2014. január 30., csütörtök

Hugh Howey - Megfelelő méret





Hugh Howey Amazon.com-on publikált, 99 centes disztópiájának első részéről – alcíme Holston – már tavaly írtam pár sort. Akkoriban két dolgon merengtem el a regény kapcsán.

Az első, hogy mi a fenének kellett ezt ilyen frinc-franc füzetekre szétosztani, mikor már elérhető az alaptörténet mind az öt, sőt a következő „trilógia” három része is angolul. Én biztosan jobban kiegyeztem volna egy – vagy kettő, ha jön a folytatás is esetleg – könyvben, de gondolom, üzleti okok lehetnek a háttérben. A Könyvmolyképző Kiadó mostanában több, eredetileg csak online elérhető novellát hozott ki hasonló „vékonyságban”, de míg ez például Brent Weeks A tökéletes árnyék című könyvénél érthető, sőt igazán örvendetes hír, hiszen legalább megjelent magyarul, amire nem sokan fogadtak volna szerintem, addig ennél a sorozatnál már kicsit lehúzás-szagú. [10.000ft az öt részért, ami összesen 500 oldal lesz majd – egyszer, talán –, nem tűnik olyan rossz üzletnek, maradjunk annyiban.]

A másik kérdés, ami felmerült bennem, már az írással kapcsolatos volt. Nevesen, hogy vajon a többi részecske is kerek történet, önmagában is megálló novella lesz-e, mint az első, vagy most már komolyan belecsap a szerző a lecsóba. Muszáj vagyok a könyvet kétféleképpen értékelni. Először, szerintem, mint egy különálló történet a Megfelelő méret bizony csalódás volt az első rész után. Mivel a Holstont ugye olvastam, ezért nem okozott problémát, hogy a szereplők ismertek voltak, és az események az előző kötet vége után alig néhány órával kezdődően folytatódott – tehát nem egy új sztori kezdődött –, sőt ennek még örültem is. De annak már kevésbé, hogy utána 120 oldalon keresztül összesen annyi történik a könyvben, hogy a két öregedő szereplő a siló 144 emeletnyi mélységébe lelépcsőzik – a lépcsőfordulókban megpihennek gondosan –, majd miután három szinten beszéltek három új szereplővel, elindulnak fölfelé a lépcsőházban… Finoman szólva se borzongtam az izgalmaktól, annyi bizonyos. Azt nem hallgatom azért el, hogy az utolsó fejezet viszont durva volt és váratlan, nagyon tetszett. Azonnal nyúltam a harmadik rész, a Kivetve után.

Ha viszont annak tekintjük a Megfelelő méretet, ami valójában, nevesül egy könyv középső egy-ötöd részének, akkor máris nincs akkora baj. A sétafika és a beszélgetések során egy csomó dolgot megtudhattunk a siló társadalmi berendezkedéséről, az emberek eloszlásáról, a munkamegosztásról, egyszóval a mindennapi életükről. Ezen tudás nélkül a következő részekben történő események – esetleg – érthetetlenek lennének majd.

Howey stílusa egyébként teljesen rendben van, folyamatosan fent tartja az olvasó figyelmét, karakterei több dimenziósak, nyelvezete kicsit még a szórakoztató irodalom átlaga fölött is áll talán. A történet egyre érdekesebb, egyre paranoidabb lesz, ezáltal a silóbeli élet egyre jobban George Orwell 1984-ére kezd hasonlítani.

Egyébként már kiolvastam közben a harmadik részt is, jön arról is a poszt. Ez a két rész együtt jelent meg tavaly decemberben, már csak az a kérdés, hogy mennyit kell várnunk a folytatásokra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése