2014. január 9., csütörtök

Indrek Hargla - Melchior a patikárius




Biztosan emlékszünk még régi iskolás emlékeinkből arra, hogy bizony a magyar és az angol nyelvű regényeken túl is van élet. Néha beleesik egy-egy Murakami (japán), Tolsztoj (orosz) vagy épp egy Merle (francia) a bevásárlókosárba, de ők már nem igazán számítanak új felfedezetteknek. De ki vett mostanában ismeretlen, kortárs – mondjuk izlandi (Andri Snaer Magnason) vagy épp észt – írótól könyvet? Pedig jó dolog lehet néha kipillantani a komfortzónánkból és véletlenszerűen bepróbálkozni kisebb országok neves íróival is, mert könnyen rejtett kincsekre bukkanhatunk. Mint például most is.

Indrek Hargla (1970 - )
A jogász végzettségű Indrek Sootak, művésznevén Indrek Hargla (1970 – ) ugyanis hazájában, Észtországban igazi szupersztár. Tizenhétszer nyerte el eddig 2000 óta a Stalker-díjat írásaival, amik főként sci-fi és horror tematikájú novellák és könyvek voltak egészen addig, amíg 2010-ben meg nem jelent az első, misztikus köntösbe ágyazott – mint például Dan Brown A Da Vinci-kód című könyve – történelmi krimije, a Melchior, a patikárius… A könyvet a Metropolis Media Kiadó kísérletezős kedvükben lévő munkatársai „kaparták” össze nekünk, igazából magam sem értem hogyan, de jó ízlésről és még élesebb szemről téve ezzel tanúbizonyságot.

1409-ben Tallin szabad városának feudális uralom alatt lévő zárt részében brutálisan kivégeznek egy nagy hatalmú német teuton lovagot. A helyi tyúkperek bírája, barátját, a világ első önjelölt helyszínelőjét, az éles szemű fiatal gyógyszerészt kéri meg, segítsen neki felgöngyölíteni ezt a rejtélyt, aki már korábban is a segítségére volt egy másik ügyben. A nyomozópáros előtt hamarosan egy céhes, világi, lovagi és egyházi hatalmasságok kicsiny, rejtett titkaiból álló útvesztő tárul fel. Látszólag egy nyom sem vezet sehová, senki nem tud semmit, senki nem látott senkit és semmit, ráadásul kiderül, hogy a még élők sincsenek biztonságban, hiszen a gyilkos újra és újra lecsap rájuk. A város lakóin eluralkodik a rettegés, a rejtélyek sokasodnak.

Olvasás közben nem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy ezt a könyvet két olyan mű – az egyik ráadásul nem is könyv – felemlegetésével mutassam be, amelyeknek semmi, de semmi közük nincs hozzá. Valahogy így: A Melchior, a… olyan könyv, mintha a Süsü a sárkányt és a Kisvárosi gyilkosságokat kereszteztük volna. A XV. század eleji Tallin miliője és a könyv ártatlanul kedves, remek érzékkel életre álmodott, szimpatikus lakosai – a bíró, a papok, a feketefejű, a polgárok, a csepűrágó, az uralkodó lovag – egytől egyig romantikus, meseszerű alakok, akik a Süsüben is kedvelt szereplők lettek volna a sárkányfű-árus báb mellett. Látszólag – leszámítva a gyilkosságot – idilli életet élnek, söröznek (sokat), rövideznek (még sokkal többet), dalolásznak, fecserésznek, barátkoznak és persze dolgoznak is, de még azt is jókedvűen, vidáman. Mindenki boldog, de tényleg, még a főlovag is egy rendes arc. A sok-sok beszélgetés – szinte egy párbeszéd az egész könyv – hatására azonban, mint a fentebb emlegetett krimisorozatban is, hamarosan kiderül, hogy sokuk mocskos kis titkokat rejtegetve éli életét, és a többieknek csak álarcát mutatva sütögeti gesztenyéjét a moslékos vödör mellett. Melchior nyomozói módszere parádés, pont egy ilyen hangulatú regénybe illő – és amennyire tudom, talán egyedülálló is a világirodalomban. A patika álcája alatt futtatott alkoholkimérésében interjúalanyaival kedélyesen elbeszélget, leitatja őket, majd egyszerűen összerakja a részleteket.

A városról szóló és a lakosok életét bemutató részek ragyogóak, sok helyütt humorosak, épp annyi középkori misztikummal megízesítve – még a patikárius is vakon hisz például a jövendölésben, az érvágás gyógyászati mindenhatóságában és hogy nincsen igazi patika kitömött krokodil-szörny nélkül –, hogy még jól is esik elnézni a regénynek, hogy valószínűleg nem fest igazán reális képet a korról. Az olvasó szinte elvágyódik a középkori Tallinba – pedig ez az éra általában csak mérsékelten nevezhető turista csalogatónak. Az igazsághoz hozzátartozik viszont, hogy a szereplők egy része – így a főszereplő is! – és a történetnek szilárd alapot biztosító események és alakok – mint a kegyetlen, Vitális Testvérek nevezetű világhírű kalózbandáról szóló véres részletek –, bizony már történelmileg (levéltári adatok és feljegyzések szerint) hitelesek. A sztori vaskos hézagait persze most is az írói fantázia masszív fedőrétege takarja.

A krimi szál sajnos nem annyira sikerült körmönfontra, mint ahogy azt elvártam volna, talán ezért, mert túlságosan is logikus volt, sikerült rájönnöm a megoldásra jóval idő előtt. A klasszikus detektívtörténetekből – vagy épp Leslie L. Lawrence könyveiből – ismerős lezárást, magyarul, hogy összegyűlik minden életben maradt szereplő és a gyógyszerész egy laza ötven oldalban a legapróbb részletekbe menően elmagyarázza, miről is olvastunk és ki is a gyilkos valójában, csak üdvözölni tudom.

A sorozat szülőhazájában már a negyedik résznél jár (plusz két rövidebb történet), azonban a további részekben a kitalált dolgok nagyobb arányban vannak jelen. Melchior életéről – a könyvek alapján, a szerző közreműködésével – több részes filmsorozat készül. Addig is kíváncsian várjuk Melchior Wakenstede patikárius további kalandjait – magyarul.

Kiknek ajánlom:
– A hangulatos, olvasmányos, könnyed, jó stílusú történelmi krimik rajongóinak
– a figyelmünkön kívül eső országok történelme után érdeklődőknek
– ha azt hiszed, hogy csak egy tőrőlmetszett orosz regényben lehet annyit olvasni az ivásról, hogy az első laptól az utolsóig kitartson

A poszt a Fantazmo.hu-n is megjelent!

A könyvért köszönet a Metropolis Mediának!

2 megjegyzés :

  1. Süsü mixelve Midsomer-rel?! Jöhet! Köszi az ajánlót! :)

    Gonoszkodás ON
    "Tizenhétszer nyerte el eddig 2000 óta a Stalker-díjat ..." Ha ez olyan, mint a ZSP díj, akkor nem biztos, hogy olyan jót jelent. >:D
    Gonoszkodás OFF

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, teljesen ilyen érzésem volt közben. :D

      Lehet, hogy ő indult egyedül a díjért... vagy egyenesen ő alapította. :P

      Törlés