Ugrás a fő tartalomra

Stephen King - Álom doktor





Stephen King (1947-)
A regény, ami elindította Stephen Kinget a világhír, az ismertté válás felé. A rémregények egyik örök klasszikusa, ami számtalan embernek okozott álmatlan heteket! (Akik közül többet személyesen is jól ismerek…) A Ragyogás. Aminek még az 1980-as filmváltozata is – bár köztudomásúlag King azt egyáltalán nem kedveli – olyan rémületes képeket tartalmazott, hogy aki látta, sosem fogja tudni elfelejteni. A King könyv, aminek a folytatásában szerintem igazán senki nem is reménykedett. És most mégis itt van – a rendelési időre éppen megérkezett az Álom doktor.

 
A Panoráma szállóból való megmenekülésük után Danny Torrance életét szinte megnyomorította a ragyogás. Különleges tulajdonsága miatt továbbra is szellemeket látott – akik az életére törtek. Ragyogása erejét csak apja régi jó ismerőse segítségével, a folyékony démonnal sikerült elviselhető mértékűre csökkentenie. A masszív piás életmódot folytató Danny – később Dan – élete nyílegyenesen vezet a teljes lecsúszás felé, mikor nem várt segítséget kap egy kisváros néhány kedves lakójától. Később megismerkedik Abrával, akinek tehetsége sokkal erősebb, mint amilyen az övé volt évekkel ezelőtt. A benne fároszként lobogó ragyogás miatt Abra eleinte nem is sejti, hogy élete halálos veszélyben van, mivel az Igaz Kötés, egy ragyogással táplálkozó csoport már régen felfigyelt rá.

„Akárhová mégy, magadat magaddal viszed.”

…és King megcsinálta! Meghajlok a szerző egész munkássága előtt – hiszen én még a kevésbé sikerült munkáit is mind nagyon szerettem –, de eleinte voltak fenntartásaim, hogy lehet A Ragyogás kerek, lezárt történetét újra felvenni. Szó se róla, egy kis csalás azért kellett hozzá. Hogy hogy csalás? Először is, mivel a Panoráma megsemmisült A Ragyogás végén – upsz, ez spoiler még valakinek? –, ezért oda Danny nem mehetett vissza, hogy szembe nézzen gyerekkori démonaival, ráadásul speckó tulajdonsága miatt ezek a szörnyek már igazi veszélyt alig jelentettek volna rá. Új ellenséget kellett hát kreálni, akitől Dan – és az olvasó is – tarthat. Hát kreált egy véletlenszerű, addig sosem létező gonoszt, az Igaz Kötést, akik – már ha nem nézzük kik is valójában és mit is tesznek évszázadok, évezredek óta – igazán szimpatikus kis csapat. Kiállnak egymásért, szeretik egymást és a saját (igaz, kifacsart) erkölcsi szabályrendszerük szerint élnek. Ők adják a regény egyetlen horror(os)-beütését, nélkülük szinte semmi feszültség nem lett volna a könyvben, maximum azért izgulhattunk volna, hogy Dan meg tudja-e tartani önként vállalt absztinenciáját. King nagyszerű írói stílusa miatt a szörnyetegek közt játszódó vagy róluk szóló részek a megszokott mértékben parádésak ugyan, de A Ragyogásból ismert félelmet sajnos nem sikerült újra megidéznie. Az Igaz Kötés tagjai is hihetetlen tulajdonságokkal vannak felvértezve ugyan, de Abra – dühös kis mosolyával az arcán – simán alázza őket. Szigorúan csak a horror- és feszültség-faktort tekintve az Álom doktor labdába sem rúghat az első rész mellett… viszont A Ragyogás újabb, mélyebb rétegeket kap ettől a folytatástól!

„A tudat palatábla, és az ital a szivacs.”

King viszont nem hiába évtizedek óta a világ egyik legkedveltebb szerzője. Nagyon, de nagyon tud írni – az alkoholizmusról pedig különösen sok mesélni valója akad még most is. Eme kötet igazi erőssége sem az eleinte elég lassan csörgedező történet, hanem a szereplők megformálásában – a kisvárosi Amerika miliője most is hibátlan! –, személyiségük folytonos változásában keresendő. És persze King vallomástételének, gyónásának is beillik a Dan legsötétebb napjait elmesélő, majd az ital utáni vágy elleni harcról szóló részek. Nem csodálkoznék, ha az AA (Anonim Alkoholisták) ajánlott olvasmányává tenné az Álom doktort, olyan sok inspiráló dolog szól benne a csoportról és még sokkal több az önmegtartóztatásról és szabályaik betartásának fontosságáról. Ennek ellenére a könyv egy pillanatra sem propaganda-füzet szagú kiadvány – Kingnél ettől sosem kell tartanunk! –, végig roppantul szórakoztató és mélységesen emberi. A nemrég megjelent Joylandhez – vagy a régebbi Halálsoronhoz illetve az Atlantisz gyermekeihez – hasonlóan inkább komoly dráma (közepes erősségű természetfeletti tartalommal), már-már szépirodalmi mű, nem egy egyszerű rémregény. Elolvasását kortól – 14 fölött – és nemtől függetlenül szinte mindenkinek ajánlhatnám, aki szereti a jól megírt regényeket. (És persze ajánlom is!)

„Csakhogy az idő változik, és ezt csak az iszákosok meg a drogosok tudják. Ha az ember nem tud elaludni, és körülnézni sem mer, az idő megnyúlik, és éles fogakat növeszt.”

Azt viszont még mindig nem értem, hogy A Ragyogás idei sokadik megjelentetése után – és a „fekete” és a „fehér” sorozatot leváltó új King könyvformátum bevezetését követően nem sokkal – a folytatást miért kellett egy semelyik másik King könyvhöz nem illő exkluzív, kemény fedeles kiadásban megjelentetni az Álom doktort? De ha már így történt, adjuk meg, ami jár neki! A könyv egyszerűen tökéletes. Gyönyörűen néz ki, jó a fogása, fehér papírra lett nyomva, selyem (?) könyvjelzővel és védőcsomagolással ellátott, és a legfontosabb – a tartós kötés és a kemény fedél mellett természetesen –, hogy helyesírási hibát is alig találni egyet-kettőt benne. Kétségtelenül messze a legszínvonalasabb King kiadványt tisztelhetjük benne. Kötelező vétel a rajongók számára! (A Ragyogást is így kellett volna újból kiadni, de igazából már régóta megillette volna Kinget egy ehhez hasonló (Most már legyen ugyan ilyen!) formátumú „életmű-sorozat”.) Kiadói információk szerint később az Álom doktor is elérhető lesz majd puha fedelű – az újabb, „színes gerincű sorozathoz” illeszkedő – formátumban is.

A poszt az Ekultura.hu-n is olvasható!

Megjegyzések