Ugrás a fő tartalomra

Peter V. Brett - A Rovásember







Túlzó lenne azt állítani, hogy az amerikai Peter V. Brett neve ismerősen kellene, hogy csengjen a fantasyt kedvelő magyar olvasók számára, hiszen a szerző első regénye csak a tavalyi évben érkezett el hozzánk.

Peter V. Brett (1973-)
Az öt részesre tervezett – külföldön is még csak a harmadik résznél tartó – Démon-ciklus nyitó kötete 2008-ban jelent meg angol nyelvterületen, de azóta az egész világot meghódította, hiszen tucatnyinál is több nyelvre fordították le, és a kritikusok és az olvasók mindenfelé igen jól fogadták. A könyv itthoni kiadásáról már 2012 tavaszán csicseregni kezdtek könyves berkekben, ezért a keményvonalas fantasy-rajongók – mint én is – bizony tűkön ülve várták a folyton csak csúszó, de oly nagyon áhított megjelenését. De miről is szól a regény?

Néhány ezer évvel ezelőtt a világot megtámadták a hétköznapi fegyverekkel sebezhetetlen és emberfeletti erővel rendelkező démoni fajzatok – a könyv terminológiájával élve a Magúrok (mondjuk nem tudom, miért nem Magurak...) –, akik a föld alól, a Magból emelkedtek elő és tizedelték éjről-éjre a rettegő embereket. Néhány hős a Démonháború hosszú évei során mágikus erőkkel rendelkező rovások segítéségével végül sikeresen visszaszorították a gonosz teremtményeit sötét rejtekeikre. Az ezután következő békés évezredek alatt a Magúrok legendás, mesebeli lényekké váltak és szinte az emléküket is elfelejtették. A tudomány rövidesen virágzásnak indult, a rovások haszontalanokká váltak és lassan azt is elfeledték, mennyire hasznosak voltak egykoron. Amikor aztán a Magúrok visszatértek, az emberek védtelenül álltak velük szemben. A birodalom elbukott, a társadalom középkori szintre hanyatlott, a technika elfelejtődött. Néhány rovásvető szerencsére még ismert néhány erőtlenebb régi jelet, így azok mögött megbújva, öt városban és kilenc faluban – a több napi távolság miatt egymástól gyakorlatilag egymástól örökre elszakítva –, tengeti életét az utolsónak megmaradt közel háromszázezer ember immár három sötét évszázada.


Nagyon becsapós könyv A Rovásember, hiszen a kiválóra sikerült borító látványa, a tartalom elolvasása vagy egyszerűen már az a szókapcsolat, hogy Démon-ciklus eleve azt az előítéletet kelti a leendő olvasóban, hogy a könyv minden bizonnyal akciójelentekben dúskáló adrenalin-löket lesz, amely egy pillanatra sem ereszti az olvasót és egy halom brutális, véres rész ad majd lüktetést egy feszes történetnek. A tisztánlátás kedvéért le is szögezem gyorsan, hogy ez még véletlenül sincs így. Ellenkezőleg!

A mű igazi fejlődésregény, hiszen három gyermek – Arlen, az apjában keserűen csalódott félárva, Leesha, a falusi pletykák elől menekülő lány és Rojer, az árva kisfiú – életének első néhány évét kísérhetjük benne végig egészen a felnőtté válásukig. Addig persze valóban történik néhány démontámadás, sőt még nagyobb volumenű ostrom is található benne, tehát az izgalom garantált, ám A Rovásemberen mégis az érződik, hogy az egész könyv – ami ugyebár hatszáz oldalnál is több! – egyszerű bevezetője a későbbi, jóval jelentősebb eseményeknek. (A lezárás elolvasása után pedig ez biztossá is válik!)

A gyermekkorból épp hogy csak kilépő Arlen, különleges képességének hála, nyakába veszi a világot és a régi tudás keresésére indul. A környezetében élők mindenbe beletörődő, negatív példáját szem előtt tartva eltökéli, hogy kerül, amibe kerül, életét a démonok elleni harcnak szenteli. Leesha a falusi gyógyítók munkáját tanulja ki, Royer pedig Zsonglőrnek áll, ami a Fullajtárok mellett az egyedüli foglalkozás, ami lehetővé teszi – halálos veszélyek mellett –, hogy az emberi települések közti kapcsolat ne szakadjon meg végérvényesen.

A fantasy művek egyik szinte kihagyhatatlan ismérve, hogy az első részben – ha nem sorozatról beszélünk, akkor a könyv elején –, az asztali szerepjátékokból ismerős összemesélésben, a „kalandozó-parti összeáll”. A Rovásember ebből a szempontból sem egy tipikus regény, a három ifjúból ugyanis sosem válik egy csapat – eleve a könyv háromnegyedéig nem is találkoznak! –, és koruk miatt a démonok elleni harc kulcsfigurái sem lesznek még. A fiatalok történetei ugyanis teljesen különálló szálakon folynak. A profi módon, igen részletesen és érdekfeszítő stílusban megfestett világnak a démoni uralom csak a borzongató hátterét adja. A könyv legszörnyűbb jelenetei ugyanis nem a Magúrok vérben tocsogó őrjöngéseihez köthetők – egy dark fantasy regényben ez talán valahol eleve elvárt –, hanem amikor pár sokat sejtető félmondatban arról olvasunk, hogy egy ember mennyire kiszolgáltatottá válhat másoknak. Konkrétan a szexuális erőszakra, pedofíliára és vérfertőzésre gondolok, amik bizony többször is az események sarkalatos (forduló)pontjai lesznek. Biztos, hogy ezen részek miatt ajánlja a könyvet a kiadó inkább a felnőtt olvasóknak!

Miután egyértelművé vált, hogy nem akció-regényt olvasunk, hanem az empátiánkat igénybe vevő, elgondolkodásra serkentő, vérbeli fantasy (bevezetőt), hamar kiderül, hogy a szerző a karakterek jellemábrázolásában, a hiteles karakterfejlődés bemutatásában és a hangulatfestésben igazán erős. A történet magja ellenben nem mondható túlságosan egyedinek, hiszen gyakorlatilag ez a Sztrugackij-fivérek klasszikus sci-fi művének, a STALKER-nek az inverz, fantasy-változata. (Abban ugyanis van néhány, halálos veszélyeket rejtő Zóna, ahová néhány sztalker lép csak be, míg itt az egész világ egy hatalmas (és szintén halálos) Zóna, amiben van tizennégy – nagyjából – biztonságos hely, ahonnan csak néhány kiváltságos léphet ki). Nehéz igazán egyedit alkotni manapság, ezért már annak is örülhetünk, hogy jó helyről vette a szerző az alapötletet a könyvhöz – bár a rend kedvéért megjegyzem, hogy nem biztos, hogy Peter V. Brett egyáltalán hallott az orosz páros alkotásáról! –, majd azt kiválóan formálta át a saját elképzeléséhez.

A könyv filmváltozatának jogai a mostanában főleg Resident Evil mozikat készítő Paul W. S. Anderson tulajdonában van. :(

Kinek ajánlom:
– Azoknak, akik szeretik a lassan kibontakozó, epikus (és egyben dark) történeteket;
– a részletes, alapos jellemrajzokat;
– akike nem zavar, hogy a könyv főszereplői öntudatos, kicsit koravén ifjak;
– és akik örülnek annak, ha egy könyvben nincsen romantikus szál.

A poszt a Fantazmo.hu-n is megjelent.

Megjegyzések

  1. Neked akkor ez most tetszett, vagy inkább nem?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hehe, láttam, hogy neked nem jött be. Szerintem nagyon jó volt - ha ez a bevezető volt. Ha a második rész is ennyire... lassú, akkor majd átgondolom a dolgot. :)

      Törlés
    2. nem is volt _annyira_ lassú. inkább részletgazdagnak mondanám. meg aprólékosnak.

      Törlés
    3. Azt nagyon jól tudom, hogy nekem mennyire tetszett:D
      De tuti velem van a baj, mert rajtam kívül tényleg mindenkinek bejött.
      Mivel biztos nem folytatom ezt a sorozatot kíváncsiságból beleolvastam a folytatásba, és meggyőzött arról, hogy jól döntöttem.
      Eredetileg úgy van, hogy az első 2008-ban, a második 2012-ben és a harmadik rész idén jelent meg, szóval nincs elkapkodva a dolog, meg aztán a magyar felelős kiadó sem arról híres, hogy sietne a hard selection-ökkel :)

      Nima, nem _annyira_ hanem észveszejtően :DDDD

      Törlés
  2. Szerintem jó volt nagyon is -én nem bánom ha lassan indul főleg ha sorozat első része rá ér még bevadulni később ami szerintem be is fog következni idővel.
    nem akkor jó egy fantasy regény ha fejezetenként legalább egy mindent elsöprő csata folyik.
    természetesen azt is szeretem ha csak mennek és harc-harc és természetesen harc van .:)
    én személy szerint várom már a következő részt ,/valami hír van róla ?/
    ha már folytatásról kérdezek van valami hír Patrick Rothfuss : A királygyilkos krónikájáról végre mikor jelenik meg,

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, nem gond, ha nincs sok harc (ebben azért volt elég). A folytatásról egyenlőre semmi még, mint ahogy a Rothfussról sem, kivéve, hogy elvileg idén biztosan jön a GABO-tól egy Rothfuss kiadvány decemberben, a The Slow Regard of Silent Things. Ez is ott játszódik.

      Törlés
  3. akkor nincs más hátra mint előre :)és várok türelemmel ami nagyon nehéz.:)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jól megírt ajánló lett ez, nagyon meghozta a kedvem ahhoz, hogy elolvassam. Köszönöm!
    Kívánságlistára is tettem a molyon. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen a dicsérő szavakat. Örülök, ha tetszett! :)

      Törlés

Megjegyzés küldése