2012. július 4., szerda

Dan Abnett - Vértestvérek

Dan Abnett - Vértestvérek
(Gaunt Szellemei 12.)

Dan Abnett - Blood Pact
(Gaunt's Ghosts 12.)
Eredeti megjelenés: 2009
Magyar kiadás: Szukits Könyvkiadó, 2012
Hossz: 356 oldal
Műfaj: akció, háborús, sci-fi
Fordította: Oszlánszky Zsolt

Tartalom:
 A Tanithi Elsők két éve nem harcoltak. A Balhauton várakozva lassan elveszítik minden reményüket abban, hogy visszakerülhetnek a frontra. Mindez azonban megváltozik, amikor a Vértestvérek megtámadják a helyőrséget. Gauntnak és embereinek egy foglyot kell védelmezniük. Vajon mit tudhat a fogoly, és miért akarják az eretnekek mindenáron elnémítani?




Mivel a Szukits Könyvkiadónak hála - az Istencsászár mutasson nekik utat a jövőben is - elindult az új Warhammer 40.000 sorozat (az Eisenhorn) a múlt hónapban, szintén Dan Abnett tollából, ezért nem húzom tovább, és gyorsan ledarálom a Gaunt Szellemei sorozat időközben felgyűlt részeit, hiszen a folytatások úgy látszik valóban sorban érkezni fognak, tehát nem kell tartalékolni egyik kedvenc univerzumom könyveit az eljövendő Sötét Korokra előre készülve.

Az előző regényről, a Mindhalálig-ról itt olvasható egy rövid írás a blogon, amiben a mostaninál kicsit bővebben kitérek az író stílusjegyeire, és a világra, itt pedig a blogon lévő összes Warhammer 40.000 poszt van összegyűjtve - folyamatosan fog bővülni természetesen.

A tizenkettedik rész rövid értékelésénél most inkább a többi résztől való eltérésekre koncentrálnék, amiből - meglepetésemre - bőven tartogatott a regény. Próbálok spoiler nélkül írni mindent.

Dan Abnett (1965 -)
A tizenkettedik rész olvasása előtt jól felkészültem a tizenkettedik monstre ütközetre - ami (sajnos) elmaradt. A tanithi csapat az előző csatájukat kipihenendő - tíz év frontszolgálat után - visszatér a Balhaut "szanatórium-világára", aztán két évig ottfelejtik őket.
Nagyjából itt vesszük fel a történet fonalát, amikor a tanithi felderítő ezred már tökéletesen ismert harci taktikáját (bemennek, mint a szellemek - elvégzik a feladatot - eltűnnek (ha pedig a lecsó belecsap a ventillátorba, veszett patkányokként harcolnak, míg megjön az erősítés)) a lassan a birodalom egyik nemezisévé váló Vértestvérek káosz-csoport fordítja a mit sem sejtő emberek ellen. A leromlott erkölcsű, unatkozó, elpuhult birodalmi gárdaosztag (természetesen a tanithi Első és Egyetlen) néhány katonája még így is a legjobb - az egyetlen - választás arra, hogy megállítsák az Ellenség beszivárgó egységét, ha már a Bolygóvédelmi Erők és az Inkvizíció egyesített (de még véletlenül sem egységes) osztagai sem tudják szavatolni az árulóvá lett káosz-fogoly életét.

Mi ebben a részletben a különös, ami általában nem volt jellemző az előző részekre?
- A támadók alig vannak páran, igaz azok elit egységek (ez a Szellemekre volt jellemző eddig)
- A tanithi katonák közül megismertek közül a nagy részük meg sincs említve a könyvben, vagy éppen csak hogy említés szintjén szerepel, jelezve, hogy megvannak ők is, ezért hiányoztak az egymást ugrató, vagy egyszerűen a frontszolgálat viszontagságairól szóló részek, igaz helyette ott voltak a túl sok szabadidővel megáldott adrenalin-junkie katonák problémái illetve a mellőzöttség feldolgozását jelentő nehézségek
- A kevés birodalmi szereplő egy békés, lakott, civil világon - a fronttól fényévekre -, mondhatni szabadságát tölti a Balhauton, ezért teljesen felkészületlenül éri őket a támadás, és a "fegyverarzenáljuk" így még a szokásostól is gyengébb (asztalláb, kés, egy tár lőszer, stb...)
- Gaunt részleges jövőbelátása miatt vagy a káosz-boszorkány miatt például már nem feltétlenül hiszem azt, hogy egy sima háborús regényeket kedvelő olvasónak feltétlen tetszene
- Néhány kisebb utcai/épületen belüli pikk-pukk van ugyan, de nagy(obb) csata nincs benne

Mi nem változott?
- Abnett stílusa, amiben gyorsan, határozott ecsetvonásokkal felfesti a helyszínt és a szereplőket az olvasó lelki szemei elé. Élvezetes olvasni, gyorsan lehet haladni vele, könnyen érthető (pedig én ezt a részt szinte egy "háborús övezetben" olvastam ki a strandon és egy kicsi szobában, körülöttem három üvöltözőset játszó kiskölyökkel - Cartoonitoval és Minimaxxal a háttérben!!) :D
- Gaunt és a többi (többet szereplő) Szellem
- Megint volt olyan csavar benne kettő is, ami nem látszódott jó előre, meglepő volt és hozzá is adott a történethez

"...Az emberek általában alábecsülik a tudatlanság erejét, pedig az egyik leghasznosabb tulajdonságunk!"

A tartalmi újítás végülis - már ha el akarta juttatni Gauntot élve a Sabbat-világok felszabadításáért folytatott harc végéig a szerző - érthető, a megvalósítás sem lett méltatlan Abnett, a Gaunt Szellemei sorozatába írt többi könyvéhez, de én még a sorozat végéhez közeledve sem untam meg az epikus csaták és hősies helytállások folyamatosan következő történeteit, ezért egy nagyon-nagyon-nagyon kicsit csalódott vagyok. Semmi baj, majd a 13. - befejező - rész (Megváltás) meghozza a 12. dicsőséges összecsapást

Értékelés: 7/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése