2015. február 23., hétfő

George R. R. Martin - A Hét Királyság lovagja


George R. R. Martin (1948-)
George R. R. Martin az egyetlen olyan fantasy szerző a világon, akit mindenki ismer, akit mindenki olvas. (A másik R. R., vagyis J. R. R. Tolkien neve felmerülhetne még itt esetleg, de Őt – nem a Szonda Ipsos közvélemény-kutatásai alapján ugyan – már messze nem olvassák annyian, mint az amerikai kollégát.) Mióta A Tűz és Jég Dala sorozatából az HBO sikeres tv-sorozatot tudott készíteni, nem múlik el olyan nap, hogy ne találkozzak a villamoson/vonaton valakivel, aki a regényfolyam egyik részét olvasná. Még mostanában is, pedig a siker azért már egyáltalán nem új, hiszen áprilisban már az ötödik évad kerül adásba. (Ó, bárcsak már a könyvsorozatnak tartanánk a hatodik részénél…)

Emlékszem, ez a siker nem volt ennyire nyilvánvaló 2003-ban, mikor a sorozat első része jelent meg magyarul. Gyakorlatilag senki nem hallott még a szerzőről, se Westerosról. A csak a fantasztikus irodalom zsánerén belül árusító könyvesbolt polcain hónapokig árválkodott egy példány a könyvből, mire végül – más érdekesebbnek látszó olvasnivaló híján – „kegyeskedtem” megvenni. Azóta persze rendületlenül nagy a szerelem köztem és Westeros hősei közt, de a kedves hajóskapitányra azért „haragszok” egy kicsit. Ezt a csigatempót már büntetni kéne! :) Az első három rész megjelenése közt eltelt négy (1996-2000) év még a „szódával elmegy”-kategória, de a Varjak lakomájára még öt évet kellett várni, majd kiderült, hogy a folytatásra, a Sárkányok táncára pedig még hat hosszú évet. (Plusz egy évet még a magyar kiadásig.) Azóta pedig eltelt még négy év, és a hírek szerint idén még BIZTOSAN nem lesz kész a hatodik rész. Köszönjük ezt a viharos tempót, Mr. Martin! [Roppant előre látó módon – tudtam, hogy nem kell sietnem! – még azóta sem olvastam el egyébként a Sárkányok táncát. Most meg már úgy vagyok vele, hogy csak azért is megvárom vele a következő részt, aztán majd egyben a kettőt…]

Szerencsére George R. R. Martin a regényekkel párhuzamosan – 1998 és 2010 között – írt három kisregényt, ami Westeroson játszódik. A történetek – The Hedge Knight, The Sworn Sword, The Mystery Knight – eredetileg elektronikus formában kerültek árusításra The Tales of Dunk and Egg (Dunk és Egg történetei) sorozatnév alatt. Ezek a régebbi novellák lettek most – keletkezésük óta első ízben (és nem csak magyarul)! – egy kötetbe szerkesztve és kiadva A Hét Királyság lovagja címen. A három történet közül az első, A kóbor lovag már megjelent magyarul is a Legendák II. című antológiában még 1998-ban Békési József fordításában, majd a Delta Vision Kiadó gondozásában 2006-ban a (gyönyörű) képregény változata is napvilágot látott. Egy fanatikus rajongói fordításnak hála, a második kisregény, A felesküdött kard is régóta elolvasható már. [Kicsit paranoid módon értem én, hogy ez egyrészt (kiadói szempontokból) miért baj, másrészt – mit tagadjam? – akkoriban legszívesebben a lábát megcsókoltam volna ennek a névtelen „irgalmas szamaritánusnak”.] Természetesen ennek a műnek is létezik képregény verziója, de az sajnos nálunk már nem jelent meg. A harmadik kisregény viszont, a legújabb, A rejtélyes lovag még sehol nem jelent meg hazánkban. A három történet főszereplői a zöldfülű Dunk, a nehézfejű, ám csupaszív, árvából lett kóbor lovag és a nyolc éves Egg, a tojásfejű fegyverhordozó (…a képregény változatban érthetetlen módon: Egér…), akik A Tűz és Jég Dala sorozat regényeiben játszódó események előtt nyolcvankilenc évvel kalandoznak Westeros veszélyes erőpróbákban sosem szűkölködő tájain.

A kóbor lovag szerintem az egyik, ha nem A legjobb lovagos fantasy novella, amit valaha írtak. Az biztos, hogy ezt a történetet olvastam el a legtöbbször életemben, annyira magával ragadott a szerző stílusa és persze az általa kreált főszereplő és a mellékszereplők színpompás sokasága. (Apropó: sokaság. Ez talán az egyetlen – bár kikerülhetetlen – nehézség a három novellával kapcsolatban. Rengeteg szereplőjük van, ráadásul a legtöbbjük nem csak említés szintjén szerepel, hanem valóban szóhoz is jutnak.) Most új fordításban is öröm volt újra elmerülni kicsit Martin fantáziavilágában. Olvasás közben pedig végig azért „drukkoltam”, hogy a harmadik írás (…a másodikban ugye már biztos voltam…) is érje majd el az első kettő minőségét. De igazán nem kellett volna erre sok gondolatot pocsékolnom, a három kisregény konstans magas minőséget képvisel. Akár egy lovagi viadal, akár egy régi várkastély, vagy egy árulással teli menyegző a helyszín, Dunk morális iránytűje sziklaszilárdan, megingathatatlanul mutatja azt a helyes irányt, amit egy igaz lovagnak akkor is követnie kell, ha egy másik út könnyebb vagy jövedelmezőbb is lenne.

Nem érzem, hogy a szerző bármelyik írásának olyan nagy szüksége lenne még különösebb beharangozóra, kedvcsinálóra. De nehogy szó érje a ház elejét! Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szereti az izgalmas, véres lovagi történeteket, ahol – a főszereplőkön kívül – nincs igazából jó és rossz, mindenki csak a saját boldogulásáért küzd. Akit érdekel, mi történt Westeroson a Targaryen-ház bukása előtt néhány évtizeddel. Akik kíváncsiak rá, abban az időben melyik Házak voltak szövetségben, „barátságban” egymással és melyek fasírtban. Azoknak, akik megelégszenek egy igen vékonyka happy enddel is lezárásként. De főleg azoknak, akik szerint a „középkori” lovagi életmód csupa „móka és kacagás” lehetett.

Sajnos minden kívánságot ez a kiadvány sem tud kielégíteni, hiszen Westerosnak csak egy kis szeletét van lehetőségünk a segítségével bejárni. A legérdekesebb helyek – a Fal, Észak, Dél vagy a Vas-szigetek – például teljesen kimaradtak belőle. A regények kegyetlenségétől is elmarad egy cseppet, de ezekért a kisebb hiányosságokért bőven kárpótol a szerző – néhol hősies, néhol mulatságos de közben végig mélyen emberközpontú – briliáns mesélőkéje. Üresjáratnak, unalomnak a hírét sem fogjuk benne találni!

2 megjegyzés :

  1. Teljesen egyetértek ,nekem is nagyon tetszett ,,jó volt olvasni az ismerős neveket,családokat.
    én szívesen olvasnék még róluk.már mint Dunk és Egg kalandjait..rövid novellás formában.
    mindig elmosolyodtam amikor Egg pimaszkodott és a Dunk pofonnal fenyegette ,hogy most már tényleg megérdemli ..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is remélem, hogy lesz még folytatásuk valamikor később.

      Törlés