Ugrás a fő tartalomra

Joe Haldeman - Örök háború

Újraolvasás
Joe Haldeman - Örök háború
(Örök háború 01.)

Joe Haldeman - The Forever War
(The Forever War 01.)
Eredeti megjelenés: 1974
Magyar kiadás: Valhalla Páholy, 1997; Metropolis Media, 2012
Műfaj: sci-fi, háborús, klasszikus
Hossz: 336 oldal
Vásárlás:
Booker
Fordította: Hoppán Eszter
Díjak:
Nebula-díj, 1975
HUGO-díj, 1976
Locus-díj, 1976



Tartalom:
William Mandella csak túl akarta élni ezt a háborút. Nem kitűnni, kiemelkedni vágyott, csupán épségben hazatérni a Földre. Egy olyan Földre, amely távolléte alatt szinte fölfoghatatlanul megváltozott, hiszen a néhány hónapos bevetési idő otthon – átkozott einsteini relativitás! – évszázadok múlását jelentette!

A háborút ugyanis a csillagközi űrben vívja az emberiség egy kiismerhetetlen és legyőzhetetlen ellenséggel szemben, s már az is valóságos tortúra, amíg valaki eljut a csataterekig. Ha pedig dacolva önnön esélytelemségével sikerül életben maradnia, minden megpróbáltatások legkegyetlenebbike vár rá: beilleszkedni egy olyan otthoni létezésbe, mely idegenebb a legtávolabbi bolygók világánál is.

Az SF amerikai nagymestere Hugo- és Nebula-díjas regényében voltaképp a vietnami háború intő freskóját festi meg, galaktikus léptékekre nagyítva. A szereplők azonban így is azok az egyszerű emberek maradnak, akik hazájuk hívó szavát követve fogtak fegyvert, hogy aztán hatalmi játszmák bábjaivá váljanak, és a rendszer végül kifacsarva, hasznavehetetlenné téve elhajítsa őket.

Regény azokról, akiknek a békében sincs semmijük, csak az örök háború.

 

Joe Haldeman (1943 - )
Joe Haldeman 1943-ban született az Egyesült Államokban. Fizikát és asztronómiát tanult majd a vietnámi háború veteránjaként az írásban találta meg a módját annak, hogy személyes élményeit, megrázkódtatásait sikeresen feldolgozza. Első regénye "sima" háborús könyv volt ami a saját élményein alapult, ám ezután figyelme a science-fiction felé fordult. Sok regényt írt, amik aztán többszörösen elnyerték a fontosabb szakmai- és közönségdíjakat. Pályafutása betetőzéseként aztán 2010-ben beválasztották őt a SF nagymesterei közé.

Az Örök háború 1994-ben már megjelent egyszer a Valhalla Páholy gondozásában, de a Metropolis Media most az eredeti, csonkítatlan szöveget adta ki magyarul, ami sokáig angol nyelvterületen is szinte beszerezhetetlennek számított. A könyv kiadásának története ugyanis meglepően kacifántosra sikeredett. Legelőször az Analog magazinban jelent meg hatalmas sikerrel, folytatásokban - de csonkítva, mert a magazin szerkesztője szerint a könyv középső része túlságosan pesszimista, az olvasókat sokkoló hangvételű. A közönségsiker ellenére a könyvkiadók mégis sorra visszautasították, mondván, hogy a könyv éppen eladhatatlan, hiszen végül is nem egyéb, mint a vietnámi háború - ami egy éve se fejeződött még be, szóval nyílt sebként lüktetett az amerikai társadalom oldalán - sci-fi környezetbe átültetve.

Amikor egy kis kiadó mégis vállalta a kiadását - mennyire hasonlít ebben (is) a Vének háborújára! -, a kiszedett középső rész nem került vissza bele. 1991-ben kijött ugyan az eredeti változat, de rosszul, mert a kihagyott rész miatt kicsit át kellett írni a történetet és nem sikerült a két változat közti ellentmondásokat kigyomlálni teljesen. A végső, javított, korrektúrázott - tehát a legelső változatra visszaállított - regény 2008-ban jelent meg először.

Most ezt olvashatjuk tehát magyarul - az eredetit. Sőt, még jobb, hiszen 2:1-ben a könyv, ugyanis aki akarja, elolvashatja a "Valhallás" változatot is, mert a könyv végén a Függelék azt a szövegkönyvet is tartalmazza!! Egyszerűen amikor eléri a Mandella őrmester című fejezetet (83. oldal), akkor lapozzon a 269. oldalra és folytassa ott a könyvet, majd amikor a végére ér a résznek, akkor a 165. oldalról folytathatja tovább a könyv olvasását. [Tisztára mintha egy régi jó Ian Livingstone-stílusú "lapozgatós" könyv lenne, igaz?! :D] Ezt mondjuk lehetett volna jelezni valahol, már csak azért is, mert én is azt hittem, van még a könyvből egy jó, biztonságos szórakozást nyújtó masszív 80 oldal hátra, erre hirtelen vége lett!!!

Képregény
Ennyit a könyv hátteréről, most magáról a regényről.
Aki tanult történelmet - legalább általános iskolában -, az tudja, hogy a világ egyik legfurcsább/legnevettségesebb háborúja az volt, amikor Magyarország 1941.12.11-én hadat üzent az USA-nak. Most tekintsünk el a politikai nyomástól, ami miatt erre szükség volt, de mégis hogy képzelték ezt el, hogy fog kinézni? Odamegyünk a fél világon át mind a 100 katonánkkal és majd jól megmutatjuk nekik?? Mindegy. Ehhez a háborúhoz mérhető tragikomikus szintű az, amikor egy űrutazó faj - most épp az emberiség - harcba kezd egy másik fajjal - ezek most a taurik, mert épp ott találkoztunk velük először (teljesen véletlenül) -, és egyik hadakozó fél sem tud a fény sebességénél gyorsabban utazni.

Szerencsére az épp megtalált kollapszárok (fekete lyukak) miatt lehetséges ugyan a fénysebességnél sokkalta gyorsabb utazás - két kollapszár közt nem telik el semennyi idő sem szinte, lehetnek akár a galaxis két átellenes végén is -, de ez csak a relatív hajóidő szerint igaz, közben a Földön - objektív idő szerint - évek, évtizedek telnek el. Egy ENFE (Egyesült Nemzetek Felderítőereje. Hangsúly az "erejé"-n.) katona tehát utazik pár hónapot jópár G-s gyorsulással a kollpszárhoz, majd ugrik, aztán pár hónap utazás jópár G-s lassulással a célig, majd harcol öt percet (jó??? esetben pár napot), és ha túléli, akkor ugyanez vissza. Az eltelt három-négy hónap alatt a Földön eltelik 70 év (vagy még több). Aztán újra kezdődik az útja, új bevetésre indul. Eközben - egyébként pacifista ésnyszer-besorozott valamint kiemelten magas intelligenciájú - hősünket társadalmi és technikai szempontból is annyira leelőzi a saját jövője - jövősokk -, hogy lassan már embertársai motivációit sőt nyelvét sem érti. Mindenkitől elidegenedve, a háború értelmetlenségébe belefásulva, a változás halvány reménysugara nélkül folytatja Örök Háborúját - maga sem tudja, hogy kiért és miért. De biztosan nem az egyre magasabb rangért és beosztásért vagy nagyobb felelősségért, amit veteránként - hisz a statisztika azt mutatja, hogy 6.000 besorozottból egy fő éli túl a szolgálat öt évét - kérés nélkül is a nyakába varr a kérlelhetetlen és megállíthatatlan hadigépezet.


"...Ezért vagyunk most itt mi, ötven férfi és ötven nő, valamennyien 150-es IQ fölött, átlagon felüli testi erővel és egészséggel, hogy nagyon eliten tapicskoljunk Missouri közepén a sárban, és azon gondolkodjunk, mennyire értelmetlen a hídépítést gyakorolni, amikor a célvilágokon folyadék legfeljebb folyékony hélium formájában fordul majd elő."

Minden tetszett benne! Az azonnal elkapó és nem eresztő első mondat ("Ma este az emberölés nyolc zajtalan módját fogjuk önöknek bemutatni."), a világ - a jövő - kidolgozottsága, a katonai argó, a fanyar, irónikus humor, a hadseregben uralkodó állapotok ismertetése - a szexuális szokásoktól kezdve az italozáson át egészen a parancsnoki lánc működéséig vagy épp a kiképzésig -, a komor és pesszimista hangulat és az ehhez illeszkedő főszereplő világnézete, a szóhasználat vagy az ellenség - a tauriak -, akiket még senki nem látott és így senki nem is tud róluk a világon semmit sem. A jövőben kialakuló furcsaságok - pld. az államilag támogatott, reklámozott homoszexualitás, mint a népesség szabályozás leghatékonyabb módja (valami ilyesmi mintha már nálunk is elkezdődött volna egyébként, nem? De!); az Eugenikai Tanács (totális születésszabályozás, a faji különbségek eltörlése, mert azok csak megosztást eredményeznek); a földi államgépezet és népesség berendezkedése erre a több száz évig tartó disztópikus hadiállapotra; a pénz helyett a kalóriajegyek használata, hiszen a legnagyobb érték az élelem a túlnépesedett bolygón.
Külön jó volt, hogy az űrben játszódó részekben a fizika törvényeit - pld. a relativitás-elméletetet - betartva mozogtak az űrhajók és ezzel együtt (vagy épp emiatt) sikerült mégis olyan csavarokat beépíteni a történetbe, mint például a katonákat a  "relatív jövőjükből" megtámadó idegenek, stb.

"...úgy, ahogy minden valóság illuzórikussá és megfigyelő-orientálttá válik, ha valaki az általános relativitást tanulmányozza. Vagy a buddhizmust. Vagy belövi magát."

A "militarista" sci-fit kedvelőknek kötelező olvasmány - valószínűleg a Warhammer 40.000 univerzumának kialakulásában is hatalmas szerepe volt -, de nem hiába van ott a könyv hátulján az idézet William Gibson-tól, miszerint szinte sértés azt mondani az Örök háborúra, hogy a legjobb SF háborús regény, mert ez az irodalom egészének legszebb, legmegrázóbb háborús történetei közé tartozik. A fordítás pedig - szerintem - hibátlan.

Amikor befutott George R. R. Martin a Trónok harcával, szárnyra kapott egy frázis, amit azóta is mondogatnak, nevezetesen, hogy ne kedveljük meg a szereplőket, mert Martin nem bánik velük túl kesztyűs kézzel. Nos, akkor erre a több évtizeddel hamarabb íródott könyvre mit lehetne még többet mondani??? :)

A könyv teljes egész, szóval a hosszú sorozatoktól zsigerből ódzkodók is nyugodtan elolvashatják, de egyébként trilógia, amit remélhetőleg magyarul is olvashatunk nemsokára. (A második rész a Forever Peace, 1997 valamint a harmadik a Forever Free, 1999.) Az Örök háború egyébként képregény formájában is meghódította az olvasókat. 

A könyvért köszönet a Metropolis Médiának!

Értékelés: 10/10

Wallpaper (1920x1080)

[Egy kis érdekesség: 1996-ban csehül megjelent az Örök háború Věčná válka címen az itt látható borítóval. Ebben annyi az érdekes, hogy ez a Jim Burns (ő festette a második, a szürke szkafanderfejes borítót is egyébként!) által rajzolt borító volt Steve Perry - A férfi, aki sosem hibáz című 1994-ben kiadott Valhalla Páholyos könyv borítója is! Vajon most ki plagizált kit? :D - Egyébként a kép valóban elmenne akár az Örök háború borítójának is, a másik könyvet nem olvastam.]

Megjegyzések

  1. "...én is azt hittem, van még a könyvből egy jó, biztonságos szórakozást nyújtó masszív 80 oldal hátra, erre hirtelen vége lett!!!"
    Hahaha! :D Pontosan így jártam én is, pedig én a régi változatot is olvastam. :)
    Ami engem igazán meglepett, hogy alig van benne harc. Valószínűleg tényleg ilyen lehet egy háború. Mennek, mennek, mennek, harcolnak egy picit, aztán hazamennek. Közben semmit nem látnak, csak egymást, és már kurvára unják az egészet.

    OFF: Steve Perry könyvét érdemes elolvasni, egy jó fajta akció sci-fi, kissé talán túl sok pornográf részlettel. Kb. 15 éve olvastam utoljára, úgyhogy lehet, hogy tévedek.

    OFF2:"...az államilag támogatott, reklámozott homoszexualitás, mint a népesség szabályozás leghatékonyabb módja (valami ilyesmi mintha már nálunk is elkezdődött volna egyébként, nem? De!)"
    Nem szeretnék belemenni világszemléleti vitába, de ezért a mondatért kár volt. :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. OFF2: Lehet, én is gondolkoztam rajta, beleírjam-e, de bár elég liberális vagyok, de szerintem a nemi hovatartozás elfogadtatása a médiákban "csöppet" túl van hangsúlyozva. Egyébként meg valóban nem gondolom, hogy még túl sok időnek el kellene telnie, hogy VALAKIK kitalálják, hogy a népességszabályozásnak ez eléggé hatékony módja lenne... kissé paranoid, de ez van! :)
      Egyszóval nem a melegek ellen akartam kirohanni ezzel. Ők konkrétan nem is tehetnek erről ugye.

      Törlés

Megjegyzés küldése