2011. október 4., kedd

C. S. Goto - Ébredés

C. S. Goto - Ébredés
(Dawn Of War 02.)

Cassern Sebastian Goto - Ascension 
(Dawn Of War 02.)
Eredeti megjelenés: 2005
Magyar kiadás: Szukits Könyvkiadó, 2009
Hossz: 332 oldal
Műfaj: sci-fi, akció
Fordította: Oszlánszky Zsolt

Tartalom:
A Vérholló űrgárdista rend versenyt fut az idővel, hogy megóvja egyik toborzóvilágát a pusztulástól. Úgy tűnik, ismét az eldákkal kell megmérkőzniük, de ahogy a helyi régészeti ásatások egyre több leletet hoznak a felszínre, lassan nyilvánvalóvá válik, hogy egy sokkal halálosabb és ősibb ellenséggel is szembe kell nézniük. Ha nem sikerül időben a végére járniuk a sivatag mélyére temetett titoknak, az egész rendszert elnyelhetik a háború lángjai... 


 


Nehezen szántam rá magam, hogy egyáltalán belekezdjek ennek a regénynek az elolvasásába, az első rész annyira mély nyomot hagyott bennem. De mivel Warhammer regényt nem hagyok olvasatlanul, ezért végülis magamra vettem ezt a "terhet".
 
Ennél a résznél még jobban vigyáznom kell, hogy nehogy méltánytalanul lehúzzam a regényt az első rész tükrében, vagy a Warhammer-világ/hangulat miatt túlságosan felpontozzam, de nézzük, mi sült ki belőle.
 
Az egyik problémám az első résszel az volt, hogy semmi nem volt benne, csak 100% akció (az is bénán tálalva), ez a problémám eltűnt erre a részre. A könyv feléig!! 1-2 bekezdéses puffogtatásokon kívül semmi akció nincs (onnantól persze végig - és nem sokkal jobb minőségben, mint az előző részben), ellenben egészen vállalható részeket tesz le az író a kíváncsi olvasó elé. Legnagyobb kedvenceim az űrgárdista implantátumok beültetésének és működésének viszonylag részletes beszámolói (talán az Űrgárdistában persze ezeket már leírták, de mikor volt az már!), a Blood Raven (Vérholló) űrgárdista-ház Vérpróbájának bemutatása - ami egyébként józan ésszel belegondolva orbitális nagy baromság, de pont beleillik a Warhammer-univerzum hangulatába.
 
A történet kesze-kusza, van benne minden, amire egy jó könyvben szükség van - kivéve jó karakterek (esetleg a terminátor őrmester még elment, bár egy értelmesebb jelenete van csak), mert azok ebben a részben sincsenek -, kaland, akció, ásatás, rejtély, űrcsata, vér, halál (ja, szex és szerelem sincs benne, ez akár pozitívum is lehet... ebben a könyvben az is).
 
Az olvasó végre az eldákra koncentrálhat Rahe Paradicsomán, nem zavarnak a történetbe bele a "csak úgy" pont ott lévő orkok, vagy a teljesen súlytalan káosz erők, mint az első részben végig. Ezek a frakciók már csak említés szintjén vannak benne a történetben, ellenben most sok mindent megtudhatunk az elda mestervilágokról, működésükről, az eldák hierarchiájáról, militáris tagozódásukról. Persze azért mások is megjelennek a végén, mikor a nagy rejtély kiderül, de hogy kik, arról csak annyit, hogy nagy kedvet éreztem, hogy nekikezdjek újra a Dawn Of War - Dark Crusade kiegészítőjének! :)
 
A nyelvezet teljesen átlagos, megfelel egy sci-fi akció könyv szintjének, de a Titán vs Dreadnought hiba még mindig megvan (de most csak 1x lett elkövetve szerencsére), mint ahogy orkok híján szerencsére nem kellett a "tájszólásukat" lefordítani magyarra, ezért nem is lehetett a fordítás olyan nehéz, mint az első részé.
 
Felmerült bennem, hogy ha már mindent lefordítottak magyarra, ami angol, "ork", stb, akkor miért nem fordították le a latin szavakat (adeptus astartes, apotekarium, librarium, stb.)? - Na nem mintha örültem volna neki, sőt!!!
 
A Vérpróbáról még pár dolog:
Mennyire hihető az, hogy egy olyan univerzumban, ahol az emberek épp vesztésre állnak, mindenkivel háborúban állnak, technikai fejlődés nincs, ami tönkremegy (kilövik), az helyére nincs más, amivel pótolnák, elözönlik őket az idegen fajok, akik száma (a káosz által megrontott emberektől kezdve a tyrannidákon át a szapora orkokig és a hipertér démonaiig) sok ezerszerese a Birodalom embereiének, szóval a próba abból áll, hogy emberöltőként! (mé?) egy arénába összeeresztik a bolygó mondjuk 300 harcosát, akik szeretnének űrgárdisták lenni, egy hétig (2-3 napig) annyi a feladatuk, hogy öljenek meg mindenkit, akit tudnak, és aki a végén életben marad (általában 1-3 harcos), az beállhat közéjük, és ha túlélik a több évig is eltartó implantátum beültetéseket (ébren, fájdalomcsillapítás nélkül, hiszen a fájdalom ad erőt!), akkor kezdik meg az évtizedekig tartó kiképzést. Ja, és a Blood Raven-ek a "tudósok" az űrgárdisták között! 
Nagyon életszagú, valóban! :D
Mindegy, ezzel együtt tudok élni, biztos nem jöttek még rá, hogy az emberi erőforrás pazarlás miatt vannak épp szopóágon! :)
 
A könyv vége s.z.a.r, de egyébként meg jópár helyen fel tudta kelteni az érdeklődésem és feszültséget is képes volt teremteni. Warhammer-fanok nyugodtan elolvashatják, a többiek inkább a Gaunt sorozatot.

Értékelés: 6/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése