Google+ Profundus Librum

2015. február 26., csütörtök

Mit (ne) nézzünk az influenza szezonban?

Az egész család egyöntetűen otthon lábadozott négy nap és két hét között váltakozó időintervallumban, szóval megint volt elcsapni való időm. A sorok összefolytak előttem, ezért olvasni nem tudtam, még a sz.gép előtt üldögélés sem igen jöhetett szóba, maradt a villogó istenség feltétlen imádata - és néhány régóta hanyagolt sorozat darája -, mint egyedüli unaloműzési mód. (Bár elég sok, de azért nem egy feldolgozhatatlan film-mennyiségről van azért most szó, ezért a sorozatok és a filmek egy posztba kerültek.)

2015. február 19., csütörtök

Brandon Hackett - Az időutazás tegnapja

Markovics Botond (1975-)
Még decemberben keresett meg Markovics Botond (Brandon Hackett) azzal a megtisztelő kérdéssel, hogy lenne-e kedvem elolvasni új regényének, Az időutazás tegnapjának szerkesztés előtt álló utolsó kéziratverzióját. Mivel a két részes sorozat első része – Az időutazás napja – igencsak tetszett, ezért természetesen csak egy választ adhattam erre a felkérésre.

Már most előre szólok, hogy április-májusban, helyesebben a regény megjelenésének környékén nem lesz új, „hagyományos” értékelő poszt a könyvhöz, azt most más olvasóknak kell megírniuk, helyette viszont készítek egy interjút a szerzővel. Ezt már most lefixáltam vele. Szívesen megkérdezek tőle BÁRMIT – remélem, Botond válaszol is majd a legtöbbre –, amit Ti tudni szeretnétek Tőle. A feladat csak annyi, hogy a kérdéseiteket egy ehhez a poszthoz írt kommentben, vagy egy nekem célzott emailben (profunduslibrum@gmail.com), esetleg a Közösségi Ház fórum Interjús topikjában juttassátok el hozzám. Úgy gondolom, minél többen kérdezünk, annál szélesebb olvasóréteg számára lehetnek izgalmasak majd a válaszok illetve a Titeket valóban a legjobban érdeklő kérdések lesznek nagy eséllyel megkérdezve az utóbbi évek – azt hiszem mondhatjuk – legsikeresebb hazai sci-fi szerzőjétől.


Addig is néhány érdekesség a könyvről:

– A második rész az első rész vége után tizennégy évvel kezdődik.
– A könyv megtartotta az első rész érdemeit, tehát sodró lendületű, fantasztikusan fordulatos sci-fi kalandregény, ami nem ül le egy pillanatra sem. Akinek az tetszett, ebben sem fog csalódni. (Erre PL garanciát vállalok!!!)
– Az időutazás a központi mag, de a történet nem a(z általam) várt irányba folyt tovább. Az új sztori-szál az időutazáshoz – az idővonal összeomlásának kérdéséhez – hasonlóan grandiózus, de az biztos, hogy még elgondolkodtatóbb és jóval félelmetesebb is.
– Megjelennek végre benne a várva várt idegen létformák, amik – amúgy hackettesen Az ember könyvében lévő alienekhez hasonlóan a lehető legtávolabb vannak a humán formától.
– Sokáig nem bíztam eléggé a szerzőben. Nem hittem benne, hogy „normális” lezárást kapunk majd a könyv végére, amiben egyébként egy pillanatra sem csillant meg a kiút reménye se. Ehhez képest egy rossz gondolatom sem maradt a lezárást olvasva. Perfect!
– A regényben rengeteg hihetetlenül hangzó tudományos teória szerepel, amiket könnyedén vélhetünk a szerzői fantázia termékének, de mindnek van tudományos alapja.
– A sorozat eleve duológiának készült, tehát ezzel a kötettel búcsúzunk a szereplőktől, nem lesz harmadik rész!
– Édesanyám pillanatok alatt kiolvasta az első részt, és rögtön a második után kilincselt (volna) nálam…
– A szerző – Az időutazás tegnapja után megjelenő – következő regénye a távoli jövőbe, változatos poszt-ember fajok közé kíséri majd el az olvasókat.
– Helyesírási hibák nélküli könyv nincs, ezt tudjuk, de most engem is lehet majd ekézni nyugodtan az esetlegesen bennmaradók miatt… ;-)