Peter S. Beagle - Az utolsó egyszarvú
Peter S. Beagle - The Last UnicornEredeti megjelenés: 1968
Magyar kiadás: Ciceró Könyvstúdió, 2004
Hossz: 280 oldal
Műfaj: szépirodalom, fantasy
Fordította: Ormai Rita, Tótfalusi István
Tartalom:
Peter S. Beagle fantasztikus szépségű meseregénye – meglepő módon – ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt, pedig 1968-ban jelent meg Amerikában, és azóta több mint harminc kiadást ért meg csak angol nyelven. A könyv világsikerét fokozta az 1982-ben készült animációs film, amely szintén nem jutott el Magyarországra. (Jelenleg folyik a mozifilm forgatása nemzetközi koprodukcióban, magyar résztvevőkkel, a bemutató pontos dátuma még ismeretlen.) Az Utolsó Egyszarvú méltán tarthat igényt a legnagyobb fantasy-meseregényekkel való párhuzamba állításra (A Gyűrűk Ura, Végtelen történet). Története – a világon utolsónak maradt, halhatatlan egyszarvú vándorútja eltűnt társainak felkutatására és megmentésére a Vörös Bika fogságából – valójában prózában írt költemény, gyönyörű tündérmese, melyben Jóság és Gonoszság azért ütközik, hogy a rabbá tett Szépség szabad legyen. A tündérmese dramaturgiájához illően az egyszarvú útja során segítőtársakra is lel: mellé szegődik Schmendrick, a kétbalkezes varázsló és Molly Grue, a törvényen kívüliek kapitányának kedvese, akik saját maguk is „megváltásra” várnak. Velük együtt jut el végül az egyszarvú Haggard király elátkozott várába, ahol szembe kell szállnia a gonosz varázslattal. Beagle művének, akárcsak a műfaj többi klasszikusának „címzettjei” sokan vannak: gyermek és felnőtt számára más-más jelentés bontakozik ki belőle a számos értelmezési lehetőség közül. Azok közé a remekművek közé tartozik, melyek minden újraolvasással egyre gazdagabbá teszik olvasójukat.
Az utolsó egyszarvú volt az első könyv, amit Beagle-től olvastam. Teljesen gyanútlanul vettem a kezembe - bár itt-ott olvastam előtte pár lelkendező ajánlót a neten, ezért figyeltem fel rá egyáltalán -, aztán pár óra alatt végeztem is vele.
Csodálatos volt. Komolyan. A történet meseszövése - mert ez egy fantasy-mese, amit gyermekeknek is (nem esti mesének, inkább 12 év fölött) nyugodtan ajánlhatunk - varázslatos. A nyelvezet szintén. A történet könnyen követhető, a szereplők mintha egy Grimm meséből léptek volna elő.
Azonban nem csak a gyerekek számára élvezetes olvasmány - itt vagyok rá én a bizonyíték -, hiszen van mélyebb mondanivalója és jelentése is a könyvnek, igazi filozófiai mélységek találhatók benne, ám nem irritáló módon az arcunkba nyomva, hanem finoman adagolva. A történet elég sötét tónusú, mintha Shakespeare lenne Gaiman-el vegyítve, és nagyon humoros is sokszor.
Ismerek olyat, aki abbahagyta a könyvet, mert nem tudott túllépni rajta, hogy egy egyszarvú szemén keresztül látjuk a dolgokat, esetleg mert túl lassan folydogáltak az események a könyv elején - szerintem ez nem igaz egyébként -, szóval azért bizonyos nyitottság kell az olvasásához, de egyszerűen szerintem megéri rászánni az időt - ráadásul nagyon rövid is ugye.
A könyvből rajzfilm is készült, ami nagyjából hű a műhöz, de nekem nem jött be főleg a felesleges zenei betétek és a kissé béna rajzok miatt. Az teljesen biztos, hogy én ezt még el fogom olvasni, ha máskor nem, mikor a gyerekeimnek felolvasom.
Értékelés: 10/10
Óóóó, úgy imádom ezt a könyvet:) Beagle novellácskában megírta a folytatását is, de szerintem szörnyű lett.
VálaszTörlésA mesét láttam először, még kiskoromban, totálisan odavoltam-vagyok érte. Néhány hónapja újra megnéztem az expasimmal, elég lányos a rajzolása, szóval megértem, hogy nem tetszett:)
A Tamsin történetét is olvasd el, az is nagyon jó.
Miután elolvastam, azonnal elmentem a boltba, megvettem az összes Beagle könyvet, és egyhuzamban elolvastam. Azóta is bánom, hogy több Beagle könyv nem jelent meg magyarul. Majd alkalmasint a többi könyvéről is jönnek a posztok sorban, csak eddig nem volt időm rá, bár kettő már piszkozati állapotban van.
VálaszTörlés