2015. február 26., csütörtök

Mit (ne) nézzünk az influenza szezonban?

Az egész család egyöntetűen otthon lábadozott négy nap és két hét között váltakozó időintervallumban, szóval megint volt elcsapni való időm. A sorok összefolytak előttem, ezért olvasni nem tudtam, még a sz.gép előtt üldögélés sem igen jöhetett szóba, maradt a villogó istenség feltétlen imádata - és néhány régóta hanyagolt sorozat darája -, mint egyedüli unaloműzési mód. (Bár elég sok, de azért nem egy feldolgozhatatlan film-mennyiségről van azért most szó, ezért a sorozatok és a filmek egy posztba kerültek.)


24 - Season IX.
(24: Élj egy új napért!)

Jack Bauer négy év bujkálás után végre visszatért egy (sajnos csak 12 részes) évadra - vagy a hivatalos számozás szerint a 24: Élj egy új napért! című új sorozat első évadára -, hogy Londonban mentse meg az amerikai elnököt, aki a nemzetközi terroristák célpontja lett újra.
A dara előtt megnéztem az előző évadok pár perces összefoglalóját a Youtube-on, csak az emlékek felidézése miatt, és... bizony tanulságos (szörnyű!) volt. Úgy tűnik, 2002 igencsak messze van. A "gyerekarcú" Kiefer Sutherland, mint kőkemény gyilkos... nem is értem, hogy szerettem meg a karakterét, annyira hiteltelennek tűnt újranézve. Most viszont, idősebben, már jobb, és lehet, hogy néhány régebbi évadhoz nem ér fel az új sorozat története, de a piff-paff terrorelhárítós akciómozikat kedvelőknek azért be fog jönni. Két-három rész után engem is a fotelhez szögezett. Simán maradok a folytatásokra, ha lesznek. [8/10]


Awkward - Season IV.
(Kínos)

Kínos, nem kínos, ez van. Nagyjából az Awkward az egyetlen sorozat, amit én és az asszony együtt tudunk nézni úgy, hogy a másik nem csak rombolja mellette az élményt. Vicces, aranyosak a szereplők, Ashley Rickards pedig igazi eyecandy. Remélem később nem csak olyan "4 pontos horror" filmekben fog szerepelni, mint mostanság. Ennyi az ok röviden. Aki nem szereti a tinis-gimis, romantikus (nyálas és idegesítő) dolgokat, kerülje el, egyébként nézős. Mi maradunk a köv. évadra is. [7/10]


Breaking Bad - Season V.
(Totál szívás)

Ezt már muszáj volt befejeznem, hiszen lassan már két éve vége az egyik legjobb (talán egy kicsit túlhúzott) sorozatnak, amiért kritikusok és nézők egyként lelkesedhettek. Szuper történet, hatalmas alakítások és egy olyan lezárás, amibe nehéz belekötni. Hiányozni fog, de szerencsére már megy is helyette a Better Call Saul, az előzménysorozat a tenyérbemászó ügyvéd figurájával a középpontban. [9/10]


Parks And Recreation - Season VI.
(Városfejlesztési osztály)

Mióta a The Office leköszönt és átadta az elsőséget, azóta olyan vígjáték sorozat sincs (sajnos), ami legalább arra képes lenne, hogy egy kicsit megszorongatná a Parks-ot. Hülyék gyülekezete a városházán. Nick Offerman a legnagyobb kedvenc! [9/10] (Fun fact: Tegnap néztem meg - véletlenül - (újra) a Detention (2011) című tini "horror"-vígjátékot - nagyon szar volt -, és abban is ugyan ez, a lenti képen látható macikabala szerepelt...)

Chasing Shadows - Season I.
(-)

Az első sorozat (angol) a listán, amiről talán még nem hallott mindenki és így megérdemel egy kicsit hosszabb bejegyzést is. Négy részes krimi minisorozat, amiben egy ügyre két rész jut. A viselkedés-zavaros gyilkossági rendőrfelügyelőt az eltűnt személyekkel foglalkozó osztályra helyezik, ahol új kolléganője, a szociális gondozó kicsit nagyobb empátiával tolerálja a különc viselkedést, mint előző főnöke. Azoknak ajánlom, akiket jobban érdekel az aktuális ügynél egy fura nyomozó lélekrajza (mint például a The Bridge), mentális problémája. A szereplők színészi alakításával sok probléma nem volt (angol-akcentus junkiek előnyben) - bár valami miatt nekem a szoc.munkás hölgyet alakító színésznő, Alex Kingston sosem volt szimpatikus -, és a sztorik is hozták az elvárt színvonalat, de különösebben jóknak azért nem mondanám őket. Az első ügyet krimirajongóknak ajánlom megnézésre - próbaképpen -, a második ügyet csak akkor, ha tényleg tetszik a műsor és maradni akartok a következőkben is (ha lesz folytatás), mert egy csúnya cliffhanger a vége. [6/10]

Undeniable - Season I.
(-)

Egy másik angol minisorozat (két részes), aminek nem lesz folytatása, mert egy ügy felgöngyölítése körül forog az egész. Egy kislány anyukáját megölik, és ez a mentálisan instabillá vált lány úgy hiszi - huszonöt évvel később -, hogy felismerte a gyilkost egy elismert, szép családdal rendelkező polgár személyében. Persze senki nem hisz neki. Másfél órás szórakozásnak végül is elment - nem volt tök unalmas -, de semmi extra. Ha végképp nincs semmi, akkor nyugodtan. [5/10]

The Killing - Season III-IV.
(Gyilkosság)

A másik nagy krimisorozat kedvenc, aminek befejezését már annyira vártam és most végre "le is tudtam". Hangulatos, feszült és izgalmas volt az egész sorozat. A férfi nyomozónak - 1-900-ROCK-STAR - kurva laza dumái voltak néha. Számomra ő sokkal érdekesebb figura volt, mint a valódi főszereplő. A lényeg, hogy ez tényleg nagyon klassz volt, érdemes végignézni. Sokat olvastam a zseniális lezárásról - de nem tudtam pontosan, mire is gondoltak -, úgyhogy azt külön vártam. Kár volt, én annyira zseniálisnak nem igazán tudom értékelni... Ennek ellenére MUST SEE! ez is, de ha bejönnek a thrillerek, akkor meg még inkább. [9/10]

Crossbones - Season I.
(-)

A Black Sails mellett tavaly még egy kalózos sorozat indult, mégpedig a Crossbones, John Malkovich főszereplésével. A műsor Colin Woodard The Republic of Pirates című művén alapul, ami márciusban érkezik maygarul a Könyvmolyképző Kiadótól Kalózköztársaság címmel. Kalózok, vitorlások, Malkovich - ez kell!, gondoltam. Már a Black Sails sem váltotta be maradéktalanul a reményeimet, de ez sokkal rosszabb volt. Malkovich hibátlan - miatta végignézhető volt az évad -, de a sztori unalmas, a színészek középszerűek, hajók, tengeri harc talán egy van az egész sorozatban, szóval nagy csalódás volt. Az első rész után már komolyan a kaszán gondolkoztam, de bíztam a csodában, ami végül nem jött el. Annyi a javára írható azért, hogy a végén a lezárás elég korrekt. Lehet folytatni, de így is kerek. Én kiszálltam. [4/10]

Raising Hope - Season IV.
(-)

A kisbabát felnevelő ütődött család története is lezárult ezzel az évaddal. Nem mintha annyira untam volna, de már csak kaja mellett unaloműzőnek használtam. Részenként volt egy-két tényleg jó poén, egyébként kis félmosolyokat csalt elő maximum. A következő évadot már kaszáltam volna. [6/10]

Justified - Season V.
(A törvény embere)

Na, ez az én kedvencem a most futó sorozatok közül. Se nem sci-fi, se nem fantasy, csak egy régi vágású akció-krimi-western mixtúra, amiben Rayland Givens (Timothy Olyphant), a megalkuvást nem ismerő rendőrbíró rak rendet fegyvere segítségével Kelet-Kentucky redneckek lakta vidékén. A Justified Elmore Leonard Fire in the Hole című regénye alapján készült - amit biztosan el fogok még olvasni! -, ami a Raylan Givens sorozat harmadik része, szóval reménykedem, hogy egyszer az előzményeket is átültetik majd a képernyőre. Addig is lesz belőle még egy évad. Hurrá! [10/10] Ebben vannak a legnagyobb dumák, a legjobb jelenetek és a legklasszabb karakterek!


--------------------

Horns (2013)
(Szarvak)

Kíváncsi voltam a Joe Hill könyvéből (Szarvak) készült filmadaptációra, bár gyanítottam, hogy annyira nem fog tetszeni, mint a regény. Nem is tetszett. Egészen unalmas volt, amit csak itt-ott dobott fel egy-egy jobb poén/jelenet. Vegyük is ki inkább a horror kategóriából a filmet, ez egy romantikus fantasy lett. [5/10]

Sabotage (2014)
(Szabotázs)

Arnold Schwarzenegger újra visszatér, most egy csapat fiatal kommandós oktatójaként. De hogy minek, azt nem nagyon értem. Középszerű akció-thriller, amivel nem vesztünk sokat, ha kihagyjuk, de unalmas estére azért választhatjuk is akár, tizenkettő egy tucat. [5/10]

(A feláldozhatók 3.)

Az első Feláldozhatók film, ami senkinek nem tetszett. Még a benne szereplő akció-színész óriásoknak sem, mivel korhatárosra volt vágva. Sehol egy leszakadt testrész, sehol egy vaskos káromkodás. A nagy öregek mellett felbukkantak a fiatal akció-titánok is, akik miatt elvileg "hígabb" lett az alkotás. Szerintem meg pont olyan volt, mint az első két rész. Nézhető. Akciódús. Korrekt iparosmunka, de igazából szóra sem érdemes. [5/10]

(A felszín alatt)

A nagy kritikus kedvenc sci-fi, amitől az igazi "vájtszemű" (de rosszul hangzik :) ) mozibarátok egyként rosáltak be - már ha hinni lehet a tavalyi "Legjobb film"-es listáknak. Másodvéleményként annyit mondanék talán, hogy az Under the Skinnél rosszabb filmet életemben nem láttam. Még Scarlett Johansson meztelenkedése sem mentette meg, hogy ne nyolcszoros sebességgel pörgessem végig. Biztosan velem van a baj, de egy nagy - unalmas és művészieskedő - trágya az egész. :/ [0/10] Na, már ilyen is van...

Lucy (2014)
(Lucy)

Még egy Scarlett Johansson film, de ezt Luc Besson rendezte, akitől talán joggal várja a néző, hogy valami élvezetes, akciódús, mozgalmas alkotást tesz majd le az asztalra. Ezzel a sci-fi/akció filmjével ezt is tette. Megosztó alkotás, sokan imádják, még többen utálják, de középút a két vélemény közt nem igen van. Szerintem nagyon jó volt. Már az ötlet is jó (nagy baromság), a kivitelezés, a látvány is rendben van, és a főszereplőnőtől sem vártam formás idomok és fapofa-kombinációtól többet, tehát csalódnom ezen a téren sem kellett. E mellett tetszett a befejezése is. Nem alapmű, vagy ilyesmi, de szívesen újra nézem majd pár év múlva. Szórakoztató volt. [7/10]

(Transzcendens)

Johnny Depp-es sci-fi az emberiség egyik lehetséges fejlődési útjáról, ami elég lassan indul be, aztán viszont nagyon jó lesz, majd viharos gyorsasággal alakul át baromsággá a végére. Ilyen hullámvasút után max [5/10], de az alapötlet miatt sci-fi fanoknak azért megéri ránézni.

(Halhatatlan szeretők)

Ezt a filmet egy "legjobb filmek" listáról kukáztam, ami meggyőzött arról, hogy akkor is adjak egy esélyt neki, még ha vámpíros-romantikus is! Kár volt. Több, mint két órás az alkotás, amiből hősiesen, minden percért megszenvedve egy 70-80-at abszolváltam is (néha csaltam és beletekertem), de borzalmasan untam, végül feladtam a küzdelmet és a film ment is az elektromos vadászmezőkre. [1/10]

Gone Girl (2014)
(Holtodiglan)

Még egy könyvadaptáció, ami Gillian Flynn kisasszony azonos című regényéből készült. (A hölgy thrillereit az Alexandra Kiadó adja ki.) Oscar-jelölés, a rendező David Fincher (Fight Club, Seven), a zene a Nine Inch Nails-es Trent Reznor munkája. Minden klappolt egy izgalmas moziesthez - bár attól azért tartottam kicsit, hogy a szerzőnő könyve a Szürke ötven árnyalatához hasonló divatos thrash-porno-thriller csak -, és végül/végre nem kellett csalódnunk. Izgalmas és fordulatos volt a cselekmény - ehhez azért kellett, hogy a világon semmit ne tudjak a történetről előre! -, a színészek is jó választások voltak és Fincher is hozta a kötelezőt. Egyedül a filmzenében csalódtam, az egész meglepő módon stílustalan volt, egyetlen jó zenei motívummal - a trancsírnál, persze. T. R-tól sokkal többet vártam, igaz, a The Social Network soundtrack után nem is értem miért... [8/10]

The Babadook (2014)
(-)

Hogy örültem, mikor - a netes forrásoknak, pozitív hangvételű posztoknak hála - végre találtam egy horrort, ami nem eleve a "tuti-szar-de-megnézem-mert-nincs-más" szintről indult, hanem mindenki csak áradozott róla. "Megújítja a műfajt", "nem sablonos trancsír, inkább az ösztöneinkre hat", "nő is rendezhet remek horrort"! Szóval örültem, mint majom a farkának, szinte alig mertem elindítani a filmet, nehogy rögtön kiugorjon a tévéből valami sosem látott rettenet. Aztán végül majdnem valami más ugrott ki - belőlem. Komolyan mondom, nem értem a hypeot, ami ezt a filmet övezi. A kissrác (7 éves) nagyon jól nyomja benne, meg színészileg az anyja sem gáz, SŐT, még Mr. Babadook is egész jól ki lett találva (főleg a könyves jelenetre gondolok), de ez a sztori egy szar. Rettenetesen unalmas és akkor még finom voltam. [3/10]

Rigor Mortis (2013)
(-)

Elborult kínai természetfeletti horror, amit totál tönkrevágott az érthetőség határát erősen súroló sufni-felirat, ami már elérhető hozzá. Főleg ezért nem is néztem végig, pedig a film nem lett volna rossz. Látványra bejött és a hangulata is rendben volt, de sajnos a kantoni dialektus nem megy még annyira. [5/10]


(A vihar magja)

Viharvadászok egy roppant nagy hurrikán megfigyelésére érkeznek az amerikai kisvárosba. Katasztrófafilm, ami semmi mással, csak a valóban látványos CGI-s pusztítással akarja a közönségét meggyőzni. Olyan régen láttam már igazi katasztrófafilmet, hogy engem bizony - a hülyeségeit abszolút figyelmen kívül hagyva - rögtön sikerült is "elvarázsolnia". Tökéletes választás volt arra az estére. Ha szereted a stílust, akkor [8/10] egyébként felejtős.

The Drop (2014)
(Piszkos pénz)

Még egy könyvadaptáció - ezekből sosem elég -, ezúttal Dennis Lehane regényéből. Tehát mi is lehetne más, mint krimi, ráadásul jó krimi? Lassan bontakozik ki a cselekmény, sokáig csak a feszültség emelkedik - az is csak nagyon óvatosan -, de pontosan tudhatjuk, hogy ha máskor nem is, a végén biztosan az arcunkba fog robbanni az Erőszak. Így is lesz. A lezárása pedig jóval sötétebb lett, mint ahogy előzetesen gondoltam. James Gandolfini (Maffiózók) utolsó filmszerepe. [8/10]

(Anyabuli)

Nem tudom miért, csak úgy megtörtént. Nincs mentségem. Voltak figyelmeztető jelek, de ennyire gagyira nem számítottam azért. Vígjáték(?) - én nem röhögtem. [3/10] Bár az imdb-s link 666-ra végződik, ami azért valahol röhejesen vicces egy keresztény alkotástól... :)

Bad Words (2013)
(Szaftos szavak)

Nem sokkal jobb választás, mint az Anyabuli volt, de erre legalább egy kis mentségem van. Az Arrested Development annyira vicces sorozat volt, hogy az abban szereplő színészek filmjeit mindig megnézem - ha úgy tetszik nosztalgiából. Ez persze most messze nem volt annyira vicces, mint a sorozat, de azért az egyszer nézhető címkét megajánlom neki, mert pár jelenet tényleg elég humorosra sikeredett. Egyébként egy gyermekek számára kiírt betűzőverseny sorozatot szisztematikusan tönkretevő felnőttről szól, ez pedig már önmagában is elég érdekesnek tűnt. [6/10]

(Kamuzsaruk)

Vígjátékos ámokfutásom következő állomása ez a film volt, amiben két lúzer haver brahiból mindenkivel - bűnözőkkel is - elhitetik, hogy valóban zsaruk és a nagyváros utcáin osztják az észt. Tipikus középszintű vígjáték, béna forgatókönyvvel, klisés fordulatokkal, ingadozó humormennyiséggel, de egynek ez is elmegy. Lehet rajta nevetni, ha kicsit lejjebb adunk a humor-sznobsági faktorunkból és újra élvezni próbáljuk az altáji vicceket. Nekem sikerült, biztos nektek is menni fog. [6/10]

(Időhurok)

Az Időhurok című időutazós sci-fi a változatosság kedvéért nem könyvadaptáció, hanem Robert A. Heinlein All you zombies című novellájának filmváltozata. Nem akarom ellőni a poént előre, de ha valaki nem olvasta még az írást, tegyen próbát a filmmel. Jó kis paradoxon-mozi, ami után nem kétséges, hogy sokat lehet majd agyalni arról, mi - milyen sorrendben, minek a hatására - is történt valójában. Nem egy könnyű darab, de igen szórakoztató. [8/10]

(-)

Seth Rogen, James Franco. (Látom, hogy néhányan, akiknek a pisi-kaki-anál vonat már nem vicces, ugrottak is tovább a következő filmhez.) Azoknak, akik maradtak: Ez az a film, amiben a kapitalista tévéseknek Észak-Korea elnökét kellene megölniük. Az a film, amit elsőre visszahívtak a mozikból, miután Észak-Korea megfenyegette az USA-t, hogy "lerombolja", ha be merik mutatni. Majd - mivel mégis bemutatták - biztossá vált (?), hogy az egész csak egy nagyszabású hoax, egy médiakampány a film népszerűsítése érdekében. Semmi problémám a szarozós vígjátékokkal, Seth Rogen filmjeit még ma is bírom, de ez valami botrány, mennyire unalmas volt. Pár - alja - poén, két jófajta tankos jelenet (ránézésre szeintem egy T-55 volt egyébként) a végén és egy szuper alapötlet, amiből alig sikerült kiaknázni valamit. Ettől többet vártam. [5/10]

(St. Trinian's - Nem apácazárda)

Angol vígjáték, amiben semmi jó nem volt - poén sem! - a csinos, miniszoknyás iskoláslányokon kívül. De mint kiderült, ennyi is elég volt ahhoz, hogy ne kapcsoljam el a tévét... My bad! Egyébként más miatt ajánlani nem tudnám, bár mivel ez meg egy '50-es évekbeli filmsorozat újrafeldolgozása, ezért talán az eredeti filmek rajongóinak még jó kikapcsolódás lehet. [3/10]

(St Trinian's - A Fritton arany legendája)

Aztán pedig még a folytatást is megnéztem, annyira tetszett az első rész... [2/10]

(-)

Bár kézikamerás, mégis valóban látványos horrorfilm a Végítélet eljöveteléről. Tűzeső, jégeső, holtak serege, az egész hóbelebanc a nyakába szakad az Elhívatást (amikor a Jók az Angyalok Seregébe kerülnek - vagy mi) túlélő embereknek. Először is: szerintem ez a mozi könnyen lehetett volna olyan jó is akár, mint a Cloverfield volt, de mivel a felétől szájbarágós, a kereszténységet népszerűsítő propagandafilmé avanzsált, ezért nem lett jó egyáltalán. De: én üdvözlöm azokat a progresszív, előre mutató erőfeszítéseket, amikkel az egyház megpróbál lépést tartani a XXI. századi emberekkel - tudtátok, hogy könyvekben például van külön keresztény történelmi romantikus fikció kategória? - és nem csak a Nyugati téri aluljáróban próbálják megtéríteni az arra járókat és nem csak a fekete kendős néniknek tartják a miséket vasárnap a templomban, hanem új utakat keresve próbálják elérni az otthon gubbasztó embereket. És mivel a horrorfilmek mostanában (egy jó ideje) "menők", ezért azokon keresztül is bepróbálkoznak. A Végítélet bemutatásához meg aztán tényleg értenek, szóval jó választás volt épp ennek a filmnek az elkészítése/szponzorálása - ami egyébként egy trilógia első része. Bár nem tetszett, és nálam a szentbeszédük is csak pusztába kiálltott szó, de a folytatásra simán benevezek újra, hiszen ennek a vége azért totál epic lett! Csak így tovább, Kedves Egyház! [5/10]

(Charlie Countryman)

Romániában játszódó romantikus dráma/thriller, Mad(s) Mikkelsen és Shia - a transzformer - LaBeouf szuper főszereplésével. A film 90%-val nagyon meg voltam elégedve - bár az első 15 perc azért unalmas volt -, de képesek voltak az utolsó jelenettel annyira tönkrevágni az egész mozit, hogy utólag majdhogynem sajnálom a rá szánt másfél órát. Bárgyú lezárásból ötös, bárcsak feledni tudnám valahogy! Egy alternatív véget ide képzelve [7/10].

(Bérgavallér)

Olyan vígjátékot is néztem azért, aminek volt szíve, amit tényleg lehet nyugodtan ajánlani - igaz, ezt meg azoknak nem annyira, akik valami hangosan röhögős alpári humorbombát keresnének. John Turturro, az idősödő kvázi-munkanélküli hímprostinak áll, és Woody Allen lesz a stricije. Nem egy harsány film, de végig jó érzés volt nézni. [7/10]

John Wick (2014)
(John Wick)

Ami a horrorban a The Babadook volt - megújítja a horror műfaját -, az az akciófilmeknél a John Wick. (Ami - állítólag! - szintén újító, mégpedig oly módon, hogy visszatér a gyökerekhez, a '80-as évek filmjeinek hangulatához.) Szuperlatívuszokban beszélnek net-szerte a John Wickről. (Már a második rész is be van jelentve!) Kétségtelen, hogy a hangulata megvolt. Nekem is bejött minden kis baromság - aranypénz, gengszter-szálló, stb. -, amik csak hangulati elemek voltak, de a történethez igazából nem adtak semmit. Bosszútörténet. Abból meg mindig jöhet egy! Vevő vagyok rájuk. De bevallom, ez a film, általánosságban nem tetszett. A történet, a színészek - egy kivétellel - játéka, sőt még az akciójelenetek sem jöttek be igazán. A forgatókönyv... ja, hogy az nem volt valószínűleg egyáltalán! Szégyen, nem szégyen, szerintem bármelyik régi Steven Segal klasszikus (Ölve vagy halva, Nico) - vagy egy Kommandó! - sokkal jobb film ennél. [5/10]

(Sin City: Ölni tudnál érte)

A második Sin City mozifilm Frank Miller képregényeiből! Na végre! A történet messze nem volt annyira magával ragadó, mint az első részé volt - kicsit összevisszának éreztem -, de ennél a filmnél ez mit sem számított. Ez a fajta látványvilág, amit evvel a két filmmel a nézők elé varázsoltak a készítők, egyszerűen tökéletes egy ilyen stílusos, noir képregényadaptációhoz. Csak ámultam és bámultam, pont ahogy az első résznél is tettem, és azóta is bármikor, mikor újra nézem, ami néhányszor bizony már megtörtént. Most már két Sin City-m is van, amivel időről időre újrázni tudok. A film karakterei is eszméletlenül nagyok, ahogy a narrálás és a zenéje (The Glitchmob) is ütős. Ez a két film nagyon rendben van. Klasszikus, örök darabok. Meg vannak a maguk hibái, de más képregényfeldolgozások a közelükbe sem tudtak még jönni! Remélem készül még egy-két Sin City film a későbbiekben. [8/10]


(Juan, a zombivadász)

Kubai zombis horror-vígjáték, tehát filmtörténeti ritkaság sok szempontból, másrészt viszont Dunát lehet rekeszteni zombifilmekkel - de ezt nem bántam sosem. Ez sem mond sok újdonságot a témáról, de a kubai nézőpont miatt - ladi-dadi láblógatás mellett kőkemény szocialista kormányzati manipuláció - mégis rohadt egyedi és sokszor roppant humoros. A trükkök is a helyükön vannak emellett és véres is, szóval megéri megnézni. [7/10]

Housebound (2014)
(Kísértetház)

"Szellemes" horror-vígjáték most Új-Zélandról. Ez is egy "legjobb filmes" lista terméke, de ez most tényleg egy szórakoztató darabnak bizonyult. Különleges történet egy házi őrizetben lévő antiszociális lányról, akinek nyolc hónapot kell eltölteni egy házban - megvetett anyjával és mostohapjával együtt -, elektromos bokaperecben. A háznak azonban egy negyedik lakója is van... Horrornak mégsem mondanám, mert félelmetes az végképp nem volt - és sajnos a fordulatokat is kitaláltam előre -, ráadásul hahotázni sem fogunk sokat rajta, de mégis működött a koncepció. Talán a főszereplő csaj miatt, aki nagyon jól adta a durcás, kezelhetetlen lázadót. Ezt is ajánlom egynek. [7/10]

(A védelmező)

Denzel Washington, az ex-valamilyen ügynök veszélybe sodorva áruházi eladó álcáját lerendezi az orosz maffia teljes keleti parti ágazatát. Se perc alatt. Hosszabb volt egy jó húsz perccel, mint kellett volna és volt benne egy pár orbitális baromság (például nagyon izzadságszagú volt a másodperc számolós trükközése), de ez mégis nagyon adta. Sokkal jobban, mint a John Wick, pedig azért egy tőről szakadt a kettő. Ha már sima akció, akkor ilyen. [7/10]

(-)

Ausztrál végítélet film. Valami hatalmas és tüzes csapódik bele az Atlanti Óceánba, és szép "komótosan" pár óra alatt letarolja az egész emberi civilizációt. Európa, Afrika, Amerika néhány óra alatt teljesen a tűztengerbe veszik, az ausztráloknak még van pár órájuk az elkerülhetetlen halálig. Ezt a rövid időt ki így, ki úgy tölti. James partizással akarja a haverokkal, ehelyett azonban élete legdurvább kalandjába csöppen.
Még egy film, ami #;?$ jó is lehetett volna, és valójában nem is volt annyira rossz, de rengeteg lehetőséget hagyott parlagon. A szokásos hibába estek a készítők. Nem tudták eldönteni, akciófilmet vagy karakterközpontú drámát forgassanak-e. Végül a köztes megoldást választották - hogy mindenkinek jó legyen -, de ez így senkinek nem lett (elég) jó. A vége pedig kifejezetten béna lett. Most két film is foglalkozott az emberiség teljes pusztulásával, de ez a tematika azért nem annyira gyakori, hogy meguntam volna, ezért ezt a próbálkozást is élveztem valamennyire, csak bosszant kicsit a végeredmény. [6/10]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése