatatlan, és maximálisan kiszolgálja a kényesebb izlésű olvasó látványigényeit is. A félkemény borítás sem rossz megoldás, bár jobban örültem volna, ha keményfedeles változat is rendelkezésre áll.

A történet leginkább a cselszövős, szerelmes drámás kategória, bár a cselszövős rész nem épp a legsikerültebb, sőt mondhatnánk gyengécskének... túl lineáris, és az intrikus szál elvágása is túl gyors. A történelmi utószó alig fél oldalát pedig egyenesen vérlázítónak találtam!

No de akkor miért is olvassátok el a könyvet?
Mert az olasz felmenőkkel is büszkélkedő amerikai írónő már megint bevisz bennünket Itália történelmének korántsem napfényes, de annál titokzatosabb és kevésbé ismert világába, megint megmutat egy pici, de rendkívül izgalmas szeletet, amitől még többet akarunk belőle.
Valós történelmi események, és valós történelmi személyiségek felvonultatásával dolgozik.

"Öt tucat és még tíz szívverés, ennyi az egész: hetven szívverés az út a győzelemig. És semmi, de semmi nem szakíthatja félbe..."

A történet középpontjában a Palio áll, ami nem más, mint a középkorig visszanyúló nyaktörő, sokszor kegyetlen lóverseny, melyet a mai napig minden évben július 2-án, és augusztus 16-án rendeznek meg Mária mennybemenetelének tiszteletére.  A Palio dicséretes előrelépése, hogy a lovasok egymás ma már nem ütlegelhetik a verseny közben - ha már ugye a Szent Szűz előtti hódolat a "cél", vagy nem... Persze amit nem látunk, az nem is létezik... 
De ennek részleteit a könyvben olvashatjátok majd.

Talán pont ez a verseny ihlette meg Geszti Pétert is a Nemzeti Vágta megrendezésére? Ki tudja... Mindenesetre lovak és lovasok - a szigorú biztonsági előírások ellenére is - rendszeresen halnak a Palio homokján... És míg az itthoni Paliohoz a hazai celebáradat mainstream-jéből halásznak elő pár jó kiállású legényt, addig az olaszok a legkiválóbb lovasaikat mutatják be a közönségnek.  Vitriolba mártott pennám lekörmölteti velem, hogyha Győzike tudna lovagolni, valószínű ő is indulhatna a Hun-Palion... és hát ez a különbség a hazai és a külhoni lovas viadal között, illetve...még pár száz év persze, és... no mindegy... ez már egy másik történet...

Siena kulturális örökségére roppant büszke város, valljuk be őszintén, van is miért. 
A hagyományaikhoz való ragaszkodásban már csak az angolok tesznek rajtuk túl. Minden contradanak megvan az őt jelképező állata, és színei, és látványos külcsín közt, - rendkívül kötött  szabályok keretében vonulnak fel a pór nép előtt: Íme Siena legjobbjai.
No, de nem akarok megakadni feltétlenül a lóversenynél, boncolgassuk inkább most az érzelmi szálakat...

"Piának mindene megvolt, amire csak vágyott: nem abban a markában, amelyikben az érmét tartotta, hanem abban, amelyikben Riccardo kezét szorította."

A szerelmi vonal bájos, kedves, gyermekded, szenvedős. A homoerotikus részekben sokkal több a tűz.
A könyv erőssége számomra Violante Beatrix de' Medici öregedő, mellőzött, özvegy hercegnő tragédiáinak elbeszélése. Képtelen voltam nem rokonszenvezni vele. Az ANYA aki  az uralkodói intrikák kereszttüzében elveszti gyermekeit. A reménytelenül szerelmes FELESÉG, akit az ura lépten nyomon csal. A NŐ, aki sosem volt szép, és végső csapásként a hőn szeretett férfi inkább a férfiakhoz nyúl, mint hozzá... és mindemellett, ő a NAGYASSZONY, Siena Kormányzója, akit még a saját népe is lenéz, és mindenhol látná, csak a város élén nem...
Aztán ott van még a könyv végére beérkező rokon: Gian Gastone de' Medici, akinek személyisége legalább annyira visszataszító, mint a külseje. Fioratonak "köszönhetően" szinte a saját bőrén érzi az Olvasó a párnás, izzadékony mancsok matatását.

Másik szépsége a könyvnek a lovas emberek szívét dobogtatja majd. Ez a mű tele van lélekkel, hangulattal, színnel, és a lovak iránti csodálattal.

Ezzel párhuzamosan persze embereket vernek péppé bosszúból,  újszülötteket tüntetnek el a föld színéről, gyermeket rontanak meg, asszonyokat vernek benne...  A dráma a műben, valóban dráma, de be van burkolva némi női köntösbe, hogy az érzékenyebb idegzetű hölgy olvasók se hajítsák a kanálisba a könyvet, de azért gyengéden megérintse őket is a korszak bűzös lehellete.

Az események nem pörgik magukat túl, szép lassan bontakozik ki minden, amit pedig Fiorato nem akart leírni, mert meghaladta volna megrendelt karakterszámot, ott nincs kecmec, berövidít, vagy egy mondattal lezárja, hogy ez és ez az esemény megtörtént. Kár...
De osztok-szorzok, és az eredmény abszolút pozitív, nekem tetszett és bátran merem a figyelmetekbe ajánlani.
Remélem ez a szép könyv sokak karácsonyfája alatt fog díszelegni, és jövőre várom az újabb Fiorato műveket...

Végezetül kukkantsunk bele a 2011-es Palioba és az azt követő ünneplési őrületbe:

  

Értékelés: 10/8
(Mert ma jó kedvem van!)

Kellemes olvasást, és áldott Karácsonyt kívánok minden Bloggernek és követőiknek !
Baráti üdvözlettel:
Librarius

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése