2014. február 21., péntek

George R. R. Martin - Lázálom







George R. R. Martin (1948-)
Martin bátyó Jég és Tűz Dala-sorozatán kívüli egyetlen könyv, ami már magyarul is elérhető – mindjárt két kiadásban is, hisz a mű 2002-ben a Valhalla Páholy gondozásában már megjelent –, a Lázálom című vámpírtörténet. A 2013-as új kiadás persze szövegileg egy igencsak feljavított változat.

A szabadulás-sorozatról nem is olyan régen esett szó a blogon. Ott írtam, hogy alapvetően mennyire nem szeretem a vámpíros könyveket. Ez alól kivétel persze maga az eredeti, Bram Stoker-féle Dracula, Justin Cronin ominózus két könyve – amik igazából inkább zombi-könyvek, mint vámpírregények – és a Lázálom, amit most olvastam másodszor. Ilyesmi eddig egyetlen hasonló témájú írással sem történt még nálam. Martin mester korai „zsengéjének” ráadásul azt az egyáltalán nem mindennapi tettet is sikerült végrehajtania, hogy a fantasztikus könyvekért nem igazán lelkesedő asszonypajtás sem tolta fintorogva félre, hanem lelkesen olvasta végig – ráadásul az akkor egyedüliként elérhető első kiadást! –, és tetszett is neki!

Igazából az 1982-ben íródott Lázálomért sem a mitikus szörnyalakok miatt lelkesedek, hanem inkább a könyv hangulatáért, a történelmi korért, a helyekért, amit megidéz és az eredeti ötletéért. Az 1850-es évek Amerikájának déli – jobbára még rabszolgatartó – folyóvidékén játszódó történet ugyanis ízig-vérig „folyami-hajós kalandregény” is, amikért kifejezetten rajongok már jó ideje. A XIX. századi Mississippi-folyó mentén lévő fülledt városokat, fűrésztelepeket és gőzhajókat benépesítő alakok még vérszopók nélkül is remek alapanyagot szolgáltatnak a sztorihoz. Nem is hiába aposztrofálják úgy a könyvet, mintha Bram Stoker és Mark Twain – aki ugyebár az 1800-as évek hétköznapi Amerikájának volt avatott tolmácsolója – állt volna össze egy közös regény megírására.

A főszereplő, a rút Abner Marsh hajóskapitány irodalomtörténeti társát – a könyv valóságának jelene előtt pár évvel (1851-ben) megjelent klasszikus Herman Melville műben, a Moby Dick-ben életre kelő Ahab kapitányt – megszégyenítően konok, sablonmentes figura, aki senki emberfia – sőt, ha már itt tartunk, semmiféle pokolból szalasztott szörnyeteg! – előtt sem hajlik meg, nem tér el jottányit sem az általa helyesnek tartott ösvényről. Karaktere komplex, aki a környezetében élőket is tetteik, motivációik és hozzáértésük alapján ítéli meg, így nem nagy csoda, hogy baráti kapcsolatot tud kialakítani a vérszívó Joshua Yorkkal – aki pedig maga sem egy gáncstalan, jóságos karakter, hanem egy rettenetesen félelmetes alak –, és egyúttal sírig tartó „vérviszályba” keveredik annak fajtársával, Damon Juliannel és társaival, akik még Joshuánál is jóval fenyegetőbbek.

A könyv szakít a hagyományosnak számító vámpírmitológiával. A regény vérszívói ugyanis nem élőhalottak, nem is halhatatlanok, sőt még csak nem is (ex-)emberek, hanem az emberiségen élősködő parazita ragadozók, akik egy teljesen különálló fajt alkotnak. Bár lassan öregszenek, de folyamatos vérszívás mellett is „csak” pár száz évig élnek. Napfény hatására sem azonnal hullnak porrá – bár az éjszakát persze jobban kedvelik. Emberi segítőre – egy ghoulra – van szükségük, hogy a mindennapi (nappali) ügyeiket folyamatosan kézben tudják tartani. A vámpírok eredetét elmesélő erőteljes fejezetből megtudhatjuk, hogyan tagolódik alá- és fölérendelt viszonyba a vámpírtársadalom (ezt a részt – és még több más dolgot szintén – a White Wolf kiadó nagy sikerű szerepjátéka, a Vampire, és az ezen a rendszeren alapuló regények egy az egyben átvették), vagyis, hogy az erősebb akaratú vámpír a vérmester, akinek a falka többi tagja feltétlen engedelmességgel tartozik.

Martinnak erre a regényére is illik már a jól ismert védjegye, miszerint „ne kedveld meg a szereplőket túlságosan, valószínűleg úgysem húzzák ki a könyv végéig”. A történet nagyjából egy évtizedet ölel fel, tehát az amerikai polgárháború teljes időszakát is magában foglalja – vagy két oldal erejéig –, de a lezárása nem feltétlenül fogja elnyerni mindenki tetszését. (Az enyémet igen, imádtam.) A hollywoodi filmekből megszokott happy endtől elég távol esik ugyanis. Talán pont emiatt sem készült még belőle mozi változat, pedig minden adott lenne hozzá. (Hát még most, a Trónok harca sikere mellett…) Igazi kasszasikert lehetne ugyanis készíteni ebből a kevés helyszínen játszódó, erőszakos, véres és persze látványos történetből – egy Abraham Lincoln, a vámpírvadász legalább is biztosan kijönne ebből is –, csak a vége ne lenne ennyire hollywoodiatlanul mélabús. (Persze egy giccsparádét is könnyedén kinézek az amerikai filmesekből…, szóval olvassátok el inkább a könyvet, megéri!)

(A mára már-már klasszikusnak számító könyvből nagy sikerű képregény-adaptáció is készült.)


7 megjegyzés :

  1. Válaszok
    1. Köszi szépen, örülök, ha tetszett. Melóban írtam - szinte titokban -, szóval elég hányattatott körülmények között született. ;)

      Törlés
    2. mindig azok sikerülnek a legjobban. ;) A héten már én is olvashatom. :P

      Törlés
  2. sok jót halottam már én is Martin korai könyvéről be is szereztem Alexandra 2013 kiadást csak egyszerűen időm nincs rá így is úgy 100 db könyv vár rám hogy neki kezdjek ...ahogy megjelenik és elolvasom Robin hobb :végzet hajója 1-2 .utána már tényleg ez következik.--

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én most kezdem (na jó nem most, de már elő van véve) a Bűvös hajó I-II.-t. Aztán folytatnám is tovább a többi résszel. (A Látnok-ciklust nagyon imádtam). Jó ez a hajós sorozat? (Hallottam már olyat, hogy unalmas - az első rész első kötete legalábbis.)

      Törlés
  3. ha a Látnok ciklust szereted -ahogy én is.. AKKOR el kell olvasnod én 4 nap alatt olvastam el Bűvös hajó I-II egy kis szabin voltam itthon nem tudtam lerakni .jól megírt átgondolt karakterek amit Hobb-tol már megszoktunk ,nem a brutalitástól hemzsegő oldalak jellemzik amit én nem bánok ..
    Különben én is nehezen kezdtem neki én is halottam hogy unalmasnak tarják .DE nem bántam meg sőt minden percét imádtam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, ennek örülök. Biztosra veszem, hogy tetszeni fog! :)

      Törlés