Richard Bachman - hamis - fotója |
A Hosszú Menetelés egy évente megrendezésre kerülő, nagy médiafelhajtással járó „játékos” megmérettetés, amire a szervezők száz, 16-18 év közötti fiatal jelentkezőt válogatnak ki. Ezek a lelkes fiatalok arra vállalkoznak, hogy pihenés nélkül – négy mérföld per órás sebesség alá sosem csökkenő tempóban –, addig gyalogolnak Maine megye országútjain éjjel-nappal, amíg már csak egyikük marad talpon. Azokat, akik megállnak pihenni, vagy bármilyen okból feladni kényszerülnek a versenyt, a menetet biztosító katonák lelövik. Más szabály nincs, a siker óriási. Az első helyezett díja pedig nem kevesebb, mint hogy egész életében bármit kérhet, minden kívánságát teljesíti az Állam.
A Hosszú Menetelést élőben közvetítő alternatív Amerikában pedig nagy szó, hogy valakinek nem kell többet nélkülöznie, más szóval nem kell illegális módszerekkel keresnie a boldogulást, és így nem kell a feketekabátos begyűjtőktől sem éjjel-nappal rettegni annyira – már persze akkor, ha az ember nem pofázik sokat a rendszer ellen. Időben valahol a II. világháború után járunk, ahol a németek nyertek, és már az Újvilág meghódítását is megkezdték. Mellettük, ráadásként, a délről fenyegető kommunista erők is konstans veszélyt jelentenek az amerikai lakosokra, akik teljes katonai terrorban, egész életüket a hadigépezet mozgásban tartásának alárendelve élnek.
Stephen King 1979-ben |
A srácok gyalogolnak, csak gyalogolnak, ki ilyen, ki olyan okból. Először leginkább a távolban belebegtetett – igazából megfoghatatlan – első díjért, nem is fogják fel szinte, hogy ez nemcsak egy erőpróba, játék, hanem hogy kilencvenkilencen közülük a biztos halálba tartanak. Persze van olyan, aki tudja ezt, sőt, keresi a halált, tudja, hogy semmi esélye, mégis nekiindul és olyan is van, aki biztos a győzelmében, mert mások szenvedése erőt ad neki. A fizikai megmérettetés hatalmas, de így is eltörpül amellett a lelki megrázkódtatás mellett, amit csak azután kezdenek el felfogni, miután látják addig ismeretlen társaikat sorban elhullani a szenvtelen katonák kegyelmet nem ismerő golyói által. A gyorsan fogyatkozó „sportolók” szenvedése óráról órára, a meleg nappalok és a hideg éjszakák váltakozása közben egyre tovább nő, míg már csak a legkitartóbbak, legelszántabbak maradnak életben vagy azok, akik a legmélyebbre tudnak lemerülni saját mikrokozmoszukba. Egy súlyos traumák sora alatt összekovácsolódott – jórészt már – baráti társaság, akik a biztos halálba
„Akinek nincs barátja, annak gyásza sincs.”
Egy új kiadású disztópiát – mint ez is, hiába 1979-es a mű – mivel reklámozzanak, ha nem az Az éhezők viadalával, ugyebár, ezért természetesen fel is tűnik a könyv fülszövegének végén Suzanne Collins regényének címe. Nem annyira nagy baki, végtére is valóban disztópia mindkettő és kamerák előtt folyik bennük a halálos játék a tömegek szórakoztatására a súlyos válsággal küzdő Amerikában, de ez csak annyit jelent, hogy Az éhezők viadala is csak másolata (ha úgy jobban tetszik, továbbgondolása, illetve fiatalosítása) A Hosszú Menetelésnek – és persze a Battle Royalnak egyaránt. Viszont van (legalább) két másik mű, amelyeknek sokkal inkább ott lett volna a helyük a fülszövegen. Az első mindjárt egy másik Bachman regény, az 1982-es The Running Man, vagyis A menekülő ember. Rengeteg King könyv született már a termékeny író tollából, fantáziátlansággal nem lehet tehát vádolni őt egyébként, de ez a két műve, még ha nem is szó szerint ugyanarról szól, de a történet annyi hasonlóságot tartalmaz, ami egy enyhe szemöldökráncolást azért megér. (És persze rögtön be is látom, hogy nehéz lett volna azzal reklámozni a könyvet, hogy ugyanolyan, mint a szerző másik sikeres regénye…) A másikkal viszont nem lehetett volna semmi hasonló probléma. Az 1935-ös Horace McCoy műre, a kultikus és mindmáig megunhatatlan A lovakat lelövik ugye? című kötetre gondolok, ami pedig – és ebben úgyszólván biztos vagyok – A Hosszú Menetelés egyik irodalmi elődje lehetett.
Sorakozó a rajtvonalhoz!
A posztom az ekultura.hu-n is olvasható.
jó volt .gyorsan kivégeztem..nem vagyok túl nagy King rajongó .,se film,se sorozat nem tudott megfogni....lehet hogy majd még keresek 1-2 king regényt .
VálaszTörlésFilmek közt azért van 2-3 kiemelkedő (a többit meg hagyjuk), de ha King, akkor inkább könyv. :)
TörlésRusznyák Csaba szerint gyenge közepes, szerinted meg tök jó.
VálaszTörlésAjjaj. Muszáj lesz elolvasnom, hogy eldöntsem kinek van igaza. :D
Szerintem 1979-ben ez 10/10 lehetett, de ma is ér olyan 8-at simán. Én elfogult vagyok Kinggel szemben, nagyon fekszik nekem a stílusa, még a leg"szarabb" könyvét is tudtam élvezni emiatt, de szerintem az biztos, hogy ez nem a gyengébbek közül való. :)
TörlésVolt egy röpke időszak az elején, amikor azt éreztem, hogy ez egy fordulatok nélküli regény, ami akár egy atlétikai stadionban is játszódhatna, ahol körbe körbe sétálnak. Hogy lesz ebben 350 oldalnyi cselekmény, h ne legyen "dög unalmas"?
TörlésÉs ez is igaz!
Tényleg nincs benne semmi meglepő - szinte -, amit az első oldalon ne lehetne borítékolni, de végül egy pillanatot sem unatkoztam. :)