2014. április 8., kedd

Jack Vance - Rhialto, a Csudálatos






Jack Vance (1916.08.28-2013.05.26)
A tavaly májusban 96 éves korában elhunyt John HolbrookJack Vance az amerikai fantasztikus szerzők egyik legendás alakja. Életében több tucat könyvet írt, amikkel háromszor nyerte el a HUGO- és egyszer a Nebula-díjat. Fontos művei közül több magyarul is elérhető, például az Arthúr-király mondakört és az elveszett Atlantisz legendáját elegyítő, csodálatos Lyonesse-trilógia vagy a Sárkányurak.

Leghíresebb munkája mindazonáltal a Haldokló Föld quadrológia, aminek az első részét még 1950-ben írta meg. A négyes-fogat első három része – a Haldokló Föld, A Túlvilág Szeme és a Démonpikkelyek – még a kilencvenes évek elején jelentek meg nálunk, ám a befejező kötet, a Rhialto, a Csudálatos két hosszú évtizedig csak várakoztatta a sorozat rajongóit. A Delta Vision Kiadó a MesterMűvek sorozatában 2013-ban végre véget vetett a Haldokló Föld-aszálynak és teljessé tette a sorozatot.

A Haldokló Föld regények nem függenek szorosan össze, hiszen az első rész egy novella-gyűjtemény, teljesen külön történetekkel, míg két folytatása – ezek már összefüggenek – Ravasz Cugel, a gátlástalan, nagyképű tolvaj kalandjairól szólnak. A Rhialto visszatérve az eredeti formához három novellát tartalmaz, amit a főszereplő alakja köt egybe és időrendben jóval a Cugel-történetek előtt játszódnak. A klasszikus, kalandos fantasztikus történeteket jegyző szerzők – Edgar Rice Burroughs, Robert W. Chambers, Frank Baum vagy Clark Aston Smith – nagy hatással voltak Vance-re, ami bizony meg is látszik művein. A Haldokló Földhöz kapcsolódó írások ugyanis egy leheletnyit régiesnek hathatnak a szabatos, ékes nyelvezet miatt és gyakran használják a humort eszközként, főleg a szereplők erkölcstelenségének kifigurázására. Ezekben a könyvekben ugyanis nem lehet szépíteni, mindenki egy morális nulla.

A könyvek bolygónk távoli jövőjébe kalauzolnak el minket. Az időbeni ugrás azonban nem évszázadokban vagy holmi évezredekben mérhető, hanem egész világkorszaknyi időkben, milliárd években. A Nap élete végén jár, szinte bármelyik pillanatban kihunyhat, ezzel egy csapásra kiirtva a földi életet is. A dekadencia és az önzés – mint életforma – felé fordult kicsinyes lakók asszisztálása mellett a civilizáció is már eónok (év százmilliók) óta csak hanyatlik. A földet benépesítő szerzetek – mágusok, szerencsevadászok, istenek és szörnyek – már csak a dicsőségesebb korok régi, elfeledett relikviáit és tudásanyagát gyűjtögetik, igaz, mindenki szigorúan csakis a maga számára, hiszen úgysincs jelentősége már semminek. Néhol fellelhető még egy-két titokzatos szerkezet, aminek a működését vagy célját már senki nem érti. Ráadásul még a mágia is hanyatlóban van. A kor varázslói már tanoncnak sem volnának jók az egy-két eónnal hamarább élt mágusok mellé.

A Haldokló Föld világához más szerzők is írtak saját műveket. Legismertebb Michael Shea, aki Vance jóváhagyásával írta meg Ravasz Cugel című regényét, ami közvetlenül A Túlvilág Szeme után játszódik. 2009-ben Songs of the Dying Earth címen antológia jelent meg George R. R. Martin, Dan Simmons, Neil Gaiman, Robert Silverberg és több más hasonló kaliberű szerző közreműködésével, akik ezzel a válogatással kívántak tisztelegni a nagy mesemondó előtt. A kötetek magyar fordítója Nemes István – vagy ha így ismerősebb, John Caldwell esetleg Jeffrey Stone –, akire saját bevallása szerint Vance művei minden más szerzőt elhomályosítva hatottak. Az ő Vance-től „lízingelt” karakterét Fürge Calvernek hívják, akivel a Káosz Világán játszódó regényekben találkozhatunk.

A könyv három novellája közül az első – ez egyetlen, ami szerintem nem volt igazán jó –, a legrövidebb, A Murthe, arról szól, hogy a huszonegyedik eón mágusaihoz egy boszorkány érkezik a mágiától még duzzadó dicsőséges múltból, hogy egykori legyőzőnek utódjain álljon nemes bosszút, hiszen eme kor mágusai hozzá képest már igencsak erőtlenné satnyultak.

A következő kisregény, a Fader fuvallata már Vance igazi nagyságát – és humorát – mutatja meg. Rhialto egyik – a végtelenségig pofátlan és csalárd! – mágustársa, Hache-Moncour féltékenységében pitiáner pletykákat (persze mind szemenszedett hazugság) terjesztve, a Csudálatos háta mögött eléri, hogy a mágusok tanácsának folyamatosan áskálódó és titkolózó tagjai között szétosztásra kerüljenek a varázsló varázstárgyai. Látszólag még a Monstramentum – a varázslók megváltoztathatatlan és megkérdőjelezhetetlen szövegű mágikus törvénykönyve – is Rhialto ellenfeleinek malmára hajtja a vizet, ami egyáltalán nem tetszik mágusunknak, holott (vagy hiszen) egy ideje már ő is éppen hasonló terveket dédelgetett. A hajsza az elveszett javakért – két vonakodó, kétes hűségű és engedetlen démon társaságában – távoli korokba repíti vissza hősünket.

„– Honnan tudod, hogy ebben az irányban haladva Morreionra fogunk találni?
– Jogos a kérdés – ismerte el Vermoulian. – Válaszként hadd juttassam eszetekbe a világegyetem egyik lényeges tulajdonságát. Bármilyen irányt választunk, mindegyik ugyanoda vezet: a világegyetem végére.
– Roppant érdekes! – kiáltott fel Zilifant. – Ez esetben feltétlenül meg kell találnunk Morreiont. Nem is olyan rosszak a kilátásaink!”

Az időben legkorábban – 1973-ban született –, a kötetben viszont az utolsó novella a Morreion, amiben Rhialto és társai IOUN kövei (roppant fontos varázskövek) kerülnek veszélybe. A fenyegetettség hatása alatt eszükbe jut, hogy réges-régen volt egy varázslótársuk, akit az IOUN kövek lelőhelyének felkutatására küldtek a SEMMI-be, a világegyetem szélére. Az eltelt idő alatt azonban „elfelejtettek” utána menni „barátjuknak”, most viszont elhatározzák, hogy az IOUN kövek miatt elindulnak felkutatni az eltűntet. Arra nem számítanak csak, hogy a hosszú, magányosan töltött évek után akit megtalálnak, már nem az a varázsló lesz, aki anno útra kelt.

2001-ben a Haldokló Föld világán játszódó sikeres szerepjáték is készült.

Kinek ajánlom:
– Azoknak, akik szeretik a fantasy zsánerén belül a humorosabb vonulatot
– Akiknek tetszik, hogy fantasy és sci-fi egy írásművön belül keveredik
– Akik egy újra és újra elővehető, mindig szavatos, remek olvasmányélményre vágysz

A posztom a Fantazmo.hu-n is megjelent!

4 megjegyzés :

  1. Nem tűnik rossznak -de ez is egy nagyobb munka beszerezni mikor lesz rá időm -pénzem azt még nem tudom -jelenleg R. A. Salvatore : Drizzt Do'Urden-t könyveket kezdtem megvásárolni nagyon az elején tartok még Sötételf trilógia és a Jeges szelek völgye trilógia vagyok meg szóval van még mit pótolnom.
    de azért ezt is felírtam.
    köszi az újabb remek ajánlást.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerencsére (?) az első részek már több évtizede jelentek meg, szóval 100-300 forintért bármelyik antikváriumban könnyen beszerezhetőek. Nekem az első részből három is volt még két éve. :)

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miért távolítottad el a kommentet? :)
      Vance szerintem sem alkotott folyamatosan egyformán, magas szinten. A Lyoness trilógia szerintem verhetetlen, sokkal jobb, mint a Haldokló Föld sorozata - bár ezzel a véleményemmel lehet, kisebbségben maradok -, de persze a Haldokló Föld is nagyon jó még ettől (bár, mint ebben a posztban is olvasható, vannak gyengébben sikerült részei). A többi Vance könyv amit olvastam még viszont... nem lett a kedvencem.

      Törlés