2012. szeptember 1., szombat

Dexter - Season I-VI.

Dexter - Season I-VI.
(Dexter)


2006-ban elindult egy SHOWTIME sorozat - amit a csatorna a zászlóshajójának szánt -, ami egy hétköznapi emberről szólt, aki megtanulta jellembeli fogyatékosságát oly tökéletesen titkolni, hogy senki nem gyanakszik arra - még családja vagy legközelebbi kollégái sem sejtik -, hogy a mellettük dolgozó - mint a Miami Rendőrség legjobb vérképelemzője - látszólag ártani még a légynek sem tudó Dexter talán a történelem legnagyobb "klasszikus" sorozatgyilkosa.
A benne folyamatosan munkálkodó Sötét Útitársat (Dark Passanger) ugyan apja - az egyetlen ember, aki már gyermekkorában felfigyelt az adoptált Dexter furcsaságaira - szabályaival többé-kevésbé sikerül kordában tartnia, de közben folyamatosan értetlenül figyeli a körülötte élők hétköznapjait, kapcsolataikat más embertársaikhoz, hiszen ő, mint egy érzelmi nyomorék éli világát, mert az érzéseket csak utánozni tudja, de átélni nem.




Apja kemény szabályai a felgyülemlő ölési vágynak jól látható medret hagyva kimondják, hogy Dexter csakis olyan embereket ölhet meg, akik nem méltóak a földi életre. Mindenre elszánt, erkölcstelen sorozatgyilkosokat, pszichopatákat - mint ő maga.

(Michael C. Hall.)
Az első évad első részének megnézése előtt ugyan ki gondolta, hogy egy lelkileg ennyire - már bocsánat, de - elba..ott karakter köré sikerülhet egy olyan sorozatot felépíteni, ami láttán a nézők nem pártolnak el, hogy "már miért kéne nekem egy sorozatgyilkos lelki tusáját saját maga belső ördögeivel érdeklődve figyelnem - villamosszékbe vele az első rész végén", vagy - a másik véglet szerint - az erős alap ugyan megvan, de a készítők vértelen, unalmas sorozatot csinálnak belőle, amit a gyerekektől kezdve a nyugdíjasokig mindenki nyugodtan nézhet, hiszen vér elvétve sem lesz benne, csak a morális monológok végtelen sora.
Én is így gondoltam, hogy valami ilyesmi lesz inkább, aztán 50 perc múlva teljesen megnyugodva álltam fel a tv elől... aztán még aznap megnéztük az első évad összes részét!

(Jennifer Carpenter)
Van olyan, aki a hat év alatt még nem nézett meg egy részt sem ebből a - nagyjából - tökéletes sorozatból? Tudom, hogy igen! Egyik haverom azért nem ad Dexternek esélyt sem, mert szerinte csak" egy igazi bal.asz lehet, ha még csak nem is ke.él!" - azt meg minek nézze? :)
[Nos Dexter ezen a problémáján azért pár év alatt túltette már magát valahogy, szóval jelzem újra, hogy nyugodtan nézzél bele!]

Nem fogom leírni évadonként, hogy az átívelő szál szerint milyen ellenfelekkel kerül szembe főhősünk - az első évad azért már nem tegnap volt -, de pár dolgot azért felidézek most, hogy befejeztük a hétvégén az eddigi utolsó évadot. 
Biztosan voltak gyengébb részek az eddigi 72 részben - sőt a Dexter átlagánál gyengébb évadok is lehetséges - sőt biztos -, hogy voltak, valamint az idő megszépíti az emlékeket is ugye, de most azt gondolom, hogy a Dexter egyre jobb. 

(C. S. Lee)
A hatodik évad utolsó részének utolsó 5 másodperce - hát... maga volt a tökély! Alig várom a hetedik évadot! Mikor lesz már szeptember 30.??? (Persze ha most valaki megnézné a szóban forgó 5 másodpercet, annak semmi értelme nem lenne, csak a történet ismerete mellett üt igazán.)

El is értem oda, ahová akartam. Miért tetszik ennyire pont ez a show? 
Két dolog miatt, amiket csak nagy ritkán nem szoktak elrontani - de legalább az egyiket majdnem mindig - a készítők. A forgatókönyv és a szereplőválogatás.

Az első évadban szereplő Ice Truck Killer kivételével - aki szerintem pocsék volt -, az összes szereplő a maximumot nyújtja karaktere bőrében. Dexter Morgan szerepében Michael C. Hall zseniális. Pont annyira freak, hogy azért simán kedvelhető maradjon, viszont a vérszomjasabb nézőknek is óraműszerű pontossággal szállítja a véres(ebb) jeleneteket. Őt a teljesen más műfajú, de szintén ragyogó HBO-s sorozat - a Sírhant művek - kezdetétől (2001) figyelem. Szerepe nagy részében ugyan a környezetéhez kaméleonként alkalmazkodó szürke eminenciást alakít, ezért eleinte nehéz eldönteni, hogy jó színész-e, vagy csak jól adja elő az átlagembert, de a két sorozat összesen tizenegy évada alatt azért jópárszor sikeresen bizonyított már. Mindegyik részben tetemes idő "megy el arra", hogy narráción keresztül hallgathatjuk Dexter legbensőbb gondolatait. Ezekből lehet igazán sokat megtudni a benne folyamatosan dúló csatáról a Sötét Útitárs és a - talán még létező, bár Dexter sem hisz benne igazán - lelkiismerete közt. Ezek a gyakran montázsszerű képsorok a sorozat legjobb részei - és szerencsére mint mondtam, egész sok van belőlük.
(John Litgow)
Jó alakítást keresve kiemelhetnék véletlenszerűen szinte bárkit a rendőrök közül (a szuper-perverz - ezért persze nálam (is) nagy kedvenc - Masukával kezdve (C. S. Lee), majd tovább a nagyon irritáló személyiségű LaGuerta hadnagyon át (Lauren Vélez) mondjuk a furcsán rekedtes hangszínű Angel Batista őrmesterig (David Zayas)) - akik többsége még mindig állandó szereplő -, vagy az egy-két évadig/részig szereplő mellékszínészek (a Dexter szüzességét nagy nehezen megszerző Rita Bennett - Julie Benz; vagy az öregedő FBI ügynök - Frank Lundy - szerepében Keith Carradine) vagy ellenfelek közül is (Trinity - John Litgow vagy DDK - Edward James Olmos), de felesleges, mert mindannyian nagyon jók.

Dexter féltestvérét Debra Morgan-t azért kicsit mégis kiemelem. Talán sokan nem is tudják, de a színésznő (Jennifer Carpenter) Michael C. Hall felesége! Filmbeli karakterét pedig - mint a szabadszájú, nagypofájú filmbeli karaktereket általában - nem lehet nem szeretni. Nos, a Deadwood Calamity Jane-je óta ilyen mocskosan beszélő nőt nemigen láthattunk a tévé képernyőjén! :) Emellett pedig - hiába férfiasan kemény zsaru ő is -, finoman szólva sem igazán a szerencse kegyeltje.

Jeff Lindsay (1952 - )
A forgatókönyvről pedig elég annyi, hogy logikátlanságot biztosan zsákszámra lehet(ne) felfedezni ebben a sorozatban is, mint a többiben, de a valóban folyamatosan gőzerővel pörgő események, a nyomozás mellett nincs időnk (nekem kedvem sem volt) szőrözni az esetleges történeti hiányosságokon. Azt, hogy ezt nem csak én gondolom így, talán jelzi, hogy bár a jelölések számát tekintve a Dexter igazi nagy vesztese az évenkénti Emmy- és a Golden Globe-díjátadóknak - a jelölések számát tekintve legalábbis (nagyon-nagyon sok) -, de azért négy fő díjat (Legjobb főszereplő - 2010, Lejobb mellékszereplő - 2010, Legjobb rendezés - 2010 és a Legjobb vendégszereplő - 2010) így is sikerült megszerezniük, valamint 29 egyéb díjat is (ezeken felül). 

Ezeken felül a rendezés is átlagon felüli (legalábbis tv-s átlagon felüli), ahogyan biztosan az az operatőri munka is. Jómagam a sorozat zenéjét is felettébb kedvelem, és a jó hosszú (2 perces) openinget is megnéztem majdnem mindegyik rész elején, annyira hangulatos és eltalált (pedig semmi nem történik benne szinte).

A sorozat első évadának alapjául szolgáló könyvet  Jeff Lindsay írta (miért hittem róla azt, hogy nő?!?). A második évadtól a sorozat már semennyire nem követi a további kötetek történeteit, hanem teljesen más irányba viszi el a floridai sorozatgyilkos sztoriját. A Dexter könyvek egyébként szerencsére magyarul is elérhetőek már az Agave Könyvek jóvoltából, ám sajnos egyiket sem volt szerencsém - még? - olvasni, szóval akkor most én kérdezem, hogy milyenek a könyvek a sorozathoz viszonyítva?

Dexter - Opening


Értékelés: 9/10

LINK:

2 megjegyzés :

  1. Válaszok
    1. Bizony, ezt el is felejtettem külön kihangsúlyozni, hogy nemcsak hogy jók az évadok, de mennyire más mind, mint az előző!
      Nagyon jól össze van rakva az egész!

      Törlés