2014. július 11., péntek

Rapid Rage (RR) poszt



Tegnap elmentem a Stephen King Partyra az Alexandra boltba, hogy minél hamarabb nálam legyen az új King könyv, az Álom doktor. (Igazából nem ezért, csak kíváncsiságból, de ez most mellékes.)

Sosem gondoltam volna, hogy ezért fogok problémázni, de...

Az Álom doktor magyar kiadása igen tetszetős, King életművéhez abszolút méltó lett, igaz, nekem nem jön be a borítója, de ez egyéni problémám, most nem is foglalkozok vele, egyébként ez volt az eredeti kiadásé is, szóval... Tehát a magyar kiadás 576 oldal, kemény kötésben, külön védőborítóval, nagy, 23 cm magas formátumban, pont olyan, mint amilyenben már régóta ki kellett volna adni a műveit szerintem. Nagyon örülök, ugyebár! De...

Miért pont ezt? Miért most? Az Álom doktor ugyanis a Ragyogás folytatása, ami ugyan megjelent itthon már legalább nyolc kiadásban, a legutolsó IDÉN, de még véletlenül sem illik egyikhez sem ez a legújabb formátum. Ne is beszéljünk arról, hogy én például megvettem az IDEI Ragyogást is - teljesen feleslegesen, mint kiderült - csak azért, hogy az Álom doktorral egyező formátumban legyen meg a polcon. Nem kellett volna. (Az Álom doktor a King műveknek fenntartott polcaimra ráadásul oda sem fér állítva.)

Igazán nem vagyok nagyon design majom, de a kedvenc könyvsorozataimra háklis vagyok. Szerencsétlen King könyveit először össze-vissza formátumban adták ki. Megvettem. Aztán áttértek a fekete sorozatra. Azt is megvettem. Aztán jött a fehér sorozat, a kemény borítóval. Azokat is megvettem, még örültem is neki. Aztán jött az új formátum, a színes gerinccel. Azokat is megvettem, mikor láttam, hogy a régi könyveket is kiadják ilyen formában, gondoltam is, végre egységesen - szépen, katonásan - fognak kinézni a könyvek. De persze én vagyok a hülye, az egyszeri barom vásárló, akinek mindent el lehet adni úgyis! [Nézd csak, ezt is megvették, kasszasiker! Igazad volt, megérte lecserélni a méretet, tényleg el lehetett adni még százat a Cujoból...]

Én komolyan mondom, nem értem a kiadóknál a könyvek designjáért felelős stáb gondolkodását. Miért nem lehet ragaszkodni ahhoz a formátumhoz, amiben elkezdtek kiadni egy adott sorozatot. Ettől még ezer-millió fajta kinézetű könyv maradhatna a boltokban, nem kéne mindnek egyenköpenybe bújni! DE EGY SOROZAT KÖZBEN NE VARIÁLJANAK! KÖNYÖRGÖM! Ha egy formátumban kiadnak egy írótól harminc könyvet, akkor a másik húszat is adják már ki ugyanúgy. Kingnél maradva pedig, ha egyszer már szakítanak a jól bevált - bár elég wcpapír-szerű - formátummal (FEKETE) és az exkluzívnak szánt (FEHÉR) kiadást is abbahagyják, és elérkezettnek látják az időt arra, hogy újítsanak, és egy új formátumban kiadják a régi könyveket is, akkor pont eljött az idő arra, hogy kicsit gondolkozzanak előre. (Főleg egy olyan nagy, magyar szinten meghatározó - ráadásul jó! - kiadónál, mint az Európa, akik a '70-es vagy '80-as évek óta birtokolják a King kötetek jogait. Éppen nekik kellene a legjobban tudniuk, mennyire is fogynak nálunk pontosan King könyvei...) 2012-ben vagy 2013-ban, mikor kijött az első színes gerincű első King könyv (nem is tudom hirtelen melyik volt az), na, annak kellett volna olyannak lenni, amilyen végül az Álom doktor lett. 2014-ben. Egy sorozat második részeként... És a hab a tortán, hogy semmilyen "biztosíték" nincs arról, hogy a novemberben megjelenő Mr. Mercedes - vagy mi lesz a címe - nem egy még újabb fajta formátumban érkezik. Ahogy arra sem, hogy a javított Setét Torony sorozat 4 - 7. részei milyen külalakot kapnak majd. Remélem nem a FEHÉR kiadásban jönnek majd, csak hogy az is szarul nézzen ki az első részek mellett a polcomon.

Nagyon vissza kellett fognom ám magam ennél a posztnál, de mikor tegnap megláttam az új King könyvet, hirtelen arra gondoltam, hogy kell a fenének ez a könyv és mindjárt otthagyom a boltban. Civil elégedetlenségből! (Emlékszik még valaki a Malaza-sorozat hetedik részének puhafedelű változatára a hat keményfedelű rész után? Az is mi volt már! Merénylet?)

Szerintem a könyvdesignerek - van ilyen egyáltalán, vagy csak a szomszéd Jóska bácsi csinálja ezt a munkát két villanyszereléses meló között? - ellógtak néhány Design 101 órát a suliban... csak az a baj, hogy Mi szívunk ezért.
Persze a többség pont leszarja.
Nekem ez az egyik achillesem a félbemaradt könyvsorozatok mellett.
Ki van velem?
Mondjátok: "yey"!

2014. július 10., csütörtök

Zenebutik-zenehíd - Tactical Sekt



Egy ideje - minimum, mióta nincs normálisan időm olvasni és így posztolni sem... (pedig az igényem meg lenne rá...) - már érlelődik bennem, hogy kéne egy új "rovatot" indítani, ami a zenékről szól és csak annyiban érinti a könyveket, hogy ezeket a számokat/albumokat hallgatom olvasás közben a vonaton, ugyanis egyszerűen képtelen vagyok a folyton telefonáló, nekem érdektelen dolgokról diskurálgató utasokat hallgatva rendesen elmerülni egy könyvben.

Mivel az ehhez hasonló posztokban (már ha lesznek) olyan művek kerülnek bemutatásra, amik elég hangosak ahhoz, hogy sikerrel vegyék fel a harcot a zavaró háttérzajokkal, így nem nagyon fogtok köztük lassúbb, líraibb hangvételű példánnyal találkozni, igaz nem is igen hallgatok olyanokat, tisztelet a kevés kivételnek.

Mikor az ismeretlen ismerősök először meglátnak, mindig azt hiszik - szinte kivétel nélkül -, hogy biztosan én is metálos (vagy rocker) arc vagyok, amit belátom, alátámaszt a szakáll, a tetoválások és egyéb külsőségek, de az igazsághoz persze semmi köze. Az utolsó metál banda, amit jó szívvel hallgattam még kisgyerekkoromban, a Manowar volt, mert nagyon tetszettek a borítói és a dalszövegek témája... 1991 óta viszont gyakorlatilag csak EBM-et (Electric Body Music), indusztriált, aggrotech-et - katt a linkre, az irányzatra jellemző tulajdonságok listájáért, amik egyébként az első két stílusra is nagyjából jellemzőek lesznek -, tehát elektronikus muzsikákat hallgatok. (Nem megbántva senkit vidéken, de falun ez a "death technó", jujjujjujj, mi lesz most!?!). [Megnyugtatásul közlöm: nem áldozok állatokat, nem hőbörgök az utcán unos-untalan, nem vagyok fajgyűlölő, se-a-többi. A buta sztereotípiák ellenére a "death technó" hallgatásától még normális marad az ember - ráadásul még a hajam is rövid lehet..., tehát jóval szolidabb (kispolgáribb) maradhattam, mint akár a Hair hippi-nemzedéke anno...] Mondhatom egyébként, hogy legalább annyira leragadtam ennél a stílusnál, mint a fantasy/sci-fi vonalnál, hogy könyvekről is ejtsek egy-két szót - még ha lassan már kiveszőben is van a "fajtám". A barátaim közül is csak öt-hat képes hosszabb távon (mondjuk egy éjszakán keresztül) elviselni ezt a fajta melódiát, viszonzásul én sem bírom sokáig nyugvó gyomorral a muzsikáikat, de mi már csak így szeretjük egymást. Szar zenei ízléssel! :D


A célom ezekkel a posztokkal (mondom, ha lesz még egyáltalán, ami egyáltalán nem biztos...) nem a népnevelés - egyébként nem hiszem, hogy sokatoknak fog megtetszeni ez a fajta muzsika, de persze nem lehetetlen... -, vagy az általam favorizált zenei scene számára új tagok felhajtása, egyszerűen csak gondoltam, hátha érdekel valakit. Engem szokott érdekelni, ki mit hallgat mikor utazik/alszik/stb. Az olvasás közbeni zenehallgatás meg külön is érdekel! Vajon minden zene illik minden regényhez - tematikától függetlenül? Szerintem nem - bár én is randomra állítom a telefont persze, azért nem váltok gyorsabb számra, mert éppen lövöldözni kezdtek a könyvben. Viszont ha épp a jelenethez illő zene szól, az nagyot dob az élményen, csak úgy, mint egy filmet is igen el lehet cseszni rossz zeneszerzővel, vagy az egekbe emelni egy jóval. (Ennio Morricone és Clint Mansell for president!)

2014. július 5., szombat

Rövid szombati jelentés



A rendszeres olvasók valószínűleg észrevették, hogy az oldal lassabban frissül, mint ahogy eddig megszokhatták. A kezdetekben - három éve, Jó Ég! - még két naponta jött új könyves poszt, majd három, idén pedig sokszor négy nap is eltelt két írás között. Bevallom, ez a belassulás nem volt előre betervezve, de a mindennapos feladatok (család, munka) mellett egyszerűen nem tudok gyorsabban haladni. Szerencsére nem is kell, nem hajt a tatár. A múlt héten - és ezen a héten még inkább - viszont hirtelen annyi magánjellegű feladat szakadt rám (oviszünet, konyhatatarozás, stb.), hogy nem nagyon volt időm olvasni és persze így írni sem - ...de még a World of Tanksba sem sikerült belogolnom hetek óta. A nyári hőség (semmire sem vágyom, csak a kanapén elterülve nézni egy jó filmet) sem segít persze a dolgon.

Egy szó mint száz, várhatóan szeptemberig nyári üzemmódba kapcsolok. Nem megyek szünetre, olvasok, írok, posztolok folyamatosan, de csak módjával, öregurasan - ahogy egyébként érzem magam. :P A nyár egyébként is a halálom. Ígérem, szeptemberre újra összekapom magam. :)

Ettől függetlenül terveim szerint a jövő héten két új posztom is olvasható lesz az ekultura.hu-n.

Ti pedig élvezzétek ki a nyarat, és ne a számítógép előtt üljetek!

2014. július 1., kedd

Képvadászat



Mivel normális posztot írni mostanában nem igen volt időm - mint ahogy olvasni sem igazán -, így legyen most egy kis játék újra. Egy ideje úgysem volt már. A verseny Kristin Cashore amerikai íróhölgy Graceling-trilógiájának első két - kemény borítós és olvasatlan - részéért folyik, tehát A garabonc és a Zsarát költözhet át a szerencsés nyerteshez. Nem olvastam a fenti könyveket, de akciódús, ifjúsági fantasyként aposztrofálják őket, amikből a romantikus szál sem hiányzik. Nekem valóban nem hiányzott, jórészt ezért is nem olvastam el a könyveket, de hátha másnak nincsenek ez irányban ellenérzései... :)

















A feladat most sem a legegyszerűbb, hiszen előnyt élveznek kicsit azok, akik a '90-es években megjelent kiadványokat is ismerik. Olyan magyar kiadású könyvek borítójáról kérnék ugyanis KÉT linket (kommentben, ehhez a poszthoz), amely kép külföldön, szintén könyvborítóként, de egy másik könyvhöz jelent meg. Műfaji megkötés nélkül!

Egy példa a blogról (de van ennél sokkal jobb is...), hogy biztosan mindenki jól értse a feladatot:
Marina és Szergej Gyacsenko Alekszandra és a Teremtés növendékei című könyvének magyar borítója eredetileg a szerzőpár Rytual című könyvének lengyel borítója volt.

















(De természetesen nem csak "plagizálást", hanem olyan megoldásokat is elfogadok, mikor egy hazai rajzoló képét egy magyar és egy külföldi kiadó is megvette, és használta fel két különböző kiadványhoz!)

Aki ahány megfejtést küld, annyiszor fog szerepelni a neve a kalapban! Egy címet csak a legelső megfejtőtől fogadok el, szóval ne küldjétek el ugyan azokat, amiket más már belinkelt! A képek linkje elég nekem, csak töltsétek fel a két jpg-et valami szimpatikus file-megosztóra! :)

A játék vasárnap este 20:00-ig tart, a győzteseket itt értesítem, szóval egyenlőre nem kell küldeni emailcímet sem!

JÓ VADÁSZATOT!

Update:
Gratulálok T. K. Árpád! Te nyerted meg a két könyvet. Kérlek írd meg, hová postázhatom őket a profunduslibrum@gmail.com-ra. Köszi! :)