Magyar kiadás: Európa Könyvkiadó, 2002
Hossz: 302 oldal
Műfaj: horror, fantasy, szépirodalom
Fordította: Pék Zoltán
Tartalom:
Jim és Will kiskamaszok, akik nagyon szeretnének már felnőni. Egy nap vándorcirkusz érkezik a városukba, szörnyszülöttekkel és fantasztikus mutatványokkal: az öreg tanárnő a Tükörlabirintusban megpillantja kislánykori önmagát, a villámhárító-ügynököt megigézi a világ leggyönyörűbb asszonya, a fiúk pedig kilesik a nagy titkot – a cirkusz körhintája hátramenetben fiatalít, előre pedig öregít. Ám Will apja, az emberkerülő könyvtári gondnok régi újságokból rájön, hogy a cirkusz nem közönséges társulat: harminc-ötven évenként visszajár hozzájuk, hiszen az emberek a körhintán megifjodhatnak, a cirkuszosokat pedig éppen az ő félelmeik és fájdalmaik éltetik, hiszen mindenki fél valamitől. A felismerés elkésik: a cirkusz megfogja és akarat nélküli bábokká teszi a fiúkat. Will apjának ki kell lépnie remetei magányából, hogy megmentse a gyerekeket, de a rémálom rá is kiterjeszti gonosz hatását. A lidércnyomás véget ér ugyan, ám a tapasztalatot nem lehet meg nem történtté tenni. Jim és Will nem lett felnőtt, de a régi gyermekkornak mindörökre vége. Ray Bradbury a mélységesen emberi sci-fi klasszikusa, a Marsbéli krónikák és a Fahrenheit 451 halhatatlan írója. Leghíresebb és legnépszerűbb művei közé tartozik a Gonosz lélek közeleg, amely hamisítatlan amerikai álom a felnőtté válásról, a gyermeki mesevilág felől közelítve.
Szeretem azokat a könyveket/filmeket, amikben gyerekek a főszereplők. Szerintem egy írónak igazi kihívást jelenthet, ha egy gyerek szemszögéből kell bemutatni a dolgokat, hiszen a gyerekek szemében úgy is minden olyan fura, ami a felnőttek világában van, nem kell ahhoz semmi természetfeletti. Bradbury - természetesen - simán veszi ezt az akadályt, és úgy tudja bemutatni a két fiút és életüket a lepukkant kisvárosban, amit egyszerűen élmény olvasni. A regény egyáltalán nem hosszú, a cselekmény végig követhető, viszont két-három óra alatt elolvasni szinte vétek. Olyan nyelvezete van, olyan furcsa-felkavaró szóösszetételeket használ, ami felett kár lenne átsiklani, vagy nem mélázni el fölötte 1-2 pillanatot, aztán csettintve továbbolvasni - ez igen! Mestermunka - a szépirodalom jelzőt tőlem (a klasszikusak természetesen kivételek) az ilyen regények fogják megkapni, melyek stílusuktól függetlenül lebilincselhetnek bárkit, aki véletlenül beléjük botlik!
Természetesen ennél a regénynél nincs szó vérben tapicskolásról, ez a történet nem a gyomorra kíván hatni, hanem a lelkünkre, az érzéseinkre, és hirtelen már nem is a fiúkért aggódunk, hanem saját magunkért, halhatatlan lelkünkért, hiszen néha - esetleg a lélek éjfelén 03:00 - mindenki érzi, amit Shakespeare fogalmazott meg a Machbeth-ben:
"Bal hüvelykem bizsereg
Gonosz lélek közeleg"
Ahogy írtam, a nyelvezet ZSENIÁLIS, a karakterek és a történet MESÉS - szó szerint! Már másodszor olvastam el, de nem hiszem, hogy utoljára.
Megnéztem a könyvből készült filmet is a napokban. Ahhoz képest, 1983-ban készült, a trükkök egész vállalhatóak benne, a színészek (Mr. Dark, Mr. Halloway) jók, de az egésznek semmi értelme nem volt a könyv után. Nagyon sok rész ki volt hagyva, de nem úgy, hogy nem fért volna bele és ki kellett vágni, hanem kihagyták az egész lényegét, a harcot a vidámparkosokkal. Kerülje el mindenki nyugodt szívvel.
Értékelés: 10/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése