2014. szeptember 26., péntek

Eric Muldoom - Boszorkánylovag




Ha lehet ilyet mondani: „M.A.G.U.S.-os vagyok”. Ynev kontinensén kalandoztunk harcosok/varázslók/tolvajok képében barátaimmal közösen, az ott játszódó több tucatnyi regényen nőttem fel, azok miatt (is) vált belőlem a fantasy zsánerét imádó olvasó. No, nem mintha az egyik (a második?) legrégibb hazai fejlesztésű megosztott fantasy-világ – Ammerúnia – tájaira ne figyeltem volna fel, mégis úgy alakult, hogy (szégyenszemre) egyetlen rövid novellát sem olvastam még eddig, ami ott játszódott volna.

Eric Muldoom (Dr. Berke Szilárd)
Mivel egy pár éve már egyáltalán nem olvastam „logós-fantasyt” – igaz, az új M.A.G.U.S-regényeket azért legalább beszereztem –, ezért  Eric Muldoom, Ammerúnia kiötlőjének Boszorkánylovag című kötetét sem terveztem elolvasni. Amikor Aldyr, a Fantasycentrum.hu főszerkesztője megkeresett, hogy nem lenne-e kedvem írni a kötetről, mi tagadás kicsit megijedtem, hiszen semmit sem tudtam a világról, ami már több regény és számtalan novella helyszíne volt. (Ráadásul a Boszorkánylovag a szerző 1999-es regényének a Sötét Angyaloknak a fejlesztett verziója, amit ugyebár akkori megjelenésekor egyszer már passzoltam…) Attól tartottam, hogy egy „random” Ammerúnia-kötetet elolvasva nem tudom majd kellőképpen értékelni (megérteni) a világ történelmét, az ott élő fajok erőviszonyait, tehát azokat az apróságokat, amik miatt egy Ammerúniáért rajongó szemében ez a világ jobb lesz, mint egy másik. Aztán rájöttem, mekkora hülyeség is ez, hiszen a lehető legjobb dolgot hagynám éppen ki – egy addig ismeretlen világ feltérképezését. Ide nekem Ammerúniát is, de rögtön!

Az már első fejezet elolvasása után nyilvánvaló volt, hogy – laza tizenöt év késéssel… – jól tettem, hogy végül a regény elolvasása mellett döntöttem. A szerző stílusa régi nagy hazai kedvenceim (Raoul Renier és Wayne Chapman) legjobb napjait idézte fel bennem. A sötét történetet – a szürke kétszázötvenhat árnyalata vérvörössel tónusozva –, a főszereplő boszorkánylovag szarkasztikus humora teszi felejthetetlenné, aki egyéb személyiségjegyei miatt is könnyedén megkedvelhető. Csapattársai – egy titokzatos nő, egy drabális sziklaelf lovag és egy sötételf varázsló – sem maradnak el tőle semmiben. Ők a klasszikus kard és boszorkányság (nyam-nyam!!!) tematikát követő történetek már-már kihagyhatatlan szereplői, de ennél sokkal fontosabb, hogy mindannyian igazi egyéniségek. Egyenként is hatalmas erőknek parancsolnak, de négyen majdhogynem megállíthatatlanok, de egyáltalán nem legyőzhetetlenek. Színpompás kalandjaikat mégis sikerült úgy megírnia a szerzőnek – ez sajnos egyáltalán nem magától értetődő –, hogy végig izgulnunk kell az életükért. A szereplők nem csetlő-botló kezdők, az ellenfeleik közt pedig nincsen igazán hatalmas, megállíthatatlan szörnyszülött, mégis mindig majdnem legyőzik őket. Profi munka ilyen nagyszerűen egyensúlyozni ezen a vékony határon úgy, hogy a veszély illúziója végig valóságosnak tűnjön. Engem teljesen megvett magának. Nem is igazán meglepő, mikor kiderül, hogy a szívünkhöz nőtt szereplőket – ez nekem leginkább a mindig a harcot kereső „őrült” lovag volt – valóban van mitől féltenünk. Nem maradnak ugyanis mindannyian élve a regény végére. ;-)

A könyv öt részre van bontva – a kalandos utazás nagy helyszínei szerint – és nehezen tudtám kiválasztani a kedvencemet közülük. Mindegyikben rengeteg olyan apróság volt, ami nagyon tetszett. Akár a helyszíneket, akár az ellenfeleket (vagy az ott lakó lényeket), akár a kalandokat nézem, egyik rész sem marad alul az összevetésben. De Pampúr, a mágikus lények városa azért csak kiemelkedik még ebből az illusztris társaságból is. Bár észvesztően nagy kalandok itt nem történnek hőseinkkel, de „a buli” az valami fergeteges volt. És ahogy Pampúr a helyszínek „fejedelme” lett, úgy „alázta porba” lazán még az addig legjobbnak gondolt szereplőket is a végjátékban megjelenő – Korongvilág-regény főszerepébe illő – Timártész, a  temetőőr. Ő egyszerűen zseniális.

A stílus, a karakterek, a világ és a történet is rendben van – Még hogy rendben! Új klasszikust, új kedvencet találtam! –  mi baj lehet? Két apróbb gondom is akadt. Első, hogy a könyv végén lévő néhány oldalas időskála Ammerúnia történelméről elégtelen arra, hogy a tájékozatlan olvasót legalább minimálisan „képbe helyezze”. A második, hogy erre a könyv sem igazán alkalmas. A kalandokat olvasva ugyan nincs szükség semmiféle plusz tudásra, de mikor a négyesfogat tagjai végül az Opálváros körül gyülekezőkhöz érkeznek, és elkezdődik a szemben álló erők nagy körbeverése, igen nehéz volt követni az erőviszonyok alakulását. Megjelenik abban a részben annyiféle frakció és náció, hogy sokszor azt sem tudtam, hol áll a fejem. Egy idő után nem is nagyon követtem, hogy ki-kivel van, gondoltam elég lesz majd a győztest megismernem a végén. Egy összetett – már rengeteg történetnek helyszínt adó – világ alaposabb kiismeréséhez, mint amilyen Ammerúnia, a kezdőknek egy novellás kötet – vagy az ammerunia.hu – talán jobb kiindulópont lehet, mint egy ennyire mozgalmas, akciójelenetekben dúskáló könyv, amiben egyszerre vonul fel majdnem mindenki. Aki viszont ismerősként mozog már ezen a világon, ki ne hagyja!!!

Nem véletlen, hogy nem írtam semmi bővebbet a világ színpompás hátteréről, háborúkban kovácsolódott forgatagos történelméről, viszályairól, értelmes fajairól, a holdakon alapuló mágiarendszeréről, az itt játszódó egyéb művekről, az íróról vagy ezernyi más dologról, ami még eszembe jutott. Ezeket meghagyom a következő Muldoom-könyvre – vagy egy külön posztra? –, mert hogy ide még visszatérek, az olyan biztos, mint hogy az Éjféli erdő már fel is került az azonnal beszerzendő könyveim listájára. A Boszorkánylovag folytatása, a Boszorkányúr pedig előre láthatóan 2015-ben fog megjelenni, ami felőlem itt is lehetne akár már ma, a regény vége akkora cliffhanger…

11 megjegyzés :

  1. Hol maradt a "Kedvenc" logó? :)
    Érdekes, hogy majdnem megvettem az új kiadást, amikor megtudtam, hogy a Sötét angyalok bővített verziója (bár állítólag érdemes az újat is elolvasni). De még én sem olvastam azt a regényt, szóval nem vagy egyedül a 15 év késéssel. :)
    Viszont mostanában több nagyon dicsérő kritikát is olvastam róla, köztük a tied, szóval gyorsan felkerül a várólistára.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már pótolom is! :D Kösz, hogy szóltál.

      Én szerdán megyek Pestre legközelebb, szerintem könyvrohamozok is egyúttal egy Éjféli erdőt. :)

      Törlés
  2. Nem tudom mennyire jönne be ez a könyv nekem mert az Éjféli erdővel én nagyon szenvedtem egyáltalán nem tetszett...szerintem unalmas volt egy hangú egy kicsit sem fogott meg .
    ha kell valami jó is írnom róla akkor 1- rövid ,2 - kölcsön kaptam .nem lettem volna boldog ha fizetnem kelet volna érte.
    ennél a könyvnél is szerintem valakitől kölcsön kérem ,ha jó beszerzem legálisan is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Majd meglátom. Ez jó volt. :) De én szeretem ezt a klasszikus vonalat egyébként.

      Törlés
  3. 26 éve olvasok immár, a klasszikus vonalat én is szeretem .de ez valahogy nem jött be ,de az is lehet hogy rosszkor kezdtem neki.

    VálaszTörlés
  4. "Nem maradnak ugyanis mindannyian élve a regény végére. ;-)"

    A szerző homályban hagyja a sorsukat. Nem biztos, hogy meghaltak. Lehet, hogy igen; lehet, hogy nem. Nem egyértelmű, kivel mi lett a regény végén. Az én személyes benyomásom szerint mindegyik túlélte, és lehetséges, hogy a folytatásban is visszatérnek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erre spoileresen tudnek egyenesen csak valaszolni, amit inkabb hagynek.
      Ha visszagondolsz a vegere, az egyik szereplo nem él. Meghalt a parbajban. Ennyit mondtam csak. ;)

      Törlés
    2. "Meghalt a parbajban." - félspoiler

      Jó, oké. De akiről te beszélsz, az (szerintem) visszatér az élők közé.

      Na, de szerintem maradjunk ennyiben. Nem akarom lelőni a poénokat.

      Törlés
  5. Cannibal Pityu: az Éjféli erdő java dark fantasy, a Boszorkánylovag pedig inkább a high vonulat, keverve egyéb stíluselemekkel (dark, hard, pikareszk - állítólag).
    Zoltán: Elhalálozások, visszatérések: a (fél)spoilerek veszélyesek lehetnek, szóval tényleg csak óvatosan!:D:D
    Aldyr

    VálaszTörlés
  6. Meghoztad a kedvem hozzá, amúgy is mostanság régi könyveket veszek valahogy sorra, úgyhogy ez - bár újabb, de az előélete miatt - szépen belillik a képbe.

    Megakadt a szemem Wayne Chapman nevén, ha üzennél neki valamit, szívesen átadom: most hétvégén elvileg találkozom vele szülinapi gyerekzsúr alkalmával :)

    VálaszTörlés