Ugrás a fő tartalomra

Filmek, sorozatok - Újratöltve

Ha már annyira szerettétek volna, hogy legyen újra filmekkel foglalkozó poszt - rajtam aztán ne múljon a fene nagy boldogság! - megcsináltam. :) Sajnos az utolsó ilyen írás óta eltelt idő alatt nem vezettem semmi emlékeztetőt a megcsodált alkotásokról, ezért ide most csak azok kerültek be, amik valamiért - lehet csak azért, mert a múlt héten néztem... - megragadtak. Annyira sok egyébként biztosan nem felejtődött el, tekintve hogy nem sok időt áldoztam a villogó istennek tavasszal és nyár elején. Van is mit pótolnom, nem mondom.


Chappie (2014)
(Chappie)

Már csak a rendező - Neill Blomkamp - első filmje, a District 9 miatt is instant kötelező volt ez a műremek, bár szinte mindenfelől csak rosszakat hallottam róla. A személyiséggel rendelkező rendőrrobot története, aki bűnözők kezére kerül, valóban elég bárgyúcska volt, a forgatókönyv teli logikai buktatókkal. A nevesebb színészek alakítása maximum elment-szint, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szórakoztam rajta jól. Mert de. A látvány, az akciórészek, a kamerakezelés, a robot - illetve a mozgása is - tökéletes volt, az apró poénok - amikkel teli volt a film - pedig tényleg megmosolyogtatóak voltak. A filmben fontos szerepet kapott a Die Antwoord nevezetű rap-rave formáció, akikről szégyen szemre (nem hallgatok ilyesmit) nem hallottam sosem, de ezt azóta bepótoltam. Mivel az ő trackjeik alkotják a film zenéjének egy részét - a többi pedig Hans Zimmer munkája -, ezért nem meglepő módon azzal sem volt bajom. Könnyed - igaz, kicsit véres - vígjáték, semmi extra tartalommal. [7/10]

(Kingsman: A titkos szolgálat)

A nagggyon titkos kémhivatal elveszíti egy kimentési feladat közben ügynökét, akit - a cég szabályai szerint - egy újonccal a lehető leghamarabb pótolni kell. Így kerül néhány fiatal a "titkosügynök-képzőbe", aminek végén a legjobban teljesítőt maguk közé emelnek. Eközben egy őrült milliárdos az emberiség kiirtásán munkálkodik...
A klasszikus James Bond filmekben lévő főgonoszok megalomániáját keverték össze a kém-vígjátékok agyatlan könnyedségével. Az eredmény - engem eléggé meglepő módon - a színészek alakításának (Samuel L. Jackson mindig szuper...) következtében egyáltalán nem lett szar, sőt néhol a tisztességes iparosmunka szintjét is jóval meghaladóra sikerült. Látványos volt, de ez a blockbustereknél azért alapvetés, humoros, és a vége felé, a templomos jelenetnél kifejezetten bevállalós, ütős. Egyszer mondjuk az ízlésemhez képest túl "művészi" lett, az a jelenetsor egyáltalán nem jött be, de az agyatlan akció-vígjátékokat és az angol akcentust kedvelőknek azért ajánlom. [6/10]

(-)

Ebben a Paranormal Activity-féle vonalba tartozó horrorfilmben a vallás-tagadó Michael King a tragikus hirtelenséggel elhunyt felesége szellemével próbál kapcsolatot teremteni - illetve bebizonyítani, hogy lehetetlen, mert egyáltalán nincs is túlvilág - minden eszközzel, ami csak az eszébe jut. A feketemágia és az okkultizmus legsötétebb bugyrain át vezető útját végig kamerázza.
Egy bekezdéssel ezelőtt a PA-hoz hasonlítottam, de az az igazság, hogy a negatív vélemények dacára szerintem ez a film - műfajában (kézikamerás-ijesztgetős) - egészen nézhető. Már az elején megvettek a forgatókönyvírók maguknak a fordított felállással, miszerint nem valami kurva nagy gonosz keríti hatalmába a szerencsétlen áldozatot, hanem a leendő áldozat egyszerűen kiprovokálja "bosszantó viselkedésével" a Figyelmet. A film első része, amíg Michael zűrösebbnél-zűrösebb alakoknál próbálkozik a túlvilágra vezető titkosajtó fellelésével, konkrétan mulatságos és ahogy később sötétedik a sztori, akkor sem annyira unalmas és hangulattalan, mint a többi PA-s társa. A filmtörténetet jelentős alkotásai közé azért nem kerül majd be sose, de egy nem is rosszat azért kap tőlem. [6/10]

Ex Machina (2015)
(Ex Machina)

A Chappie után még egy sci-fi - csak ez nem akcióközpontú, inkább drámázós - és még egy, amiben központi szerepe van a mesterséges intelligenciának. A körülötte kialakult felhajtás után valami kurva nagy durranást vártam tőle, így egy kicsit csalódottan fejeztem be, bár annyira rossz nem volt, csak... unalmas.
A világtól elzárt szigeteni "tengeti" életét a zseniáális MI kutató, akihez egyszerre csak egy kiváltságos alkalmazottja utazhat el - titoktartási szerződés meg nagy hass-hass -, hogy letesztelje, hogy az általa készített MI átmegy-e a Turing-teszten (ha igen, akkor már valódi, az emberétől megkülönböztethetetlen intelligenciáról beszélünk) vagy nem. A körülbelül négy szereplős minimalista-pszichodráma aztán folyamatosan durvul, nem tudhatjuk, ki mond igazat, ki akarja éppen a másikat manipulálni, és azt sem, hogy most akkor ennek a "robotnak" drukkoljunk-e vagy sem (hiszen ki akar egy elszabadult Skynetet?!?). A történet közepesen sablonos, nézhető, de nekem nem tetszett a vége, szerintem öt perccel hosszabb volt, mint kellett volna. [6/10]
[Fun fact: Állítólag - nem volt lehetőségem tesztelni - a szinkront elrontották, ezért mindenképpen feliratos verzióban nézzétek meg! A rossz fordítás miatt ugyanis más a lezárása a filmnek! Pont az ellenkezője, mint amit az alkotók szántak végnek!]

(Jupiter felemelkedése)

Nofene! Még egy sci-fi, újra az akciósabb, kalandosabb, látványosabb fajtából. Ezt a Wachowski tesók rendezték - Mátrix - és elég ha annyit mondok róla, hogy a Mátrix nyomába sem ér. Nem? Akkor annyit, hogy a Mátrix 3 nyomába se?!?
A származását tekintve tudatlanságban, a Földön - mint takarítónő - élő intergalaktikus hercegnő - Jupiter - beleszeret a megmentésére siető kalandorba (vagy katonába?). OMG! Közben megmentik a Galaxist/Földet valami fene nagy gonosztól, vagy micsoda... El akarom felejteni inkább az egészet...
Mila Kunis még mindig igen klassz nő, Eddie Redmayne meg jó színész (amit nem az ebben a filmben alakított karaktere alapján állapítottam meg...), a csajok meg csorgathatják a nyálukat Channing Tatumra és - már ha jól emlékszem - Sean Bean túléli ezt a filmet végre. Ennyi! Kerüljétek el, mint a tüzet! [4/10]

Black Sea (2014)
(-) 

Tengeralattjárós kaland-thriller. A Das Boot és a Vadászat a Vörös Októberre - Amiket mindenki látott, mindenki ismer és mindenki szeret!!! Ugye jól mondom? - miatt olyan, mintha nem lenne iszonyú hiánycikk a hasonló filmekből, pedig van, nem kicsi. Ebben Jude Law elveszti megélhetését, a hajóbontóő cégnek már nincs szüksége tengeralattjáró-kapitányi szolgálataira. Hasonló cipőben járó ex-kollégáival egy kocsmai történet hatására elhatározzák, hogy egy, a Fekete-tengerben elmerült II. világháborús náci tengeralattjáró feltételezett (és remélt) aranyrakományát a saját szakállukra emelik ki (és el). Kicsit bonyolítja az ügyet a pénztelenségük mellett az is, hogy a tengeren (és alatt) az oroszok és a grúzok épp teljes harckészültségben állva lesik egymás minden gyanús mozdulatát. A legénység Odesszában helyi - orosz - tagokkal egészül ki (...akik csak ahhoz kellenek tutira, hogy elolvassák, mi van a félroncs, ősrégi, kibérelt orosz tengeralattjáró gombjaira írva...). A már induláskor is két világos csoportra tagolódott legénység közt pedig az indulatok egyre magasabbra hágnak. Először csak az eltérő gyökereik miatt, majd egyszerűen a kapzsiság miatt.
Klausztrofóbikus, egy kicsit talán nagyot vállaló - elég sok a felesleges drámázás -, előre elég jól kiszámítható forgatókönyvvel rendelkező filmecske a Black Sea, de a tengeralattjárós nyomasztó légkör és a tenger alatt/tenger fenekén játszódó részek miatt én azért nem unatkoztam rajta. Kár volt a nagy klasszikus fordulatok erőltetése miatt. [7/10]

Zombeavers (2014)
(-)

Majdnem az elmúlt időszak legjobb filmjének sikerült kikiálltanom ezt a semmi kis tini-horror-vígjátékot, de aztán jött a hasonló stílusban hódító klasszikus (kicsit lejebb), ami mindent vitt. :)
Ebben a minden bizonnyal nem időtálló műben - ami azért biztosan a thrash-filmek után kutató baráti társaságok, egyetemi koleszok műsorán lesz még évtizedekig - veszélyes vegyi hulladék kerül a folyóba, amitől a békés hód-populáció vérengző, élőhalott zombi-hódokká változik. Ide jön pont lánybulit tartani pár városi kiscsaj egy erdei kalyibába, majd megjelennek a srácok és néhány helyi lakos is. Utolsónak a hódok érkeznek meg, de ők maradnak legtovább a buliban...
Nagyon alja film, de tényleg! A stílus összes jól bevett fogását bevetik a készítők, szóval meztelen nők, véres, gusztustalan jelentek és idióta poénok kavalkádja az egész "alkotás". Minden baromságával együtt nekem nagyon bejött, talán pont azért mert semennyire nem vette magát komolyan. Remélem folytatják! [8/10]

(Dumb és Dumber kettyó)

Bezony, valamelyik este ezzel mérgeztem magam, és mentségem sincs. Ráadásul tök hülye is voltam, összekevertem az Ace Venturával az egész filmet - nem mintha ez felmentene bármi alól is, pont ugyan olyan magasszintű alkotás volt mindkettő -, aztán meg tíz percig vártam hogy jöjjön már az állati nyomozó, ki ez a két béna a képernyőn!?!
Az alpári poénokon azért persze röhögtem - nincs mese, ellenállhatatlannak találom a bunkóságot, úgy látszik -, de közben mérgelődtem azért azon, milyen idegesítően szar a film. Jim Carrey megöregedett, plusz egyedül a gumiarca eddig is kevés volt szerintem, Jeff Danielst se ezért a szerepéért fogják szeretni sokan. Egyedüli pozitívum maximum az - alig-szereplő - fiatal nőcskét alakító Rachel Melvin volt, aki cukor és már a Zombeaversben is az volt. Egyébként meg komplett időpazarlás volt megnézni. [4/10]

(A toxikus bosszúálló)

Általános iskolában haverokkal tartottunk néha horrorfilm-matinékat, ott láttam először ezt az alkotást - akkor persze az izgalmassága fogott meg benne legjobban -, még alábeszélős, szarrá másolt VHS-en, aztán elfelejtettem a címét, azóta is keresem. Végre, véletlenül ráleltem és azonnal újráztam is, és az első tíz perc alapján megállapítottam, hogy ez is olyan film, ami felnőttként sokkal jobb, mint gyerekként!
A gyagygás takarítót "barátai" leöntik valami radioaktív trutyival, amitől az valamiféle igazságosztó szörnyeteggé mutálódik, és véres mészárlásba kezd. Szóval nem egy Nobel-békedíjas történet, de a film valami zseniális. Először már csak a '80-as éveket visszaidéző hangulata miatt - ó azok a hajak!!! - is megérte megnézni, de emellett iszonyúan groteszk poénok vannak benne. Végig szakadtam a röhögéstől, a színészi játék - vagy inkább jobb, ha majomkodást mondok - egyszerűen fergeteges, a trükkmesterek véres, gyomorforgató munkája előtt meg le a kalappal. A soundtrackért és a meztelenkedésekért is jár a plusz pont. Abszolút must see!
Utánanéztem a rendező, Lloyd Kaufman munkásságának, és legnagyobb örömömre kiderült, hogy csak ehhez hasonló filmeket csinált - A toxikus bosszúállónak több része is van például! -, szóval be is szereztem azokat is gyorsan. Mi más lenne, mint [10/10] és természetesen a hónap filmje is. Vígjáték.


- - - - -

Under the Dome - Season II.
(A búra alatt) 

A Stephen King könyve alapján készült sorozat egy kisvárosban játszódik, amit egy óriási búra zárt el hirtelen a nagyvilágtól. Az első évad még nagyjából a könyv szerint játszódott, de a második évadban már csak a helyszín ugyanaz, egyébként teljesen új a történet és mások is vannak életben, mint a regényben. Hogy ez jó-e vagy rossz az felfogás kérdése. Én annyira nem örültem neki, nem annyira - semennyire - jött be ez az új irányvonal. Kezd kicsit sekélyes lenni a sorozat, sok szálat régen le lehetett volna már zárni, de nem teszik - pld a börtönbe került serif hányszor szökik meg és kavar szart? Háromszor? Pff... -, a búra biztonságáért felelős gyerekek sztorija is... meeeh. Az évad vége felé végre felcsillant egy kis remény, hogy a harmadik évadban - már megy, csak még nem nézem, majd egyben - talán jönnek kívűlről "új gonoszok" és kicsit felpezsdül a sorozat. Nem nagyon bizakodok benne, hogy így lesz, de majd azért meglássuk. Ezt mondta a vak ember is... Erős lejtmenet: [5/10]

Justified - Season VI.
(A törvény embere) 

A hatodik évadával úgy tűnik örökre lezárult a kedvenc sorozatom. Raylan Givins rendőrbíró nem állja útját az amerikai középnyugat redneck-bűnözőinek. Kettő pozitívuma van csak ennek az igen szomorú hírnek, mégpedig, hogy a show kerek történettel zárult le, nem elkaszálták a felébe-harmadába (a jó nézettség miatt erről mondjuk sosem volt szó) és hogy még az utolsó évad minőségére sem lehetett semmi panasz. Újkori western-akció-thriller. Aki a hasonlókat komázza, ki ne hagyja! [10/10]
 
Z Nation - Season I.
(-)
 
Finoman szólva sem vagyok elájulva a The Walking Dead-es zombi-sorozattól, de - vagy talán pont ezért IS - ha valahol zombik "élednek fel", én megyek és nézem, olvasom... Így járt a Z Nation is, aminek első évada mostanában fejeződött be, a msáodik meg valamikor ősszel indul. Bevallom - bár szinte semmi túlságosan eredeti ötlettel nem tudtak előrukkolni eddig, és (úgy érzem) bármikor tudnék a két zombis sorozatnál jobbat rendezni (hehe...) -, nekem jobban tetszik, mint a TWD bármelyik időszakában. Sok ebben is a fölösleges rész - az északi megfigyelőállomás például - sőt egész filler részek is befigyeltek sajnos - az álom-jelenetes például -, de valahogy mégis működik az egész. Legjobban a sorozat vállalható humora jött be, nevezetesen az emberiség utolsó reménye, a nárcisztikus, félős, ősbunkó Murphy (Keith Allan) karaktere, aki igencsak szemét beszólásokat képes elereszteni néha - de nem sokkal marad el tőle poénfaktorát tekintve az öreg Doc sem. Külön öröm volt, hogy a csapat fő tagjai közül is el-elhull néhány szereplő - ráadásul sosem találtam el, hogy ki és azt sem hogy mikor -, lehet tehát az ő életükért is izgulni egy kicsit. Az Északi Fény állomás egyetlen lakosa Citizen Z (DJ Qualls), az ő szerepeltetése már nem feltétlen öröm, még ha a madárijesztő-szerű színészt én kedvelem is, de ide nem hiányzott szerintem. A zombik kinézetével, a környezet hihetőségével sincs probléma, nem annyira feltűnő, hogy kevesebb pénzből csinálták, mint a nevesebb sorozatokat. Az évad lezárása pedig: döbb-döbb-döbb! Nem is nagyon tudom, mi lesz a második évad elején, de az biztos, hogy ott leszek! [7/10]


The Following - Season I-III.
(-) 

A nyár - sorozatos szempontból - eddigi legjelentősebb tette nálam a The Following eddigi három évadának - 45 rész - pár napon (4-5?) belüli ledarálása volt. Kevin Bacon alias Szalonna K., alias Ryan Hardy ebben a nyomozós-thrillerben egy karizmatikus sorozatgyilkos irodalom-professzor, Joe Carroll (James Purefoy) után nyomoz, aki épp most lépett le a börtönből, véres ösvényt hagyva maga után. Hamar kiderül, hogy börtönévei alatt a prof egy teljes szektát alakított ki maga körül, akik mindenre képesek érte, akár még a saját életük feláldozására is. Halálos versenyfutás kezdődik a nyomozó - aki az évek alatt a gyilkos ex-feleségével is összejött... OFC! - és a bűnbanda között, amit csak néha szakít meg egy-egy Poe-vers elszavalásával összekötött intellektuális felindultságból elkövetett mellék-gyilkosság.
Gondolhatjátok, hogy azért daráltam ilyen gyorsan az epizódokat egymás után (mert ráértem) mert tetszett, és nem is tévedtek nagyot (bár az asszony az első rész után kiszállt, mert elégtelennek érezte Caroll karizmatikus karakteréből áradó csáberőt). Az első részben elég sokkoló, véres jelenetek vannak - tv-sorozathoz képest -, az alkesz, saját magában is csalódó Szalonna K. karaktere is - klisé alert! - bejött, és a további részek izgalomfaktora sem csökkent vészesen (bár a közepén azért volt egy pár részes lejtmenet). Elég minőségi nyomozós cuccnak tűnt sokáig az egész. Kifejezetten jó zenéje is volt (Nitzer Ebb - ezen behaltam konkrétan! -, Manson, stb.) az első pár rész alatt, meg feszült, izgalmas volt, csomó gyilkossággal, vérre, izgalommal. Még az is átment a szűrőmön, hogy mindenképpen nagyon ki akarták hangsúlyozni, hogy a nyomozó meg a gyilkos személyisége mennyire hasonló és állandóan azt sulykolták a nyomozóba, hogy ők ketten tulajdonképpen a legjobb barátok. (Arról nem is beszélve, hogy az ex-feleséget alakító Natalie Zea pedig bármilyen szerepben, átmegy a szűrőmön...) Az évad vége is elég sokkolóra sikeredett.
A második évad gyors darája azért történt meg - persze azon kívül, hogy érdekelt, mi is lesz a vége -, mert nagyon szar volt. A vallási csoporttól - Korban vagy mifene - kezdve totál érdektelen volt egy csomó minden benne, sokszor gondoltam is, hogy abbahagyom, de... hát, inkább mégis kitartottam. Ekkor már a jó soundtrack is a múlté volt, egyedül a nyomozó (vagy a nyomozás) volt érdekes (néha) továbbra is.
A harmadik évad a két véglet közt félúton pozicionálta be magát, nem volt olyan unalmas, mint a második, sőt az újabb, ördögien ravasz sorozatgyilkostól újabb lendületet is kapott. Aztán bejött a gonoszság "újabb szintje", ami kicsit már talán sok volt a jóból, de hát a negyedik évadra is kell közellenség (Végül kiderült, hogy nem kellett, mert kaszát kapott a sorozat.) és az évadzáró után én biztosra vettem, hogy maradok majd a folytatásra is. Az első három évad kerek történettel rendelkezik egyébként ezzel a véggel is, szóval a kasza nem annyira fájdalmas a jelen esetben.
Összességében mondjuk [7/10], de az első évad miatt jön ki ez a magas szám, a többi csak lehúzza.

The Walking Dead - Season V.
(The Walking Dead) 

A zombiapokalipszises sorozat negyedik évadáról szóló bejegyzésemben valami olyat írtam, hogy érdekes lesz az új évad - mert a negyedik végén a kannibálok kampóján lóg a csapat 3/4-e -, de biztosan elbasszák majd valahogy. Nos, szerintem igazam lett, ha másért nem azért, mert ez a sorozat annyira ratyi gyenge, hogy már most azt sem tudom felidézni pontosan, hogy mi is történt az ötödik évadban. Egyedül az utolsó rész utolsó jelenetei maradtak meg bennem, ami miatt azt mondom újra, hogy a hatodik évad igen jó is lehet végre - de tuti elbasszák valamivel... Ez az egész sorozat egy kihagyott ziccer! [5/10] Persze, amilyen hülye vagyok, maradok arra is, sőt a testvérsorozatra vagy előzménysorozatra vagy párhuzamosan folyó sorozatra is vagy mi is lesz valójában a Fear the Walking Dead... hátha az már tényleg jó lesz.

Daredevil - Season I.
(Daredevil)

Az egyik képregényes-cég (Marvel, DC, v egy harmadik? Tök 8!) egyik szuperhőse költözött újra a filmvászonra (volt már belőle film a 2000-es évek elején). Szuperhős, mivel Daredevil gyerekkorában megvakult és felnőttként nappal mint vak ügyvéd, éjjel mint vak igazságosztó küzd Metro City - vagy egy másik metropolisz - egyik kerületének gonosztevői ellen. Hát. Ennyi.
A Daredevil az idei év egyik legnagyobb geek-es hallelújája lett. MINDEN szuper benne, MINDEN nagyszerű. A szuperhős, az akciójelenetek, a látványvilág, a saját magával tépelődő - filantróp - főgonosz! Tényleg minden!
Szerintem: az akciójelenetek koreográfiája... finom leszek és nőies: szar. Mindig szétszaggatják a vak srácot, mint a nokedlit, de az utolsó erejével az utolsó pillanatban persze mindig övé az utolsó szó. Ez részenként kétszer legalább. A szereplők sablonosak, unalomig ismert mindegyik - jó, a főgonosz hozzájuk képest egyedi -, a színészi játék... hullámzó (és inkább lefelé mint felfelé gondolkodjatok), a költségvetés túl alacsony ahhoz, hogy a látvány tényleg jó legyen, kb minden bent játszódik egy szobában. A karakterek... szódával végül is elmennek. Ami tényleg jó volt benne az egyszerűen annyi, hogy volt normális, összefüggő sztorija, nem csak részenként megoldott a Fenegyerek egy-egy ügyet vagy megmentett egy random valakit, hanem high concept volt az egész. Ennek ellenére ez inkább csak szuperhős-rajongóknak fog bejönni. Nekem csak [6/10] és lehet, hogy ezzel még túlságosan is rendes voltam.

Fortitude - Season I.
(-)

Véletlenül sikerült a legnagyobb kánikula alá időzítenem ezt az északi sarkköri városban játszódó sorozatot, igazi felüdülés volt 50 fokban azt nézni hogyan szakad ott a hó és fagynak meg az emberek a veszett hidegben. Bármikor cseréltem volna velük...
Ezen felül - és vitán felül - a legfurcsább sorozat volt a Fortitude, azok közül, amiket az utóbbi időben néztem.
Adva van egy kisváros - 700 lakos -, ahol sosem történt még bűnügy, mindenki jól él. Aki nem képes már eltartani magát (mert öreg például), azt hazaküldik a szárazföldre - ja, egy szigeten vagyunk a Jeges-tengeren valahol -, itt még nem halt meg senki, az örök jég földjén nem lehet temetkezni sem, hiszen a földbe került test soha az életben nem bomlana le (hogy ez nekik miért is baj, azt annyira nem értettem...) Az örök béke szigete! Nem túl meglepő módon Fortitude-ban valakit brutálisan megölnek és a nyomozás során apró lépésekben kiderül, hogy itt semmi/senki sem az, aminek látszik, mindenkinek van valami takargatnivalója a múltjában vagy a jelenében. A gyilkosságok szaporodnak és a lakosok lassan rájönnek, hogy messze nem a közösségen belül rejtve garázdálkodó sorozatgyilkos a legnagyobb problémájuk. (...és tényleg nem...)
Ha vegyítjük a Kisvárosi gyilkosságokat, a Twin Peaks-t, a Lost-ot és az X-aktákat és az egészet nyakon öntjük egy kis multikulturális - a lakosok főleg izlandiak, norvégok, svédek, angolok, oroszok és lappföldiek - de azért érezhetően skandináv komótossággal, akkor körülbelül belőttük a Fortitude hangulatát és tempóját is. Az első évad összesen tizenkét részes, de bizony az első öt részben gyakorlatilag semmi nem történik. A seriff - senki nem tudja, hogy jó seriff-e vagy rossz, hisz eddig nem is nagyon volt hasonló munkája - nyomozgat, mindenkitől megkérdezi tízszer ugyanazokat a kérdéseket. A fő rejtély mellé kapunk egy csomó kérdést, de válasz egyre sem érkezik. Nő a feszültség - egy kicsit -, de igazából még mindig csak toporgunk. Közben kint a hóban vonulnak a szereplők gyönyörű tájakon, meg ismerkedünk a helyiekkel de: semmi. (Az első részekben a készítők bevállalósak voltak, talán a figyelem fentartása miatt is, ezért mutatnak benne puncikat meg kornyadt faszt is premier plánba, később ezek lassan kikopnak...) Ennyire lassú sorozatot - a True Detective előtt és után se - nem is láttam még, ezt bizony be kell vállalni merészen. Egyetlen mentsvárként abba lehet belekapaszkodni - ja, merthogy még a karakterek sem igazán szimpatikusak (a színészek ellenben szuperek)!!! -, hogy TUDOD, hogy lassan már kell, hogy valami történjen. És ez a hetedik rész végén fog megtörténni! Onnan lesz végre a sorozat olyan jó - para -, hogy nem kétséges a második évadra sem a maradásom, azt azonban nem tudom pontosan még most sem, hogy abban mi fog történni. [8/10] Nagyon gyenge az opening és az alatta lévő zene, nem is értem hogy gondolták.


Ascension - Season I.
(-)

A '60-as években az amerikai kormány fellőtt egy nagyméretű űrjárművet, ami száz év múlva fog csak célba jutni. A fedélzetén katonák, tudósok és civilek százai utaznak, akiknek semmi esélye, hogy a Földre visszajussanak, vagy hogy maguk is megpillantsák a célállomást jelentő, Föld-szerű bolygót. Erre majd utódaiknak lesz csak lehetőségük, ha minden a tervek szerint alakul. Eltelik 51 év, a hajó átlépte az út felét jelző képzeletbeli határvonalat. Innen már fizikailag is lehetetlenség visszafordulni, a készletek nem lennének elegek a hazaúthoz, az Új Világ már közelebb van. Az időközben felnövő - a '60-as évek technikai (és divat-) szintjén lévő utódok közt azonban elég sokaknak nem tetszik, hogy életüket, sorsukat még születésük előtt eleve eldöntötték szüleik (és ismeretlenek) ezért a hajó útját terrorista cselekedetekkel próbálják szabotálni és mindenképpen a hazajutást szorgalmazni.
Teljesen hiteltelen, kisköltségvetésű minisorozat (három rész), ami inkább csak a háttér miatt sci-fi, igazából krimi-thriller, hiszen egy gyilkossági nyomozás van a középpontban végig. A békebeli hangulat miatt ('60-as évek) nekem végülis szódával azért elment egynek, de jobbat vártam. A nagy fordulat full kiszámítható szerintem megnézés nélkül is, a lezárása pedig egyáltalán nem tetszett. [6/10]

Megjegyzések

  1. Te megnézted a Jupitert??? :D
    Egy hős vagy! Félelmetesen romantikus, én szerintem sokkot kapnék tőle.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nézőpont kérdése... :)

      Azt hittem egyébként, hogy köztük lesz majd az Interstellar is. Kíváncsi vagyok az hogy fog tetszeni neked.

      Törlés
    2. Most már nagyon hamarosan sorra kerül az is. :)

      Törlés

Megjegyzés küldése