Ugrás a fő tartalomra

Robin Hobb - Bűvös hajó I-II.






Margaret Astrid Lindholm Ogden
aka. Robin Hobb (1952- )
A kilencvenes években olvashattunk először magyarul Robin Hobb regényt. Túlzások nélkül állítható, hogy a Látnok-trilógia az olvasókat könnyedén képes volt a lapok elé láncolni. A törvényen kívüli fattyúból orgyilkossá váló Fritz fejlődésregénye a fantasy-irodalom egyik gyöngyszeme. Jómagam egymás után kétszer olvastam el a könyvtárból kölcsönzött példányokat és emlékszem, barátaimmal közösen vadásztunk egyre kétségbeesettebben az azonnal elérhetetlenné váló kötetekre antikváriumokban még évekkel később is. Sikertelenül. A 2012-es Delta Vision-ös, keményfedelű kiadás aztán már a megjelenés napján hazajött velem. (Visszatekintve az is egy meghatározó, bár jóval későbbi élményem a könyvekkel kapcsolatban, mikor véletlenül rájöttünk, hogy Mr. Hobb-ban bizony egy hölgyet köszönthetünk.)

Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy az 1952-es születésű kaliforniai írónő következő sorozatának magyar kiadásának újra bejelentése – ugyanis 2003-ban a Szukits Kiadó egyszer már hagyta hamvába halni az Élőhajók-trilógiát – micsoda örömet okozott. A Delta Vison ugyanis felkarolta a zseniális szerző műveit, akit a (külföldi) fantasy-olvasók a legjobb, legeredetibb világteremtők közt tartanak számon. (Elég, ha annyit mondok, hogy a hajók élnek, beszélnek sőt egyenesen főszereplői a történetnek?) Idén tavasszal eljutottunk végre oda, hogy az Élőhajók-ciklus mindhárom kötete – nálunk hat részre bontva jelent meg – elérhető magyarul.

A történet a Látnok-ciklussal azonos világon játszódik, de a Hat Hercegségtől most délre, a kalózoktól és rabszolga-kereskedőktől nyüzsgő vizeken járunk. A tehetős Bingtoni Kalmárcsaládok egyik jó nevű, bár manapság komoly pénzügyi gondokkal küszködő, lecsúszott tagja a Vestrit-família, akiknek egy felbecsülhetetlen értékű, de még öntudatra nem ébredt élőhajó van a birtokában. Három generáció óta fizetik már a Vestritek a Viviána kincstárapasztó részleteit, két tulajdonos halt már meg a fedélzetén és vált eggyé lelke és személyisége a hajóéval – de egy halál még kell az élőhajó ébredéséhez. Efron Vestrit egész életében kiváló kereskedő és a család igazi támasza volt, ám élete végén kritikus helyzetben olyan döntést hoz, amely könnyen végzetessé válhat egész családja számára.

A Bűvös hajóhoz hasonló fantasyt nem sokat fogunk találni. A több mint ezer oldalas első részben a hangsúly talán némileg meglepő módon ugyanis nem a kalandokon van – nem kell izgulni, találunk azért tengeri kalandokat bőséggel! –, hanem a szereplők karakterfejlődésén. A több szálon futó, rengeteg szereplőt használó történetbe a szürkének nem csak ötven árnyalata fér bele. Az elsőre (és sokadikra is) igazi rosszfiúnak tűnő, arrogáns, magát rettenetesen agyafúrtnak gondoló, mégis érzelmi analfabéta, gonosz kalóz például a regény során már-már erőszakkal, saját maga számára is érthetetlen/kéretlen módon válik szinte népi hőssé és a regény másik abszolút negatív főszereplőjében, a bosszantóan unszimpatikus én-mindenkinél-jobban-tudom kalmárban is található néhány olyan tulajdonság, ami Sá (a jóságos főisten) kedvére való lenne. Eme nagy ívű változások azonban sosem légből kapottak. A motivációk és cselekedetek mozgatórugói, a szereplők gondolatvilágának kidolgozására Hobb rettenetesen nagy hangsúlyt fektetett, aminek meg is látszódik az eredménye. Ha rosszmájúan közelítünk a regény felé, akkor azt lehet mondani, hogy igencsak lassan folydogálnak az események benne, és akciójelenetekben is kifejezetten szűkölködik a könyv. Másrészről miért legyünk ennyire kukacoskodóak, mikor pont ez az alaposság a mű egyik nagy erénye? Engedi az olvasót jólesően elmerülni egy csodálatosan kidolgozott, míves fantasy-világban és mindezt olyan könnyedén és szerethetően, hogy az idő észrevétlen száll tova olvasás közben.

Nem mehetünk el szó nélkül a mágia kérdése mellett sem egy könyvben, amiben beszélő hajók (és beszélő kígyók) szerepelnek. Nos, Hobb világán varázslat van – bár varázslók konkrétan nincsenek. Az egyetlen legális forráson, a titokzatos záporfolyami kereskedőkön kívül a világ legértékesebb anyagából, a mágusfából csak a legnagyobb titokban készítenek varázserejű tárgyakat különböző törvényen kívüli fafaragó mesterek. (A kígyókról pedig csak sejteni lehet, hogy valami történt velük, de egyelőre erre sincs pontos magyarázat.) A lényeg, hogy ide-oda repkedő tűzlabdákra ne is számítsatok!


Hobb könyvének másik nagy erénye a szereplői és a világának kidolgozottságán túl, hogy bár részletekbe menően taglalja a mindig meglepő fordulatokat tartogató történéseket, gyakran mégis olyan események tanúi leszünk illetve olyan sorsdöntő kérdések merülnek fel, amikre egyelőre semmilyen választ nem kapunk. Ezek a momentumok aztán egyszerűen nem hagynak majd nyugtot és miattuk a képzeletünk szárnyra kap. (Kik azok a Mások? Mi a kapcsolat a mágusfa és a tengeri kígyók között? Mi volt az egyezség a Bingtoni Kalmárok és a Záporfolyamnál maradottak között? Miért történik az a sok szörnyűség a záporfolyami családokkal? Mi történt Paragonnal?) A kérdésekre – remélhetőleg – majd a következő részekben, az Őrült hajó I-II.-ben és A végzet hajója I-II.-ben lelünk magyarázatot.

Kiknek ajánlom:
– Időmilliomosoknak, hiszen a három rész cirka négyezer oldal, és garantált, hogy nem állunk le az első rész végén
– Akik szeretik az igényes fogalmazású család-regényeket (fantasy köntösbe bújtatva)
– Akiknek fontos a személyiségfejlődés egy könyvben

A poszt a Fantazmo.hu-n is megjelent!

Megjegyzések

  1. nagy kedvencem az írónő Látnok-trilógia és az Élőhajók-ciklus egyszerűen zseniális .
    nagyon szeretem hogy nem kapkodtak el semmi lassan halad előre a karakter fejlődés jól kidolgozót.
    nem hal meg oldalanként legalább egy kisebb város lakossága....ami persze nem zavar azt is szeretem csak előre harc és harc.
    amikor először halottam a örül hajó kalandjairól éppen David Gemmell -t olvastam 1-2 haver azt mondta nekik nem tetszett mert lassú szerintük unalmas de tegyek vele egy próbát nekem adták a saját bolti példányukat --És nem bántam meg ....
    Csak sajnos ide haza nem nagyon sikeres az írónő pedig van még mit elolvasni tőle .
    ilyen a Látnok-trilógiából megismert Fritz lovag kalandjai .
    / ya a feltett kérdésekre a válasz hatalmas igen mindent megértesz a végére -mindenre fény derül.:) és nem fogsz csalódni a válaszokban.../

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is kölcsönadtam egyik barátomnak a könyvet, de visszaadta, hogy túl lassú, nem tetszik neki. Pedig egyébként szereti a fantasy könyveket. Ezért halogattam én is eddig, pedig a Látnok ciklust én is imádtam, de nem volt igaza. Szerintem ez a könyv k...a jó. Ennyi.

      Több Hobb könyv kiadására - a DV-től - egy ideig nem kell "tartanunk" sajnos. Úgy tudom, az emberek nem nagyon kaptak rá az írónőre, ami nagy kár. Érdekelt volna még pár könyve. Szerencsére nekem még hátra van vagy 3000 oldal ebből a trilógiából is. :)

      Törlés
    2. Ja, és úgy hallottam, a második része sokkal jobb, pörgősebb...

      Törlés
  2. 2-3 rész pörgősebb .itt még csak ismerkedsz a szereplőkel.

    VálaszTörlés
  3. Nos, én pedig csak most tudtam meg, hogy Hobb íróNŐ! Már ezért megérte elolvasni a kritikádat. :)

    Egyébként én is kacérkodtam vele és nagy-nagyon érdekel, de sajnos időhiány miatt biztos, hogy egy ideig még nem fogom tudni elolvasni. És lenne is kitől kölcsönkérni: egy barátom édesanyjának nagy kedvence lett, és rövid idő alatt végig is olvasta az egész ciklust. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hobb-ban szerintem nem lehet csalódni, a legjobbak között van. (Ezért kurva furcsa nekem, hogy mégis csalódnak benne emberek...) :P

      Törlés
  4. Én magam sem tudtam, hogy Hobb név egy hölgyet takar. Viszont a könyvet nem tudtam elolvasni. Kb. 100 oldal után letettem. Az ízlésemnek túlságosan lassú folyású.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :(

      Szerintem kétféle lassú könyv van. Az egyik simán lassú (mint pld. ez is. DE ez csak a történetszövésre igaz, hiszen a mellett, hogy "nem történik benne semmi", mégis minden sora érdekes/izgalmas/feszült, szóval van benne VALAMI).

      A másik típus, ami úgy lassú, hogy közben még rohadt unalmas is. Mellébeszélnek, elvesznek az egyébként mit sem jelentő részletekben - és ez még a jobb, ha csak ennyi a hiba benne! - vagy arra megy rá, hogy fölöslegesen megkavarja az olvasót, "művészieskedő", "ál-intellektüel" okoskodásokkal teliszórt. Ezektől, főleg, ha még teli van oldalakon keresztül húzódó leírásokkal is, azonnal lecsukódik a szemem nekem is. :)

      Nem mondom, hogy majd a 300. oldaltól gyorsul majd be a könyv - egyébként egy idő után valóban felpörög -, de szerintem ez tipikusan az a könyv, amire megéri rászánni az időt (már ha egyszerűen csak egy jó olvasmányt keresel, nem magvas szépirodalmat pld.). Hobb a legjobb fantasy szerzők között van (...még ha nő is... :P). Ha csak ez a története nem jön be (beszélő kígyók és hajók... én is szkeptikus voltam, mit ne mondjam), próbáld ki az Orgyilkos trilógiát. Én imádtam. Igaz, fiatalabb koromban, most már félnék elolvasni újra, nehogy csalódjak, de jól emlékszem arra, mekkora hatalmas élmény volt az a sorozat nekem!

      Személy szerint sajnálom, hogy sok fantasyt egyébként szerető gondolja úgy, mint te (vagy én, aki kicsit megijedtem, hogy ez is egy tipikus SÁRKÁNYOS fantasy lesz (alattuk már csak a vámpírok vannak kb...)), hogy lassú, és nem "haraptak" rá sokan a könyvre, ezért nem jön egy ideig (sose?) több Hobb könyv magyarul. ;-(

      Törlés

Megjegyzés küldése