2013. november 18., hétfő

Dmitry Glukhovsky világa



Dmitry Glukhovsky orosz író 1979-ben született Moszkvában, de az általános iskola elvégzése után több évet élt különböző országokban, így Izraelben, Németországban és Franciaországban. Öt nyelven beszél. Az írás mellett ma is rádiós műsort vezet valamint újságcikkeket publikál. Könyveiben időnként visszaköszönnek kormányellenes nézetei. Nem sok könyve jelent ugyan meg eddig, de a minőségükre nem lehet panaszunk.

Első és azóta is leghíresebb művét, a Metro 2033-at 1995 körül, tizenhat évesen kezdte írni. Az első változat részleteit a metro2033.ru internetes oldalon 2002-ben publikálta, miután nem talált olyan kiadót, aki kész lett volna megjelentetni a könyvet. Az első olvasók kommentárjait figyelembe véve aztán kibővítette a történetet, és új lezárást is írt hozzá. A regény második változata aztán 2005-ben meg is jelent, majd villámgyorsan meg is hódította az egész világot. Glukhovsky pedig egy csapásra Oroszország egyik legünnepeltebb írója lett. A Metró Univerzum az olvasók milliói után a játékosokat is meghódította, miután félelmetesen hangulatos túlélő-horror stílusú számítógépes játék készült belőle – legújabb hírek szerint az MGM filmstúdió berkeiben már a filmváltozatot készítik elő.



A regényben húsz évvel egy mindent elsöprő nukleáris holokauszt után az emberiség utolsó túlélői a moszkvai metrórendszer körülbelül százötven – ideológiai, vallási vagy politikai alapon szövetségek sokaságába tömörült – állomásán tengetik nyomorúságos életüket. A felszín sugárfertőzött, rádiókapcsolat nincs senkivel az egész Földön, az élelem kevés, fény (energia) alig és a fertőző betegségek és az állomások közti háborúskodások is folyamatosan csökkentik a megmaradt emberek számát. Ráadásul, ha ez nem lenne elég, a végzetesen megváltozott állatvilág mutánsai is megállíthatatlanul ömlenek a felszínről, az alagutakból és elfeledett átjárókból a rettegő moszkvaiakra – erőtlen élelemforrásaikra. Húsz év földalatti élet bizony nem múlik el nyomtalanul. A civilizáció máza lassan elkopik, könyvek és tanítók nélkül a túlélők új nemzedéke – legtöbbjük sosem járt a felszínen – alig tud már valamit a régi világról. A sugár- és/vagy biológiai szennyezés okozta mutációkat a metró lakosai jószerével nem is nagyon értik, ehelyett sokkal ősibb, elemi félelmeikkel népesítik be – valóban életveszélyes – alagútjaikat. Az óriási metrórendszerben sajátosan kevert mitológia kel életre. Démonoktól, szellemektől, halottakkal teli állomásoktól, elképzelhetetlenül vérszomjas szörnyektől és a Láthatatlan Megfigyelőktől rettegve élik mindennapjaikat az állomások babonás lakosai. Egyetlen hiba – egy meg nem állított pestisjárvány, egy egyszerű talajvízbetörés, egy óvatlanul nyitva hagyott felszínre vezető vaskapu vagy egy késve érkező lőszerszállítmány – és az emberiség kihal.

A szinte folyamatos sötétben játszódó, klausztrofóbiás könyv roppant hangulatos. A regény ugyan nem tudományos alapossággal készült, de e nélkül is ijesztően pontos képet fest arról – leszámítva persze a különféle mutánsokat –, milyen kegyetlen is lenne az élet egy atomháború után.

Fordulatos, kiszámíthatatlan, felkavaró – néhol nagyon depresszív – és izgalmas, de a már-már szépirodalmi nyelvezetű mű esti olvasmánynak nem való. A metró miliőjének tökéletes hangulat-festése mellett meglepő módon a szerző az akció részeket kicsit a háttérbe szorította. Helyettük filozofikus bölcsességek, vallási és metafizikai gondolatfüzérek garmadáját adta szereplői szájába. Sokszor volt olyan érzés olvasni, mint egy orosz klasszikus írófejedelem könyvét. Aprólékos, a legkisebb jelentéktelen részletet is rigorózusan leíró – közben pár fontos mozzanatot teljesen figyelmen kívül hagyó –, barokkos, cirkalmas, szemfárasztó körmondatokat, erkölcsi prédikációkat és látomásokat szívesen használó Glukhovsky stílusa is. Igazi orosz regény. Aki szereti a hasonlóan részlet-gazdag könyveket, ezt egyszerűen imádni fogja.

A siker után természetesen a folytatás, a Metró 2034 sem maradhatott el – ami szerintem még az első résznél is jobban sikerült –, és szerencsére a szerző nem zárkózik el mereven attól, hogy egyszer visszatérjen majd talán a minden pozitivizmust messzire elkerülő sorozathoz, és újra a sötét alagutak útvesztőjébe kalauzoljon el bennünket. (Update: Már hivatalos, hogy jön a Metró 2035!) Addig sem kell azonban Metró-könyv nélkül szomorkodnunk. 2009-től kezdődően ugyanis Glukhovsky a Metró Univerzumot megnyitotta rótársai előtt. Így aki el szeretné mesélni, mi a helyzet az ő szülővárosával 2033-ban, vagy csak története helyszínéül szeretné választani ezt a világot, szabadon megteheti. A bejelentés után nem sokkal – talán először a világon! – a sorozat nemzetközi kooperációban bővült tovább. Az orosz szerzők mellett megjelentek angol, olasz, ukrán, kubai – a lista folyamatosan bővül – írók művei is. Jelenleg már több mint húsz kötetből áll a teljes Metró 2033 Univerzuma sorozat. Közülük magyarul először Tullio Avoledo Az ég gyökerei című könyve olvasható.

A szerző következő műve a Szürkület, ami 2007-ben jelent meg. Az egyszerre két idősíkban játszódó – szintén szépirodalmi minőségre törekvő – könyv egyik szálában 1526-ban egy spanyol katonai expedíció indul maja területre titokzatos céllal. A másik szálon egy fordítónak egy régi, spanyol nyelvű irományt kell lefordítania, ám a megbízás hamarosan már az életét is veszélyezteti. A könyvet Dan Brown Da Vinci-kódjához hasonlítják, de ez csak részben igaz. Glukhovsky stílusa lassan hömpölygő, nem egy átlagos, fordulatos kalandregény tehát, inkább karakterközpontú történet.

A kimeríthetetlen fantáziájú Glukhovsky legújabb – novellás – könyve az Orosz népellenes mesék, ami októberben jelent meg Magyarországon. A sci-fi- és horror-köntös ezúttal is csak eszköz a kezében, hogy általuk hitelesen mutathassa be az életet a mai Oroszországban. A szerző novemberben az Európa Könyvkiadó vendégeként újra Magyarországra látogatott.




Az írás a Fantazmo.hu-n is megjelent. A videókért köszönet az ekultura.hu-nak!
(Ha esetleg a hosszabbat nem is nézitek végig, legalább a rövidebbet érdemes...)

Néhány további link az idei Glukhovsky interjúkhoz, amiket érdemes elolvasni.
Ekultura.hu (a rövidebb videó szöveges átirata)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése