Ugrás a fő tartalomra

Mark Lawrence - Tövisek Császára






Komoly kihívás – legalábbis nekem – egy sorozat harmadik/sokadik részéről írnom, mert félek, hogy a túlzott önismétlés komoly hibájába esek, vagy egyenesen úgy kell magamból kipréselnem valami újat, valami értékelhetőt. A Tövisek Császára című könyvről szóló írás során ilyen problémám nem volt. És bár a poszt most rövidebb lesz, mint az eddigiek – aminek első két részről ITT és ITT olvasható egy-egy ismertető – rögtön kettőt is megírok.

Első (rövid) változat az igazán türelmetleneknek:
HÁT MÉGIS MI A FENÉT GONDOLTAK? MI FOG MAJD TÖRTÉNNI? Ő JORG ANCHRAT, AKI MINDEN KIHÍVÁSRA ERŐSZAKKAL REAGÁL! ÉVEK ÓTA OTT TOMBOL A BIRODALOM ROMJAIN EZ A SZOCIOPATA! MIÉRT KÉPZELTÉK, HOGY MAJD MOST MÁSKÉPP LESZ?! (facepalm) OMG! SZEGÉNY HALOTT IDIÓTÁK!

„Mind megöltem, drága asszonyom, a legkisebb gyerektől a legvénebb boszorkáig, és három szekercét csorbítottam ki, mire szétvagdostam a hullájukat. Én Ancrathi Jorg vagyok. Tízezret égettem hamuvá Gellethben, és azt sem tartottam túl soknak.”

A könyv szuperjó lett STOP Izgalmas STOP Jorg nagyon durva arc STOP A kedvenc (anti)hősöm STOP A fantasyból sci-fi lesz STOP Bánhatod ha kihagyod STOP A lezárása (is) tökéletes lett STOP Még mindig az első rész a legjobb STOP


A második (kicsit bővebb) változat:
Három fő kérdés furdalja az olvasót – ha túljutott már az első két részen –, mikor nekikezd ennek a könyvnek, méghozzá, hogy Ki is lesz a Tövisek Császára?, hogy Kicsoda valójában a Holt Király?, valamint, hogy az Országúti Testvériség tagjai miért kaptak most ilyen nagyon kevés szerepet? Az első válaszra ugyan egészen a könyv végig várnunk kell, de úgy gondolom, az olvasók jó része könnyen ki fogja találni a választ, a második már kicsit trükkösebb, de egy kis fantasy-rutinnal a háta mögött ez is megadja magát hamar. Én már a könyv legelején kitaláltam, és onnantól az volt a kérdés, hogy vajon tévedek-e. De nem tévedtem. A harmadik kérdésre nem kapunk választ. :)

„A jövő sötét hely. Ott mindannyian meghalunk.”

Így, hogy a bődületesnek szánt fordulatok nekem annyira nem ütöttek be – mint az első két részben –, kérdés, hogy miért lelkendezek a harmadik részért is ennyire. A válasz persze egyszerű, hiszen Lawrence mesélői stílusa, humora mit sem változott, még mindig lenyűgöző. Karakterei – főleg Jorg persze – sosem lépnek ki szerepükből, mindig pontosan úgy viselkednek, ahogyan jellemük megismerése után azt elvárjuk tőlük. A főszereplő ráadásul észrevétlenül felnőtt, és jól látható jellemfejlődésen ment keresztül. Saját vágyai elé helyezi gyermeke biztonságát, és mindent – mondom mindent! – megtesz a testi épségéért.

„Nőktől ne várjon logikát az ember, főleg, ha éppen kinyomni készülnek magukból egy gyereket. Nekem őszintén szólva voltak kételyeim a folyamat felől. Elég passzentos ügynek ígérkezett, örültem is, hogy nem nekem kell csinálnom.”

Az atomháború után ezer évvel lévő széthullott Európa (és most már Afrika is) telitalálat. Az Építők kevéske fennmaradt technikai eszköze egyediséget ad ennek a „történelmi fantasy” világnak, amit csak még tovább fűszerez a mágia és a túlvilági lények megjelenése, aminek okára ráadásul még magyarázattal is szolgál.

„…És megmutattam neki, mennyi időbe telik, míg egy ember fejébe belekalapálnak tizenhárom szöget, csatt, csatt, csatt.”

Mark Lawrence (1968 – ) A Széthullott Birodalom trilógiája villámgyorsan csatlakozott a MINDENKÉPPEN OLVASD EL könyvek kicsinyke csapatához. Műfaján belül mindenképpen kiemelkedő minőséget képvisel, de bátran nekikezdhetnek olyanok is, akik számára más irodalmi minőség, mint „szépirodalom” elképzelhetetlen, hiszen mondhatjuk, hogy ez a sorozat már-már eléri az említett besorolást, ami minden bizonnyal a nagyszerű fordításnak is köszönhető. A szerző következő trilógiájára, A Vörös Királynő háborújára pedig máris epedve várok. Az első rész – Prince of Fools (Bolondok hercege) – megjelenése 2014 júniusára datálódik, és várhatóan a magyar változat sem késik majd sokat.

A könyvért hatalmas köszönet a Fumax Kiadónak!

Megjegyzések

  1. Friss az élmény, talán egy órája fejeztem be az utolsó részt.
    Biztos velem van a baj, de bennem kétségek vannak a sorozattal kapcsolatosan. Nem tudom eldönteni, hogy most tetszett, vagy nem tetszett.

    Ami biztos: Mark Lawrence kitűnő író, megérdemel minden dicséretet, amit kap. A sorozat fordulatos, humoros, kegyetlen, szociopata, és leginkább szórakoztató. A karakterek -legyen szó fő vagy mellék, epizód szereplőről -, "ülnek". Pont megfelelőek. Se nem kevés, se nem túl sok.

    Viszont, az istennek sem tudok elvonatkoztatni attól, hogy a könyv nagy része egy gyerekről, majd később egy kamaszgyerekről szól. És olyanokat tesz, amire egy gyerek mind mentálisan, mind fizikailag képtelen. Bár még azt elfogadom, hogy annyira összetört Jorg, hogy mentálisan igazolhatóak a cselekedetei. De fizikálisan? Eh. Pl. a legutolsó könyvben 10 évesen egyetlen piszkavassal agyonüt két őrt is. Hát na ne már.....

    Nekem az utolsó rész tetszett a legjobban, talán pont azért, mert ebben már felnőtt, és el tudtam viselni, azt a kevés flashbacket, amit a gyerek koráról mutatott Lawrence.

    A könyv bebizonyította, hogy a young adult könyveknek nem én vagyok a célközönsége. Ezt úgy általában mondom, nem mintha a sorozat young adult lett volna. Valahogy Gemmel hőseivel, sokkal, de sokkal jobban tudok hasonulni. Biztos azért, mert már nem húsz éves vagyok. :D

    Egyedül a könyv legutolsó csavarja miatt nem keserű a szám, különben biztos csalódottan tettem volna le a könyvet. Így viszont azt mondom, hogy Lawrence új sorozatát is meg kell vennem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezen a gyerek dolgon én is mindig fennakadok. Aztán arra gondolok, kit érdekel? El kell fogadni, hiszen a könyv ettől még iszonyú jó. Az általad említetthez hasonló jeleneteknél mindig arra gondoltam, hogy Jorg végül is pszichopata, aki "brutális erőre tesz szert", ha "beőrül". Mint oly sok igazi lipótmezei őrült szintén. :)

      Törlés

Megjegyzés küldése