2013. március 20., szerda

Ernest Cline - Ready Player One


Ernest Cline - Ready Player One

Ernest Cline - Ready Player One
Eredeti megjelenés: 2011
Magyar kiadás: Agave, 2012
Hossz: 508 oldal
Műfaj: sci-fi, disztópia
Fordította: Roboz Gábor

Tartalom:
2044-et írunk, és a valóság elég ronda egy hely. Az emberiség nagy részéhez hasonlóan a gimnazista Wade Watts is azt a kiutat látja zord környezetéből, hogy bejelentkezik az OASIS-ba, a világméretű virtuális utópiába, ahol az avatárján keresztül mindenki szabadon tanulhat, dolgozhat, és szórakozhat. Ugyancsak az emberiség nagy részéhez hasonlóan Wade is arról álmodozik, hogy ő találja meg elsőként a virtuális világ elrejtett kincsét. A szimuláció tervezőjeként ismert James Halliday ugyanis ördögi feladványt hagyott maga után, amelynek leggyorsabb megfejtője szédületes vagyonra és hatalomra tehet szert.

A Halliday által kifundált feladatok sikeres teljesítéséhez a popkultúra megszállott ismeretére van szükség, Wade pedig éppúgy otthon van a Gyalog galoppban, mint a Pac-Manben, a Rush életművében vagy az animékben. Amikor a tizennyolc éves srác hosszú évek kitartó munkája után megoldja az első feladványt, hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és ez életveszélybe sodorja. Egyes játékosok ugyanis még a gyilkosságig is hajlandóak elmenni a mesés nyeremény megszerzéséért.











Ernest Cline (1972 - )
Ernest Cline amerikai író neve nem valószínű, hogy igazán ismerősen csengő lenne az átlag magyar olvasónak. Korai éveiben - a felszolgáló, videotékás és technikai ügyfélszolgálatos munkák mellett - figyelmét inkább az Amerikában roppant népszerű amatőr költészeti-versenyek (slam poetry) felé fordította, ahol szép eredményeket - többszörös győztes - ért el. Első könyvének megjelenése előtt forgatókönyvírással kezdett foglalkozni, és neki köszönhetjük a Fanboys - Rajongók háborúja című mozi megszületését. Abba ne menjünk bele, hogy a film mennyire lesz/lett alapvetése a sci-fi történetekért, szuperhősös képregényekért rajongó (súlyos hölgy hiányban szenvedő) kockáknak, de az már ekkor, 2009-ben kiderült, hogy Cline igazi geek, aki egész eddigi életében a Legkockább Kocka-díjára hajtott. 2011-ben - első regénye megjelenésekor -, ez szerintem sikerült is neki. A könyv a kritikusokat és az olvasóközönséget - laikust és más írókat egyaránt - levette a lábáról. Amennyiben a híreknek hinni lehet, a moziváltozat is készül már, mialatt a szerző második könyvén, az Armadán dolgozik.

Bár jómagam a '80-as évek elejéből nem sok mindenre emlékszem - leszámítva a napközis óvónénimet és az ovis szerelmemet -, de a '80-as évek végétől, a rendszerváltozástól (és zsenge, fogékony  ifjúkoromtól) kezdve, amikor a lélekrontó nyugat termékei végre eláraszthatták a boltokat és az MTV (természetesen a zenei) is fogható lett sok háztartásban, komoly kiképzésen estem át - ami azóta is tart. Az első számítógépem egy ZX-81 Spektrum volt, amit hamar követett - az Amigán kívül - az összes többi, ami azóta valaha kijött a piacra. Falni kezdtem a képregényeket, fantasy és sci-fi könyveket, filmeket, anime-okat, számítógépes játékokat. Barátaimmal közösen kalandoztunk az (A)D&D - és SOK más szerepjáték - birodalmaiban, gyűjtöttem figuráktól kezdve kártyákon keresztül minden vicik-vacakot. Nem sokkal később már minden időmet lekötötték az online szerepjátékok és a kocka-lét egyéb alapvetései. Visszaemlékezve már az is csodaszámba megy, hogy legalább dolgozni eljártam - mint számítógép-szerelő és informatikus. (Igen, az életformával együtt járó piramis alakú test is meglett közben.) Egyszóval - én voltam Wade Watts, a könyv főszereplője. Szerintetek volt rá esély, hogy ne tetszen a rólunk szóló könyv? :D

Nagyjából két hónapja olvastam el az Erebos című könyvet. A két mű nagyjából egyszerre jelent meg magyarul, és a hasonló témájuk miatt adja magát, hogy hasonlítsam össze az írásokat. Egy dolog miatt viszont ez nem lenne igazán úriemberhez méltó. Az Erebos ugyanis egy ifjúsági thriller, főleg fiatalkorú olvasóknak, míg a Ready Player One - bár szintén könnyed, lendületes, kiváló stílusú könyv, amit nyugodt szívvel ajánlhatok korosztálytól függetlenül szinte bárkinek - maradéktalan élvezetéhez vagy nagy film-anime-játékgép fanatikusnak kell lenni, vagy a 80-as évek előtt (körül) kellett születni, hogy érthetőek - vagy inkább jobb/rosszabb emlékeket megidézőek - legyenek a könyvben szereplő pop-kulturális utalások. Ezen utalások pontos ismerete nélkül is élvezetes ugyan a könyv, de ha például nem tudod, hogy mi az a Pac-Man, vagy hogy hogyan néz ki Mechagodzilla, Johnny Ötös - a Rövidzárlat című filmből - vagy a Mobil Suite Gundam és a Neon Genesis Evangelion anime-sorozatok robotjai, akkor neked csak annyi jut most, hogy robotok szerepelnek az épp olvasott jelentben. Az amerikai gyökerű filmes vagy számítástechnikai utalások azért valószínűleg minden - a téma után érdeklődő - fiatalnak könnyen meglehetnek, a japánok meg végül is nekem sem voltak mindig teljesen tiszták, a könyvet mégsem éreztem emiatt kevesebbnek, szóval megijedni nem kell. Neked való a könyv, ha ezen szavakat olvasva csillogni kezd a szemed: 

...Space Invaders, pixelek, Oingo Boingo, Muppet Show, Atari 2600, Adventure, Galaga, Defender, Asteroids, Robotron: 2084, Családi kötelékek, A csodálatos Pókember, X-Men, Zöld Lámpás, Peter Parker, Clark Kent, Kozmosz, Donkey Kong, Burgertime, Pitfall, Fruit Rocks, Star Trek, Csillagközi Szövetség, Xur, Ko-Dan armada, Háborús Játékok, Gyalog Galopp, Monty Python, T-1000, John Hughes, Nulladik óra, Különös kísérlet, Meglógtam a Ferrarival, Dragon Magazin, D&D, Betamax, Duran Duran, Doom, Contra, Golden Axe, Heavy Barrel, Smash TV, Ikari Warriors, Tron, Starlog, Rutger Hauer, Sólyomasszony, Harc az Endor bolygón, Csillagok háborúja, A bátorság karavánja, Astrosmash, Howard, a kacsa, Támadás a Krull bolygó ellen, Hegylakó, Kincsvadászok, Superman, Legenda, Greyhawk, Swordquest, Fantasztikus utazás, Csillagközi Romboló, Tie-Fighter, Indiana Jones, Gary Gygax, Garriot, Wozniak, Commodore 64, Vissza a jövőbe, Szellemirtók, Jobb, ha hulla vagy, A suttyók visszavágnak, Gilliam, Kubrick, Cameron, Fincher, Lucas, Spielberg, Tarantino, Kevin Smith, Airwolf, A szupercsapat, Knight Rider, A Simpson család, Deep Space Nine, Voyager, Enterprise, Gobots, Transformers, G.I. Joe, Thundarr, He-Man, Schoolhouse Rock, Gamera, Star Blazers, The Space Giants, G-Force, Godzilla, Totál Turbó, They Might Be Giants, The Police, R.E.M., Van Halen, Def Leppard, Bon Jovi, Pink Floyd, Midnight Oil, Akalbeth, Zaxxon, GURPS, Champions, Car Wars, Rolemaster, Excalibur, Demi-Lich, Super Friends, Joust, Street Fighter II., TRS-80, 16k RAM, +1-es rövidkard, vorpal blade, Gyűrűk Ura, Országúti harcos, cartridge, szalagos magnó, Centipede, Pac-Man, tizes szintű harcos, Gumiláb, Trans-AM, Dodge Omnis, Iroc Z-28, K-Car, Kaboom!, Combat, Star Raiders, Star Master, Yar's Revenge, E.T., Devo, Rush, Atari, Valóságos zseni, Basic 1.1, syntax error, Raaku-tu, Bedlam, Pyramid, Madness and the Minotaur, 2010, Szárnyas fejvadász, Dig-Dug. [Na jól van, meguntam, de ez csak egy rövidke kis ízelítő volt az első pár fejezetből!] ;-)

A Rakások



Igen, nekem bizony csillog a szemem - és még John Scalzi is büszke lehet rám (olvassátok el az ajánlását a könyv elején!) -, de a kockalátástól elvonatkoztatva vajon milyen a könyv? Remekül felépített történet egy utópiába ágyazott disztópiából/ról. A szerző elbeszélési módja remek. Érthető, szellemes, lendületes, fiatalos - de nem gyerekes -, letehetetlen, sodró tempójú, szórakoztató, és sajnos valószínűleg látnoki, hiszen se az OASIS nevű hiper-realisztikus MMORPG-től nem állunk nagyon távol technikailag, sem attól az ökológiai katasztrófahelyzettől, nevezetesen az energiaválságtól, amitől a könyv szereplői szenvednek immáron évtizedek óta. Egy rosszindulatú, profi - és sznob - kritikus biztosan ízekre tudná szedni a könyvet a vélt vagy valós hibái miatt, de én nem akarok így tenni. A könyvben van pár naiv elképzelés - ha úgy tetszik, hiba -, például akármennyire is zseniális (és kocka) valaki, azért pár év alatt - még ha minden idejét erre is szánja -, senki nem tud elolvasni MINDEN képregényt, végigjátszani (sok ezerszer akár) MINDEN számítógépes és játéktermi játékot - közben mellékesen kívülről megtanulni vagy legalább lerajzolni a játék pályáit [Ó, azok a Wizardry VI-VII-VIII. térképek, amiken hetekig lehetett teljesen elveszve csámborogni!] -, végignézni (sokszor) MINDEN sorozat és manga összes részét, amit a 80-as években Amerikában és Japánban készítettek. Valamint a filmeket annyiszor megnézni (50x akár), hogy kívülről tudja az ÖSSZES szereplő ÖSSZES szövegét! Higgyétek el, én anno megpróbáltam! (Persze az lehet (vagyis biztos), hogy én nem vagyok zseni!) :D

A könyv ugyan eléggé vaskos a maga 508 oldalával, de mivel igazából akkora körülbelül, mint egy fél boríték - igaz, emellett mikro-méretű betűkkel és majdnem végig a lap széléig, sűrűn szedve -, ezért kisebb meglepetést okozhat a könyvesboltban. Nem tudom, hogy az angol nyelvű kiadás is ekkora-e, és ezt a szerző kikötötte, hogy márpedig az ő 1980-as évekről szóló könyve ekkora kell, hogy legyen - ez esetben ugye nincs mit tenni -, de ha esetleg a kiadó kreatív döntése volt, hát akkor csak jelzem - csak hogy tudják -, hogy nekem nagyon nem tetszett. Elég nehéz volt olvasni úgy, hogy el szerettem volna kerülni a gerinc megtörését. Száz százalékosan sajnos nem is sikerült. (De legalább a ragasztás jól tart, az igaz.) 


Pár szó (és videó - megéri kattintani -) a végére a POETRY SLAM-ről: 
A poetry slam kicsit a stand-up comedy-re hajaz. (A művészek/művészcsoportok kiállnak a színpadra, elmondják versüket, vagy előadják a kis szkeccsüket, a közönség pedig pontozza a teljesítményüket.) Nem tudom megállni, hogy ne rakjak ide pár videót, amit érdemes megnézni ezekről az eseményekről. [Persze angol nyelvtudás melegen ajánlott!] Az elsőn a szerző adja elő egyik versenyművét a Dance Monkeys Dance című darabot, míg a másodikon 2011-ben egy másik - nagy kedvenc! - íróval, a remek humorérzékkel megáldott, így komikusnak is kitűnő, mackótermetű Patrick Rothfussal egymás után szereplenek a színpadon. A harmadik egy kakukktojás annyiban, hogy semmi köze Cline-hoz - vagy a könyvekhez -, de mivel a "személyes hősöm" Nick Offerman - aki a Városfejlesztési Osztály című észvesztően szórakoztató komikus sorozatban alakítja tökéletesen Ron Swanson karakterét - foglalja költeménybe gondolatait a legfontosabb dologról az életben, ...a szalonnáról - kihagyhatatlan.
A könyvért köszönet az Agave Könyvkiadónak! 

Értékelés: 8/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése