2014. december 15., hétfő

Filmek hideg időkre



A sorozatos poszt után (vagy előtt) lassan hagyomány, hogy jön a filmes is. Készülj! Nagy meglepetés: Ez az! :D Most is tele van mocskos nagy mellényúlásokkal, középszerű filmekkel és egy-két fogyaszthatóbb darabbal, mint mindig, ha olyanok készítenek listát, akik mindenevőnek tartják magukat, majd kiderül róluk, hogy nem tetszik nekik semmi, amiben nincsenek zombik, női mellek, robbanások vagy hosszú, mély csenddel teli jelenetek. (Az egyéni preferenciák változók!) Ez az én vegyes salátám a közelmúltból - a pontozás pedig olyan pofátlanul szubjektív, amennyire csak tőlem telt, valamint talán kicsit szőrös szívűbb is, mint lehetne, ugyanis lassan kezdem kevésbé tolerálni, ha vesztegetik az időm. ;-) Remélem, azért talál köztük mindenki valami fogyaszthatót.
(Sharknado 2: A második harapás)

A cápa levegő-föld támadás folytatódik ebben a ZS-filmben. Már az első sem tetszett, úgyhogy a Miért nézed meg a folytatást is, ha egyszer nem jön be? kérdésre a válasz, hogy pont ezért. Hiszek a második esélyben! :D Mondjuk ennél a filmnél ez hiba volt. A zsáner kifigurázása, a baromságok új szintre emelése csak épphogy vicces, a trükkök tv-minőségűek, a színészek jól illenek ehhez a "selejt"-kategóriához. Még szerencse, hogy a kicsit pornós külsejű Tara Reid-en legalább volt mit nézni. Plusz pont, hogy egy pillanatra sem veszi magát komolyan, így nem kell kínosan feszengeni a nézőnek közben. Izgalmas? Nem. Szórakoztató? Az, mondjuk rá. Vicces? Nagy ritkán egy kicsit igen. Megéri a rászánt időt? Nem. (4/10), de ebből három a "színésznő" miatt...


Chico & Rita (2010)
(-)

Nincs meg bennem a felnőttek előítélete az animációs filmekkel szemben, én most is imádom a rajzfilmeket, nagyjából mindegy, miről szólnak, szívesen megnézem. Ez ráadásul kifejezetten egy felnőtteknek szóló zenés, romantikus dráma, ami Kubában, vagy New Orleans-ban játszódik. Fene se emlékszik már rá. Kikapcsoltam fél óra múlva, annyira untam, pedig ilyet nem szoktam szinte sose. Teli van zenével (olyan nem-szeretem-fajtával), meg párkapcsolati kérdésekkel, igaz, a szakítást okozó konfliktusig el sem jutottam - szerencsére. A zenéje jó? NEM. A történet? Nem. Megéri a rászánt időt? Romanitika és jazz (vagy blues?) rajongóknak talán, én kérem vissza a fél órámat. (2/10)
 
(Műkincsvadászok)

Igazi sztárparádé van ebben a háborús filmben, ami arról szól, hogy egy csapatnyi művész - katonának állva - műkincsek után vadászik a megszállt területeken, hogy azokat kimenekítsék a nácik kezéből. A sztori leírva jobban hangzik, mint maga a film, ami valami szörnyen unalmas volt, talán egyetlen értékelhető, emlékezetes jelenetet leszámítva (Igen, amikor találkoznak a náci kiskatonával és óvatosan leülnek vele beszélgetni). Szörnyen rossz? Nem, csak közepesen. Izgalom, látvány? Erősen a nulla felé tendál. Színészi játék? Korrekt, és nem csak Clooney, sőt. Legnagyobb bajom az a filmmel, hogy lehetett volna ebből sokkal jobbat is csinálni. Megéri a rá szánt időt? Nekem nem igazán érte meg, talán ha festő/szobrász lennék, akkor igen. (5/10)

(A Lego-kaland)

Talán a gyerekeken kívül nem csak azok látták a nyár egyik blockbusterének legalább a reklámját valahol, akik gyerekkoruk óta LEGO-fanatikusok, mint én. Ezt az animációs filmet nagyon szerettem volna már megnézni, és ez a kiscsajokkal végre sikerült is. (Nekik is tetszett, pedig a poénos utalások legalább felét egyáltalán nem értették, és azt is kifejezetten utálják azóta is, ahogy éneklem az év legnagyobb slágerét - Minden szupi-szuper! - pedig tényleg az! :D ) Összességében szerintem ez egy közel zseniális, felnőtteknek is simán fogyasztható, "kicsit" persze kaotikus film, ami beváltotta a hozzá fűzött előzetes reményeimet. Nagyon vicces és a látvány - bár igazából, más animációs filmekkel összehasonlítva "pocsék" - is nagyon menő, ötletes. Megérte megnézni? Simán! (8/10)

The Signal (2014)
(-)

Az első, a blog témájához illő film a listán a The Signal, ami egy remek választás mindazoknak a sci-fit szeretőknek, akiknél az ötlet, a történet fontosabb a látványnál. Három programozó fiatal egy titokzatos rádiójel forrását kutatva érkezik egy elhagyatott raktárhoz, hogy ott gyorsan kiderüljön, hogy a telek egyáltalán nem elhagyatott. Kicsit klausztrofób, nagyon steril látvány, kevés szereplő, furcsa csavarok. Kitaláltam a végét a felénél - szerintem nem volt egy nagy teljesítmény tőlem - tehát nem annyira meglepő, mint ahogy számítottak rá az alkotók, de egyáltalán nem rossz próbálkozás. Azért megérte a rászánt másfél kókuszt? Igen. (7/10)

Hitchcock (2012)
(Hitchcock)

Életrajzi film Alfred Hitchcock-ról Anthony Hopkinssal a főszerepben, amit gondolhatjátok, hogy női nyomás hatására néztem meg, nekem nem ez lett volna az elsődleges választásom aznap estére. (Értem én, minden nagy férfi mögött ott áll a NŐ! Köszi, átjött! :P) Kedvelem a rendező több filmjét, de valahogy az élete néhány fontos évét bemutató film nem hozott nagyon lázba. Nem gondolom, hogy egy hűdenagy sztori lett épp elmesélve. Profi filmesztétáknak esetleg érdekes lehet, és a színészi játék valamint a díszletek is rendben voltak, de nekem... Köszi nem. (3/10)

Blue Ruin (2013)
(-)

A hajléktalan hobó visszatér rég elhagyott családjához, hogy megvédje őket az ellenük fenekedő gyilkos bandától, akiket véletlenül ő maga hozott a nyakukra. Kisebb bökkenő, hogy ő csak botcsinálta ítélet végrehajtó, akit senki nem képzett ki önbíráskodónak. Számtalan díjat söpört be ez a "bosszúfilm", nem is érdemtelenül. A végsőkig feszült, izgalmas, véres thriller, hiteles színészi alakításokkal megtámogatott drámai alkotás. Egyértelműen kötelező darab, ha egyébként hozzám hasonlóan komálod a műfajt. (8/10)

(21 Jump Street - A kopasz osztag)

Nem azon csodálkozok, hogy megnéztem ezt a bugyuta tini/cop-budy, sokszor alpári vígjátékot, hanem azon, hogy maradhatott ez ki két éve nekem? Nem is hallottam róla soha - vagy inkább biztosan azt hittem, hogy valami mocsok romantikus sz..ság -, csak most, mikor kijött a második része. Egymás után néztem meg a duót és mindkettő nagyon bejött. Agyatlan? Az. Vicces? Nagyon nevettem és sokszor rajta, szóval: Igen. (Vagy: ...igen?...) Könnyedén elszórakoztatott a középsuliba titkosrendőrködni visszaküldött "babaarcú" rendőrpár története. Műfajában remek. (7/10)

(22 Jump Street - A túlkoros osztag)

Gyakorlatilag ugyanazt tudnám írni, mint eggyel föntebb, annyival kiegészítve, hogy ez jobb volt, még akkor is, ha csak egy Ice Cube-os kirohanós jelenettel, aminél lefordultam a székről majdnem. Nem egy filmtörténeti mérföldkő, de egy vígjátéktól ennyit várok el. (8/10)

(X-men - Az eljövendő múlt napjai)

Nem vagyok a szuperhősös képregény-adaptációk elsődleges célcsoportja - és lejjebb a listán meg is cáfolom magam rögtön , hogy ne legyen olyan egyszerű az élet -, nem is szokott mostanában egyik sem tetszeni - és az X-Men sorozat még azok közé tartozik, amit úgy-ahogy elviselek. (Annak sem örülök, hogy naponta jelentenek be újabb és újabb MARVEL filmeket...) Ennek az imdb-s értékelése előtt is értetlenül állok, mert ugyan a látvány ötös (arra nem is emlékszek viszont már, hogy ez is olyan követhetetlenül gyors-e, mint mostanában szokás), de a történet elég nagy zagyvaság. Színészi játék... most komolyan? Megéri megnézni? A látvány miatt végül is nem bántam meg, de hiba lenne valami extrát is várni tőle. (5/10)
 
(A Sunset Limited)

Cormac McCarthy írásából készült ez az HBO-s gyártású kétszereplős minimál-dráma, amiben Tommy Lee Jones (aki rendezte is a filmet) és Samuel L. Jackson beszélgetnek egy szobában az élet értelméről, értelmetlenségéről. A két szereplőt nagyon csippantom, a szerzővel szemben már van bizonyos fenntartásom, szerintem egy kicsit túl van sztárolva. Az biztos, hogy nekem a könyveiből készült filmek annyira nem tűntek nyersnek, mint ahogy előzetesen beharangozták őket, maguk a könyvek pedig roppant idegesítőek a gondolatjelek hiányától. De ez biztosan csak az én szívfájdalmam, sokak szerint (például Stephen King) ő a legnagyobb kortárs amerikai szerző, ki vagyok én - aki szerint King például köröket ver rá... -, hogy ennek ellentmondjak? A film pedig profi. Jones jó munkát végzett rendezőként, Jackson pedig színészileg alakított nagyot. A történet szépen komótosan halad a végkifejlet felé, de - szerintem az alapanyag nem volt elég erős ahhoz, hogy igazán emlékezetes maradjon a film. (Nem akarom szapulni szegény McCarthyt, biztosan velem van a baj.) Megérte megnézni? Nem nagyon, ennél sokkal többet vártam a történettől. (5/10)

(Isteni műszak)

Annyira akarok már - újra - jó magyar filmet látni. Minden esélyt megkapnak a hazai filmek tőlem (kivéve a "celeb-parádék"), amennyit lehet, megnézek, de rendre csalódnom kell. Az Isteni műszak sem váltja meg a világot, de még így is a jobbak (a legjobbak) közé tartozik a kortárs magyar filmek szerény seregében. Először is, jó a zenéje! Öröm, hogy VÉGRE van valami normális filmzenéje egy filmnek - régen volt már a Kontroll - nem csak a szokásos tv-s pittypalatty. VÉGRE használtak a felvételek során valami mozis filtert, amitől nem lett tv-hatású a kép. A színészi játék is korrekt - voltak jobb és rosszabb alakítások is -, vállalható. A történet pedig egy bizarr, sötét komédia némi drámával és krimiszállal. Sokat röhögtem rajta (vagy háromszor hangosan is), teljesen működik a forgatókönyv. Megéri megnézni? Igen. (7/10)

(A vad bolygó)

Emlékszik még valaki Az idő urai című magyar-francia koprodukciós rajzfilmre? (Rémálmaim voltak tőle napokig. Kedvenc rajzfilmem azóta is!) Na, ezt is azok a franciák csinálták, mint azt, és sci-fi, mint a másik. Ebben az embereket kedvencként tartja rabszolgasorban egy jóval fejlettebb faj, de az emberek egy "idegen" oktató szerkezetet megszerezve, használva, majd megokosodva elhatározzák, hogy levetik a láncaikat és fellázadnak gazdáik ellen. Nagyon akartam szeretni, de nem ment. Egyszerűen annyira orbitálisan undorító a grafika, hogy szabályosan hányingert kaptam a nézés közben. Egy idő múlva más csak 2x-es, majd 4x-es sebességgel pörgetve néztem. A történet maga, mint látható nem lenne rossz, de nekem most nagyon nem. Megérte megnézni? Egyáltalán nem. (0/10)

Joe (2013)
(Joe)

Egyik este mondom a zasszonynak: Gyere, nézzük meg, ahogy Nicholas Cage drámai arccal fát vág az erdőben. Fogalmunk sem volt mi sül ki ebből. Nos, mint kiderült, annyi értékelhetetlen Cage-alkotás után végre egy iszonyú jó Cage-film. A sztori annyi, hogy ő a munkafelügyelő, megismerkedik egy diszfunkciós családban élő fiúval és a szárnyai alá veszi őt. Mindez délen (vagy Amerika mucsai középső részén? Nem is tudom biztosan). Mindenesetre a filmben lévő karakterek egyszerűen zseniálisak! Annyira autentikus például a részeges apát alakító Gary Poulter - értő szakmai szemmel ezt azonnal megállapítottuk róla... -, hogy nem okozott SEMMILYEN meglepetést, mikor kiderült, hogy ő bizony tényleg egy helyi alkesz hajléktalan, aki a forgatás után néhány hónappal meg is halt az utcán. Durva sztori, főleg, hogy ha igazi színész lett volna, egy Oscart SIMÁN megérdemelt volna az alakításáért. A kisváros több másik lakója is helyi "amatőr színész" volt, mert a rendező szereti foglalkoztatni a lokális arcokat. Szerencsére, mert nélkülük lett volna a film mondjuk egy 6-os, így viszont simán (8/10), sőt, még egy "Hónap filmje"-díj is kijár tőlem. Cage is újra játszik végre, nem is rosszul, a kissrác pedig már a Mud-ban is nagyon jó volt, érdemes lesz rá figyelni később is, a film pedig eléggé bedurvul a végére.


Blue Jasmine (2013)
(-)

Woody Allen tavaly Oscar-díjat nyert tragikomédiája egy mindenét elvesztő gazdag nőről, aki kénytelen lepukkant testvéréhez költözni a "putriba". Cate Blanchett még negyvenen már jóval túl is iszonyú jól néz ki, és színészileg is "ott van a szeren" - övé lett az Oscar egyébként -, ahogy a mellékszerepekben brillírozó társait sem érheti panasz. Nekem volt a legnagyobb a meglepetésem, hogy nem ásítoztam a film alatt, hanem szórakoztam. "Vicces" film a mentális és anyagi összeomlásról. (7/10)

(Hogyan rohanj a veszTEDbe)

2014 legrosszabb magyar címe? Minden bizonnyal, ez a TED-es "poén" marhára erőltetett. A film viszont egy egészen fogyasztható western-vígjáték, főleg, ha nem várunk tőle western-hangulatot, csak egy kis marhulást. Azok, akik nem olvasták a könyvet, csak a filmet nézték meg: nem vesztettek sokat, hiszen a feldolgozás eléggé hű marad végig az írott változathoz, ami nekem egyébként szintén tetszett, ha még emlékeztek rá. Vicces volt (igen alpári módon, persze). Az oldalbordámat viszont eléggé kiakasztotta néhány jól sikerült altesti poén, szóval a felénél megsemmisítő pillantásokat vetve rám ki is ment a szobából... ;-) Reálisan körülbelül (5/10), de mivel a komédiákat és a westernt is kedvelem, nekem nagyon tetszett. Szóval tehet mindenki egy szívességet, akkor is (7/10).

Cold in July (2014)
(-)

Dexter Morgan Michael C. Hall bosszúállós thrillere - Joe R. Lansdale krimijéből készült, és a film megnézése után el is határoztam gyorsan a szerző egy-két könyvének azonnali elolvasását... -, ami a semmiből bukkant elő, és tarolt a másik bosszúfilmmel (Blue Ruin) együtt. Ebben az átlagos családapa megakadályoz egy rablót, hogy kirabolja a házát, és lelövi a behatolót. A betörő apja a városba jön, hogy lerendezze a véradósságot. És ez kettejük közös történetének csak a rózsaszín kezdete. Nem állítom, hogy nagyon jó a film, mert nem feltétlenül. Van benne egy pár igencsak elcseszett dolog - például Michael C. Hall a film nagy részében egyszerűen pocsék -, de az látszik, hogy az alapanyag egy remek könyvből lett filmre írva. Van benne három akkora csavar - persze főleg akkor, ha nem néztek trailert -, amiből általában maximum egy szokott beleférni egy átlag thrillerbe. Ha már kettő is van benne, akkor az emlékezetes filmnek számít. Sam Shepardot meg egyébként is nagyon bírom, főleg most már. Alap thriller ez is, pedig mit sem sejtve csak elindítottam, mert tetszett a dvd borítója. Talán a hónap legbrutálisabb, legdurvább filmje. Azt hiszem, hogy ha nincs a Joe alkesze, akkor ez lenne a Hónap filmje. (8/10) Azt hiszem, jobb, ha a gyengébb gyomrú feleségek/barátnők ebből most kimaradnak...


Hercules (2014)
(Herkules)

Dwayne Johnson (alias a Szikla) főszereplésével készült mitológia-gyalázás, amiről csak rosszat hallottam, ugyan, de hát súlyos fantasy-aszály van, még nincs itt az idei Hobbit se, szóval mégis csak megnéztem. A készítők célja gondolom az volt, hogy az isteni magaslatokból emberközelivé hozzá Herkules alakját. A nagy tetteket hű csapata segítségével vitte véghez, egy született PR-menedzser (egy bárd, vagy mesemondó vagy mi) szándékosan nagyította fel hősi harcait, satöbbi. Ilyesmik. Kicsit furcsa elgondolás, de simán bekajáltam, amikor meg az első nagyobb csatáját vívta, mint hadvezér a király mellett, már kifejezetten tetszett az egész koncepció. (Konkrétan az az összecsapás valami brutálisan jól volt megcsinálva.) A zasszony az első 10-15 percben még húzta a száját nagyon, de a végére aztán ő is megtért. Látvány és akciójelenetek. Pipa. Szinészi játék. Pipátlan. Ötlet és forgatókönyv. Egyedi. Megérte? Meg hát. Nagyon is. (6/10)

The Homesman (2014)
(-)

A műfaji korlátok miatt szerinted nincs már újdonság egy westernfilmben sem? Gondold át újra, miután megnézted a "hónap" második Tommy Lee Jones által rendezett drámáját, amiben nem mellesleg a férfi főszerepet is ő alakítja Hilary Swank oldalán. Ennyire lehúzós, sötét westernt én talán még nem is láttam, pedig - amennyire sikerült - a klasszikusoktól kezdve megnéztem mindet. Pedig akció talán nincs is benne, vagy alig. A férfiak húzódzkodása miatt egy magányos nő vállalja azt a kelletlen/kellemetlen feladatot, hogy a prériről begyűjti, és egy menedékbe viszi a nagyvárosba a hosszú tél megpróbáltatásaiba beleőrült nőket. Egy csavargót fogad maga mellé, hogy ne legyen még az úton is egymagában. A film a forgatókönyvön a vége felé elvérzik ugyan - ezt is TLJ jegyzi - szerintem, más szerint totál rendben volt, és a film minden mozzanata kellően alá lett támasztva, de ez a sivárság, ez a kőkorszaki élet, ami a prérin várja a embert, egyszerűen döbbenetes és felzaklató. Teljesen realisztikus képet fest a film a pioneer viszonyokról. Ettől aztán gyorsan rossz kedve lesz annak, aki megnézi a filmet. Adhatnék magasabb pontszámot is akár, de ez talán valamennyire védhető. (8/10) A 6.6-os IMDB-s pontszám viszont baromság...

7500 (2014)
(7500)

Kevés (0) volt eddig a horrorfilm, szóval egy szép napon horror-maratont tartottam. Ez volt az első versenyző. A 7500-as egy repülő, ahol valami erő szabadul el és kezd kísérteni a járaton. B vagy akár C-kategória a film, semmi látvány, semmi izgalom, semmi váratlan - már ha nem számítjuk a felvillanásokkal, hirtelen hanghatásokkal sokkolni akarást -, kiszámítható történet, teli logikátlanságokkal. (Sikoltoznak az egyik szobában (turistaosztályon, wc-ben) és ezt nem hallja senki mondjuk öt méterrel arrébb? Ezekre a baromságokra ugrok azonnal!) Igazi szemét gagyi tehát, de azokat szeretem (már a horror műfaján belül maradva szigorúan!). Egyedül a vége volt - teljesen váratlan módon - nagyon jó, nem láttam a fordulatot előre még egy kicsit sem. Így viszont nem is tudom jó szívvel lehúzni, marad egy semleges (5/10).

(A megtisztulás éjszakája: Anarchia)

A következő horror már a sokkal földhözragadtabb, akciósabb fajtából való volt. A Purge első részének sikere után a rendező a második (és a harmadik - és ki tudja, hol lesz a vége...) részt is elkészítette. A film egy olyan társadalomról szól, ahol évente egy éjszakán keresztül szabad, sőt rendszerszinten buzdított a bűnelkövetés. Ekkor bárki bárkit büntetlenül megölhet bármilyen eszközzel. A cél a spirituális megtisztulás, vagyis inkább a társadalomból kiiktatni a selejtes egyedeket. Hajléktalanokat, bűnözőket, szegényeket. Érted! Bárkit, akinek nem tetszik a pofája vagy az utadban áll. (Jó, szóval a történet egy oltári baromság, ezen nem fogunk összeveszni.) A megvalósítás viszont korrekt. B-filmesnél épphogy egy kicsit jobb a látvány, még akár nagy költségvetésűnek is tűnik a sok lövöldözés és robbanás miatt, a színészeknek sokat kell rohangálniuk és sikoltozniuk, azt szinte bármelyik tudta hozni gond nélkül. A kemény csávó kemény, a gonosz meg nagyon gonosz. A gazdagok, akik pénzért vesznek egy-két levágni való szegénylegényt, tenyérbemászóan dekadensek. Szinte szégyenlem leírni is, de bizony elég jól szórakoztam ezen a részen (is). (6/10)
(Távozz tőlem, Sátán!)

A következő horror, de ez már újra a paranormalitás világába vezeti a nézőt. Démonos ugyanis. A csavar viszont, ami miatt ez nem egy ezredszer is lenyúzott rókabőr nagy klasszikusokról, annyi, hogy nem egy fogalmatlan család a főszereplő benne, akik egy erdei házba épp frissen költöznek be, és nem sejtik, hogy abban a gonosz lakozik. Itt nagyvárosi nyomozók veszik üldözőbe a démoni megszállás alatt gyilkosságokat elkövető rendbontókat, ráadásul, a film nagy része alatt pontosan tudják, hogy démonokat üldöznek - a'la Fallen, mert azért persze ez a sztori sem annyira egyedi. Külön öröm, hogy a film igen hangulatos. Nagyjából tíz perccel a kezdés után már éreztem, hogy nem valami eleve feledésre ítélt szennyet nézek, hanem egy filmet. Nem a hirtelen bevágásokkal próbáltak csak sokkolni, hanem az összképpel, ami kialakult a film végére. Horrorfilmeket sűrűn bambulóknak melegen ajánlott. Eric Banából sem néztem ki sokat a film előtt, de szerencsére ő is felnőtt a feladathoz. (7/10)

Joy Ride 3 (2014)
(-)

Egy újabb B-kategóriás szemét. :)  A kamionos, Rusty Nails szabadidejében őrült országúti sorozatgyilkos, aki válogatás nélkül örömmel megöl bárkit. Brutális módszereit jól ismerhetjük a széria első két részéből. Most azonban nem ő választja ki áldozatát, hanem egy autóversenyre készülő baráti banda köt belé tudatlanul, véletlenül és persze igen botor módon Rustyba, aki nem áll le, ha már egyszer felhergelték. A tini-horrok sorát "erősíti" ez a film, amiben nagyjából más értékelhető sincs, mint Rusty (akinek még az arca sem látszik sosem) magvas bölcsességei. Mert egyébként se nem izgalmas, se nem látványos (sosem mutatnak semmit), és persze a színészek is az alsóbb szegmensből valók. A legelső alapszabály viszont - miszerint nincs magára valamit is adó horror meztelen (női) mell nélkül - még mindig igaz! Megérte a rá szánt időt? Nem. (3/10)

(-)

A címből (egyébként Home címen is fut a project) ki lehet találni a műfajt. Igen, ez is horror. A se füle se farka ördögös altípusból. Annyit a javára kell írnom, hogy azt sem találtam el a 2/3-ig, ki is lesz a főszereplője a filmnek. Ugyanis mindenki meghalt szinte rögtön akkor, amikor magamban felruháztam a megtisztelő főszereplő titulussal. Ezen felül viszont semmi - na jó, az első főszereplő az Awkwardos lány, Ashley Rickards, aki aranyos még ebben a sz.rban is -, még a vége is pocsék volt. Megérte végigszenvedni? Találd ki! (3/10)


Maleficent (2014)
(Demóna)

A következő horror már a gyerekeknek készült, mégis nagyobb szenvedést okozott nekem, mint bármelyik horrorfilm a listáról eddig. Angelina Jollie-t én mindig harcosan bevédtem, ha valaki támadni merte valami miatt, de most bebizonyosodott, hogy borzasztóan gyenge színésznőnek. Vicces; a zasszony moziban látta a filmet, szinkronosan - az eleje borzalmasan szirupos, de aztán jó lesz, értékelte röviden -, és szerinte Jollie magyar hangja sokkal jobb volt, mint az eredeti, amivel otthon együtt néztük. Azért ez beszédes. A történet nem is akasztott ki egyébként annyira - Csipkerózsika kicsit elferdítve -, és a szirupos eleje még jobban is tetszett, mint a későbbi részek. A látvány erős közepes, de borzalom unalmas volt és az a színészi teljesítmény... Bárcsak feledhetném. (2/10), pedig biztos voltam benne, hogy ez nekem tetszeni fog nagyon. (A látvány egész korrekt volt - főleg a "földszörnyek" csatája! -, biztos sokat költöttek rá, de teljesen olyan érzés volt, mintha az ember birodalomban húszan éltek volna - persze mind katona -, a tündérországban meg vagy nyolcan összesen. Ez a két szuperhatalom harcolt életre-halálra egymással...)

(Így neveld a sárkányodat 2)

Ezt a mesét is a gyerekekkel néztük meg. Mondhatnám, de igazából ehhez most én ragaszkodtam - kövezz meg érte! -, ők inkább valami hercegnőset akartak volna, de a Monster High filmek, az Aranyhaj meg a Frozen már a fülemen jön ki. Kíváncsi voltam, hogy folyik tovább a viking sárkánylovasok élete. Azt nem mondom, hogy jobb, mint az első rész, arra annyira már nem emlékszek, de ez végig nagyon jó volt. Elég látványos és mérsékelten vicces is, de főleg nem a hülye poénokkal akarta a nézőt meghódítani, hanem az épkézláb történetével, ami - meglepő módon - van neki és így sikerrel is járt. Nekem nagyon bejött összességében az egész, készségesen ajánlom a megnézését. A sárkányok monumentális harca a végén igen impozánsra sikerült. Az alpha sárkányt különösen kajáltam. (7/10)

(Az útvesztő)

James Dashner disztopikus Y/A regény-sorozatából készült a film. A könyveket én is terveztem olvasni, hiszen a történet elég izgalmasnak tűnik, és sokan dicsérik is, de nem jutott rá időm, várni viszont nem akartam többet, szóval inkább rászántam másfél órát a filmre, már csak az íze kedvéért is. Bár ne tettem volna. Ilyen silány adaptációra nem voltam felkészülve. Ez is a Demóna mellé illene a horror-szintje miatt, amit képes volt az érzékeimre mérni. A filmet az menti egy kicsit meg, hogy a történet itt legalább valamennyire érdekes volt valóban, szóval a bosszankodás mellett azért lekötött, és a folytatására is benevezek. A látvány steril: egy folyosó, két szoba és egy erdei tisztás, mintha csak egy random Csillagkapu epizód lenne az egész (azt egyébként végignéztem mindegyiket, tehát szerettem, mégis azonnal az ugrott be Az útvesztőről).  A szörnyek már jobbak, de a színészek nincsenek a helyzet magaslatán. Még a Skins Effyje is elég bénácska a nyúlfarknyi szerepében - igaz őt nem is azért kedveljük, mert akkora színésznő lenne... A vége pedig kicsit az összecsapottság érzését keltette bennem - állítólag az a regényben is kevésbé jól sikerült rész egyébként. Megérte megnézni? Hááááát, annyira nem, de hát a blog érdekében ugyebár mindent muszáj - :D - a tematikán belülről. (4/10)

Metro (2013)
(-)

Orosz katasztrófafilm a moszkvai metróba betörő víz elől menekülő utasokról. Ezt a stílust is kifejezetten komálom már gyerekkorom óta, szóval kötelező, főleg, hogy alig készül értelmes minőségben ilyen film. A színészi játék felejtős - egy-két kivételtől eltekintve -, de a látvány már halivúdi minőségű. Sőt, az a rész, amikor a metrószerelvény lassított felvételben borul fel, és az utasok ide-oda röpködnek, az utóbbi évek talán legjobb látvány-jelenete volt, ami könnyedén ver köröket a michaelbayes, kamerarángatásos, követhetetlen förmedvényekre. Ezen felül egész izgalmas és feszült is volt - igaz, a magánéleti gyötrődős szál felesleges időhúzás csak -, megéri rászánni az időt, ha kicsit is vonz a tematika. (7/10)

(A Grand Budapest Hotel)

Ez a szomorkás vígjáték is egy 2014-es legjobb filmek listáról került a megnézendők közé, és mivel Wes Anderson filmjei - Moonrise Kingdom, Fantastic Mr. Fox, The Darjeeling Limited, The Life Aquatic with Stevie Zissou - általában tetszenek, nagy örömmel raktam rá. A rendezőtől megszokott különleges képi világ most is megvan, és persze a színészi gárda is óriási. Ezekkel nincs is baj. A történet maga pedig bár kedves, de kicsit butácska és túlságosan szentimentalista. Nem számítottam nagy kapkodásra előzetesen sem, így csalódnom sem kellett, de szerintem a film egy kicsit mintha túl lett volna ajnározva, hiszen annyira nem volt jó, mint sejtették a nézővel. Unalmas? Azt azért nem mondanám, de a többi Anderson filmet egytől egyig jobban kedveltem. (6/10)

(A galaxis őrzői)

Egy újabb "szuperhősös" képregény-feldolgozás a MARVEL Studios-tól, amiért ugye nem annyira lelkesedek. De öröm volt látnom, hogy ez a film bizony a kivételek közé tartozik. Nem huszadik rész, hanem új, egyedi sztori. Iszonyatosan eltalált karakterek - majdnem mindannyian, de főleg a mosómedve -, jó dumák. (És direkt: borzalmas zenei betétek, de még ez is jól áll neki.) A CGI is felső kategóriás - ekkora költségvetés mellett csoda lett volna, ha ezen a téren valami baj lett volna -, a főszereplő vicces, a sztori fordulatos emészthető, a vége sem lett elrontva, simán várós a folytatása, ami borítékolható, hogy érkezik is, ha jól emlékszem már ki is van tűzve a jövőbeni premier dátuma, mert hogy ilyen flottul működik manapság a MARVEL filmstúdió pénzgyára. Űrhajók, csaták, fegyverek, poénok. Nyam-nyam! A popcornos-szórakoztatás maximumra állítva. Néha ilyen is kell, és nagy néha még tényleg jó is. A nyár legnagyobb mozisikerét ajánlanom sem kell. (8/10)

2 megjegyzés :

  1. A Blue Ruin már a nyári eresztésben is szerepelt, akkor 8 pontot kapott :) Zavart érzek az erőben :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hehe, nekem is gyanus volt, de mikor visszaneztem a filmes posztokat, nem szurtam ki. :/
      Latod, beerett par honap alatt az a hetes. :P

      Törlés