2014. június 11., szerda

Stephen King - A hármak elhívatása









Stephen King (1947- )
Lehet, hogy elég annyit mondanom méltatásképpen Stephen King Setét Torony sorozatáról, hogy képes vagyok újraolvasni cirka ötezer oldalt, csak azért, hogy a legutoljára megjelent kiegészítő kötetet az események sorrendjében, tehát a negyedik rész után olvassam el?!?

Valóban imádom King könyveit és azokon belül is ezt a sorozatot, de erre azért valószínűleg nem vettem volna rá magam, ha a regényfolyam új kiadása nem a javított, King által bővített változat lenne. Így viszont, hogy a többi rész is nyújt valami újdonságot, nem esett nehezemre nekivágni újra Rolanddal, az utolsó harcossal a Torony felé vivő kalandos útnak. [A sorozat első részéről, és a regények hátteréről szóló bővebb ismertetőm ITT olvasható.]

A történet ott és onnan folytatódik, ahol az első résznek vége szakadt, a tengerparton. Míg az első részt tekinthetjük felvezető-kötetnek – ha úgy tetszik –, amiben a harcos személyiségjegyeit, motivációit ismerhetjük meg, addig a második rész nem más, mint egy klasszikus nyitókötet, egy bevezető, aminek a fő célja a Roland sikeréért munkálkodó szereplők ismertetése. Szerepjátékos nyelven, a parti összemesélése. (Nem kell izgulni, a harmadik résztől már teljes fordulatszámon kezdenek pörögni az események.) Ez többé-kevésbé meg is történik, igaz, én úgy emlékeztem, hogy az egész csapat – a mókuson kívül – összeáll már most, de tévedtem, a gyerkőc ideje sem érkezett még el.

Ha az első részben főleg a western-jelleg dominált (a poszt-apokaliptikus háttér mellett), addig most a Dirty Harry-féle zsaru/bosszú filmek feelingje lengi be töményen az oldalakat. Mivel a Setét Torony komplex univerzumában a párhuzamos valóságok között néhol lehetséges az átjárás, ezért a mostani kötetben Roland a legtöbb időt a MI világunkban létező New York-ban tölti – különböző idősíkokban –, és onnan hívja el magához társait, hogy „önként” segítsék őt zarándokútján.

A fantasztikus irodalom-történet szerintem nem ismer még egy ilyen valószínűtlen, életképtelen és erőtlennek tűnő csapatot, amit Rolandnak sikerül összekukáznia. A Gyűrűk Urának hobbitokkal és egy gyáva humán harcossal megerősített baráti kompániája világverő seregnek tűnik mellettük. Clint Eastwoodhoz azaz Rolandhoz először – spoiler alert! – egy drogos csempész, aztán egy fekete, gyilkos szándékú skizofrén, lábatlan nő (szerencsére legalább a tolókocsijával együtt) és egy sorozatgyilkos csatlakozik. Őket erősíti tovább majd a harmadik részben – újra spoiler alert! – egy kisgyerek, és egy szőrmókus. Igen életrevaló társulás… Nem! Nekik kéne rendbe hozniuk tehát a világokat megtartó Sugarakat, amik a Setét Torony körül helyezkednek el.


King kimeríthetetlen fantáziáját dicséri a jogosan élete fő művének tartott sorozata, de hiába vannak szörnyek, akciójelenetek és kalandok, a King regényekben engem mégis két dolog varázsol el legjobban. Az egyik, hogy a karakterek vibrálnak, élnek, nem ismerek olyan írót, aki könnyedebben adna szereplőinek mélységet, hátteret. Olvasmányos kedves/elborzasztó/meghökkentő – melyik szereplőhöz mi illik –, rövid visszaemlékezésekkel, sztorikkal minden egyes alakja emlékezetes marad az olvasónak. Lehet, hogy vakvágány, semerre nem viszi előre a történetet, hogy elolvashatom, hogy Balazar, a digó maffiavezér miért épít kártyavárat és mi történt az egyetlen alkalommal, amikor felbőszült, ha összedőlt, vagy hogy a bipsi – King írta, nem én találtam ki – gyógyszerésznek, akinek egy-két mondata van csak a könyvben, miért kellett két oldalban az egész életét elmesélni. De el kell. Ez a lényeg! És minden könyvében ez a lényeg, és van aki emiatt nem szereti, mert dagályos, csapongó. Én imádom ezért.

A másik varázslatot a regény változatos nyelvezete szolgáltatja. A szereplők olyan változatosak, hogy rengeteg társadalmi réteg megszólal bennük. Detta, a gonosz fél például olyan brutális szöveget tol oldalakon keresztül, hogy emiatt a kötet nyugodtan lehetne 18 karikás is akár, és King ezt minden prüdéria és alakoskodás nélkül simán felvállalja. Detta így beszél, hát így írom… Te meg elhúzhatod a szottyos fonnyadt kis fehér répádat a picsába ha nem tetszik, szarcsimbók. Valahogy így, csak ennél még sokkal cifrábban. Az olasz gengszterek olaszul beszélnek, Roland olyan kifejezéseket használ, mintha egy másik, régebbi korból érkezett volna – mint ahogy nagyjából így is van –, Eddie olyan mákonyos szófosásokat tart néha, hogy az egyik dumáján konkrétan nem tudtam abbahagyni a könnyezve, visítva röhögést – akkor, mikor elképzelte, hogy lebukik a vámon –, asszony meg is kérdezte, hogy mit röhögök ilyen büntetni valóan, hát nem Kinget olvasok? Ebből is látszik, hogy mennyire nem ismerik Kinget azok, akik nem olvassák, mert ő ugye, csak „horror” író, olyat meg köszi, inkább nem. Na, röviden ennyit a regényről, nézzük mi a különbség a régi és az új változat között.

A második kötet – és a harmadik is, szóval gondolom mind – ugyanazzal a kilenc oldalas Bevezetővel kezdődik, amiben King leírja, hogyan született meg a sorozat és miért változtatott meg bennük néhány részt. Ez így kicsit csalódás, azt reméltem, minden részben kapunk valami extrát ezen a téren. Ezután az első fejezetet még szimultán olvastam el, és sok változást találtam, de ezek inkább csak kisebb jelentőségűek voltak – egyes szavak, jelzők változtak inkább, így lett a sziklából , a gyertekből gyüjjetek, a valamennyiükből mindnyájuk, a lyukánból likán vagy az elmerülből megfullad. Ezen a példán jól látható egy már jelentősnek mondható változtatás: – az eredeti – „…noha nem jéghidegre hűlt heréi ébresztették föl, amelyek hirtelen mogyorónyivá zsugorodtak, még csak nem is a rém a jobbján…” – míg az új kiadásban ez így néz ki – „…de nem az riasztotta fel, hogy lefagytak a golyói, amelyeket mogyorónyinak érzett, még csak nem is a rém a jobb oldalán…”. Látszik a regényen, hogy korrekten javítva lett számos helyen, de több bekezdéses, jelentősebb betoldásokat nem vettem észre. Persze könnyen lehet, hogy átsiklottam rajtuk, hiszen az első fejezet után már nem figyeltem nagyítóval a két szöveget és nem könnyítette meg a dolgom az sem, hogy az első kiadásban még tartalomjegyzék sincsen.

Mindenesetre az új rész vagy hetven oldallal hosszabb, mint a régi, de a betűk és a sorközök is nagyobbak jóval, szóval nagyjából egyezik a két szöveg. Az újban sajnos nagyon sok helyesírási hiba is bekerült, ráadásul olyanok, amik a régi kiadásban helyesen szerepelnek (ezt ellenőriztem párszor…). Optimistán nézve, ez csak azt mutatja, hogy a szöveggel valóban dolgoztak, nem csak nyomtak egy copy+paste-et a régi változat doc verziójára, de akkor is kár értük. Számomra az is érthetetlen kicsit, hogy a King-kötetek miért nem keményborítós változatban jelennek meg – mint az Európás könyvek döntő többsége! –, vagyis: Miért kellett abbahagyni a fehér-sorozatot? Igaz, az sem volt tökéletes közel sem, hiszen az is újrahasznosított wc-papírra - vagy legalábbis túl vékony, áttetsző papírra - volt nyomva, nem valami vastagabbra/fehérebbre, mint sok másik (akár Európás) könyv. Kevesebb King fogyna, mint szépirodalom? Kétlem. Mindegy, siránkozás helyett inkább megyek és kiolvasom a harmadik kötetet is gyorsan.

4 megjegyzés :

  1. jó lehet A Setét Torony sorozat legalábbis a cikk alapján ...
    ahogy most utána néztem az első három kötetet mostanában adták ki újra dolgozva .mit lehet tudni róla a többi részt is kifogják adni ?
    vagyis 4-5-6-7 részt is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, idén jön az összes rész elvileg. A legújabb, a 4.5-ik meg már meg is jelent ugye.

      Törlés
  2. igen pontosan ahogy mondod -írod .:)akkkkor meg fogom venni jót írtál róla .

    VálaszTörlés