2014. március 20., csütörtök

Michael J. Sullivan - Birodalom születik




Michael J. Sullivan (1961-)

Michael J. Sullivan az Egyesült Államokban található Detroit szülötte. Írni már fiatalon elkezdett, de mivel a sikerek elkerülték – a kiadók ugyanis nem kapkodtak művei után –, ezért egy egész évtizedre abbahagyta a betűvetést. Nem lehet tudni, hogy a saját maga választotta szünet valóban kellett-e ahhoz, hogy íróként beérjen, de az bizonyos, hogy amikor 2008-ban az írásművészethez visszatérő szerző saját költségén kiadta a Riyria-krónikák első részét, az rögvest akkora sikert aratott, hogy Sullivant egy csapásra a legnépszerűbb zsánerszerzők közé emelte. Ezután az első részhez négy rövid év alatt még öt csatlakozott.

A Riyria egy törvényen kívüli baráti társulás, amit Royce Melborne a hírhedt tolvaj és Hadrian Blackwater, a tapasztalt kardforgató alapított. A két zsivány külön-külön is elismert alakja volt Elan (a kontinens) városainak alvilágában, de csak a Riyria megalakulása után vált a két elválaszthatatlan jó barát igazi legendává. Kettejük átlényegülésének története – rablóból a királyi család félhivatalos csodatévőjévé, problémamegoldójává – a Riyria-krónikák. A könyvek úgy lettek megírva, hogy mindegyik rész önmagában is érthető, kerek történettel rendelkezik, de ha nem kívánunk lemaradni az epikus méretű fő sztori-szálról sem, akkor persze mind a hat regényt el kell majd olvasnunk. 

A Birodalom születik a sorozat harmadik része. Royce és Hadrian arra kap megbízást, hogy kísérje el Melengár hercegnőjét egy fontos (és titkos) tárgyalásra, aminek kimenetelétől függ az egész királyság jövője. Az egyház titkos irányításával néhány hónap alatt újra szárba szökkenő, a kisebb-nagyobb királyságokat máris bekebelező ősi birodalom ugyanis nem elégszik meg a részleges hatalommal, hanem a régi dicsőségére vágyik, vagyis Elan összes független országát egybe akarja olvasztani. Az események azonban egy varázsló miatt – akikből egyébként csak három van az egész kontinensen, ráadásul az egyik egyáltalán nem tud már varázsolni levágott kezei miatt, míg a másik eddigi legnagyobb eredménye annyi csupán, hogy sikerrel tüsszentésre bírt egy embert – könnyen a Riyria feloszlásához vezethetnek.

A történet tehát nagy vonalakban ennyi, ki olvasott már hasonló alapokon nyugvó regényt, ki pedig nem. El kell azonban mondani mindenképpen, hogy a könyv bizony nem az első két részből megismert fantasy panelekből álló, újabb, véletlenszerű sablonokból megkomponált Riyria-történet, amely csak helyszínében és egy-két szereplőjében tér el a Trónbitorlók vagy az Avempartha eseményeitől – ilyen szolgai másolásra sok példát láthatunk egyes „logós” könyvsorozatokban –, hanem bizony komoly változások történtek. Az eddigi részekben jellemzően Royce és Hadrian kisebb lélegzetvételű kalandjait olvashattuk – hol egy kardot kellett ellopniuk, hol egy bejárat nélküli toronyba bejutni –, de most a történeti horizont kinyílik és nemzetek sorsát meghatározó eseményeknek lehetünk tanúi. A klasszikus, küldetésalapú, kvázi-középkori fantasy regény szinte egy csapásra – megbicsaklás nélkül – vált át háborús fantasyba. A két alvilági figura már nem az események sorsfordítói, nem kapnak hirtelen erősebb tulajdonságokat, vagy mágikus erőket – mint oly sok más végtelenségig nyújtott fantasy-sorozat sokadik részében –, ellenkezőleg. Royce-nak egy idő után már szinte jelenete sincs, és Hadrian is inkább csak a múltjában gyökerező rejtélyekkel foglalkozik. Az író addig viszonylag jelentéktelenebb szereplőknek ad nagyobb mozgásteret és a felkelést kiváltó lelki mozgatórugókra összpontosít inkább.

A történeti súlypont eltolódása azonban nem az egyetlen dolog, ami változott a harmadik részre. Sullivan írói eszközei, stílusa is változást – még további javulást? – mutat az eddigiekhez képest. A történet drámaibb, komolyabb irányba változott, de a könyv továbbra is roppant szórakoztató marad és szinte olvastatja magát. Meglepő fordulatok, csavarok – akciójeleneteket még mindig alig tartalmaz a könyv, ha nem számítjuk a háborús részeket! – követik egymást hosszú tömött sorokban. Az eddigi részek néhol bizony egydimenziós karakterei végleg a múlté lettek, a folyamatos karakterfejlődés ebben a részben már meglepően hangsúlyos szerepet kapott. Az egyetlen változás, aminek annyira nem örültem az, hogy a két baráttól megszokott csipkelődő, egymást piszkáló humor jóval ritkábban bukkan fel mint eddig. Az Elant irányító politikai erőkről viszont több szó esik. A királyságpártiak és a birodalompártiak mellett végre feltűnnek a nemzetelvűek is, akik szerintem eddig nagyon hiányoztak ahhoz, hogy igazán átláthassuk az erőviszonyokat.

"...még soha senkit sem öltem meg, és ti nem hallottátok azokat a sikolyokat. Borzalmas volt, mintha a lelkük egy része is velük együtt pusztult volna. Elképzelni sem tudom, te hogyan csinálod, Royce. Nem értelek.
– Amikor az ember rájön, hogy fordított helyzetben ők nem sírnának, már könnyebben megy."

A sorozat negyedik része, A Smaragdvihar 2014. júniusában fog megjelenni, szintén a Fumax gondozásában. Már most nagyon várom!

Kiknek ajánlom:
–    ha kedveled az epikus történeteket
–    ha nem bánod, hogy a rózsaszínfelhős romantika háttérbe szorul a rideg valóság mögött
–    ha a folyamatos fejlődést mutató szerzőket, sorozatokat szereted

A posztom a Fantazmo.hu-n is megjelent!

3 megjegyzés :

  1. 2 dolog amivel együtt tudok érteni.
    1: nekem is hiányzott :két baráttól megszokott csipkelődő, egymást piszkáló humor jóval ritkábban bukkan fel mint eddig.
    2: várom a következő részt.de nagyon.
    ha jól tudom a Fumax idén 2 kötetet is tervez kiadni ,legalábbis ezt olvastam .

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szóval mással nem értesz egyet? :P

      Június és december közt akár beleférhet még egy rész.

      Törlés
    2. na jó mássssal is egyetértettem .csak sok lett volna leírni .plusz más is írjon jókat ne csak én.

      Törlés