Isaac Asimov - Alapítvány

Újraolvasó

Isaac Asimov - Alapítvány 
(Alapívány 03.)

Isaac Asimov - The Foundation

(Foundation 03.)

Eredeti megjelenés: 1951

Magyar kiadás: Kozmosz - 1971, 1982; Móra - 1993; GABO  - 2011

Hossz: 280 oldal

Műfaj: sci-fi, klasszikus 
Fordította: Baranyi Gyula

Díjak:

HUGO-díj (Minden idők legjobb könyvsorozata), 1966

Tartalom:

Isaac Asimov világhírű science fiction regénytrilógiája – amelynek első kötetét tartja kezében az olvasó – azt kutatja, befolyásolható, irányítható-e a matematikai módszerekkel megjósolt, kiszámított jövő. Összeomlik-e a Galaktikus Birodalom, sikerül-e elhárítani vagy legalább megrövidíteni a zűrzavar éveit? Ezer év izgalmas és döntő fordulatait sűríti történelmi regénnyé az Alapítvány-trilógia, a modern tudományos-fantasztikus irodalom klasszikus alkotása.

A Nagy Alapítvány Újraolvasás-t talán kicsit elhanyagoltam, hiszen a sorozat - időrendben - második részéről az Előjáték az Alapítványhoz című könyvről ugye még valamikor júniusban írtam, de ez a csúszás semmiképp sem az érdeklődésem lanyhulását jelzi, inkább az olvasásra jutó időm elégtelen voltát.

Isaac Asimov (1920 - 1992)

Az eredeti Alapítvány-trilógia első részének végére érve egy-két fontos dolgot leszögezhetünk. Asimov teljesen más stílusban írta meg, mint az előzményköteteket. A könyv inkább tűnik novellák laza halmazának, mint hagyományos regénynek - eredetileg is így jelentek meg először, újságokban, később lettek egybeszerkesztve. Mivel bírom a novellásköteteket, ezért igazából ez a megoldás nekem nagyon is tetszett, ám emiatt a szerkezet miatt pár dologról bizony le kell mondanunk. 

Az első rögtön a főszereplő, hiszen az Alapítvány megalakulása utáni évtizedek alatt, az első Seldon-válságokat mindig valaki másnak sikerült áthidalnia különböző fejlődési utakat választva, különböző - de mindig pozitív - eredménnyel. Az írásokban - maga a könyv se túl vastag - nincs idő kibontani egy szereplő életét sem, a motivációkat pár mondattal vázolja a szerző, aztán hagyja, hogy a párbeszédek során tudjunk meg többet a két novella közt eltelt idő történelméről, az Alapítvány - és az egész Terminus bolygó lakosságának - életét keserítő nehézségekről, az űr-politikai helyzet aktuális állásáról.

Ha már szóba hoztam a politikát: bár az Alapítvány-trilógia 12.069-ben, a nagyszerű matematikus és pszichohistórikus, Hari Seldon halálával kezdődik, amikor a  emberiség bolygók millióit hódította meg, az űrhajózás és az elképzelhetetlen műszaki fejlettség a tömegek számára is mindennapos és magától értetődő, szóval minden szempontból tökéletesen megfelel a klasszikus science-fiction minden kívánalmának, mégis olyan érzés volt olvasni, mintha ez az egész csak a hátterét adná egy vérbeli politikai thrillernek, tömegpszichológiai eszmefuttatásnak vagy egy ál-dokumentarista ál-történelmi regénynek. Az írásokban ugyanis nem fogunk találni hatalmas ütközeteket vagy akciórészeket - a pszichohistória tudománya különben sem foglalkozik egyénekkel vagy kisebb embercsoportokkal, kizárólag bolygónyi tömegekkel, így egy-két halott vagy elveszített háború úgysem számítana semmit a rögös jövő felé vezető úton, ezért a hasonló incidensek sokszor egy fél mondatban vannak csak megemlítve, szóval aki akciósabb történetet szeretne, az keressen tovább.

A tömegeket befolyásoló politikai/vallási/kereskedelmi manőverek hatásai viszont szépen, izgalmasan és letehetetlenül vannak szinte levezetve az olvasónak - vagy a könyvben épp beszélgető két szereplő kevésbé látnoki tagjának. [A matematika és azon belül a statisztika szerelmesei - igen, bármilyen furcsa, vannak ilyenek, magam is ismerek egy-kettőt :-D - pedig büszkék lehetnek, hogy lám, Asimov szerint az általuk oly kedvelt tudomány mutat majd kiutat az emberiségnek a Káosz Korából!]

"...Gyerekes dolog volt csalódást éreznie, de hát a gyerekesség csaknem olyan természetes vendég a férfinál, mint a gyereknél, különösen, ha ennyire remeg a bensője a türelmetlenségtől."

 

Trantor

Két dolgot megemlítenék azért. Csak én tartom meglehetősen valószínűtlennek azt a kiindulópontot, hogy a nagy "Mindentudás Korából", a Perifériákon 50 év alatt az atomenergiát is elfeledték? Persze értem, hogy pont ez a baj a Galaktikus Birodalommal, az intelligencia és szellemi erő stagnálása vagy hanyatlása, a múlt vak ajnározása, stb., mégis, könyvek (vagy memo-chipek) valószínűleg maradtak ugye, szóval mikor már látszott, hogy "itt bizony hanyatlás lesz", a szakemberképzés bizony újra elindulhatott volna, hiszen a Perifériákon csatázgató birodalmacskák vezetői csak belátták azt, hogy a mindenüket mozgató atomerőre nagy szükségük lehetne még. A semmiből - még húsz év alatt - kialakult tudomány-vallás bolygónyi embertömegeket megváltoztató, "elbolondító" befolyása is elég romantikus elképzelés szerintem, de hát az emberi butaság valóban határtalan, ezt jól tudhatja mindenki, aki nyitott szemmel jár.

A könyvnek úgy van vége, hogy sehogy. Vége az aktuális történetnek, semmi lezárás, egyszerűen vége, szóval az ember már lapozna is a következő fejezethez, majd mikor azt nem találja, már nyúlna is a folytatásáért (Alapítvány és Birodalom), mert egyszerűen muszáj tudnia, hogyan folytatódik az emberiség további története. Letehetetlen könyv, nagyszerű olvasmány - másodjára is. Izgatottan várom a folytatást!

A könyvért köszönet a GABO Kiadónak!

Értékelés: 9/10