2011. október 28., péntek

Várható novemberi könyvmegjelenések



J. R. R. Tolkien - A Gyűrűk Ura I-III. - 11.02
Isaac Asimov - Alapítvány - 11.02
Isaac Asimov - A Második Alapítvány
Isaac Asimov - Alapítvány és Birodalom
Eoin Colfer - Artemis Fowl
Nathan Long - Zombivadász - 11.02
Ransom Riggs - Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei - 11.04
Rob Thurman - Holdvilág - 11.04
Ilsa J. Bick - Hamvak - 11.04
Luis Saul - Syburr csillaga - 11.04
Christopher Moore - Prérifarkas blues - 11.07
Dean Koontz - Élve és holtan - 11.09
Darren Shan - A kígyók városa - 11.10
Laurell K. Hamilton - Fagyos érintés - 11.10
Pittacus Lore - A Hatok hatalma - 11.14
Robert Jordan - A Nagy Hajtóvadászat I-II. - 11.15
Patrick Rothfuss - A Szél neve 2. - The Wise Man's Fear - 11.15
Fonyódi Tibor - Naptól vagyok, Holdtól vagyok - 11.15
Lisa Smedman - A prófécia örökösei - 11.16
Oliver Bowden - Assassin's Creed - Testvériség - 11.18
George R.R. Martin - Királyok csatálya - 11.18
Tracy Hickman & Margaret Weis - Az aranyszemű mágus sárkányai - 11.18
Terry Pratchett - Carpe Jugulum - 11.22
Suzanne Collins - A kiválasztott - 11.22
Anne Rice - A múmia - 11.23
Scott Lynch - Locke Lamore hazugságai - 11.28
Dave Howard - Angyalok és tolvajok  
Dan Abnett - Mindhalálig - 11.30
Santorina Grey - Fénysarló - 11.30
Chloe Neill - A lányok olykor harapnak - 11.30
Arkagyij és Borisz Sztrugackij - Nyugtalanság
Robert Charles Wilson - Örvény
Drew Karpyshyn - Mass Effect - Megtorlás

2011. október 24., hétfő

Shirley Jackson - Sóbálvány

Shirley Jackson - Sóbálvány

Shirley Jackson - The Magic Of Shirley Jackson
Eredeti megjelenés: 1965
Magyar kiadás: Európa Kiadó, 1983
Hossz: 269 oldal
Műfaj: szépirodalom, horror, dráma
Fordította: Csák Gyula, Falvay Mihály, Gönczi Éva, Horváth Krisztina

Tartalom:
„Shirley Jackson ijesztő látomását a bomlásról és az őrületről, az elidegenedésről és a befelé fordulásról, a kegyetlenségről és a rettegésről sokan saját neurotikus lázálmának tekintették. Pedig ez a látomás századunk érzékeny és pontos elemzése, koncentrációs táborokkal és atomfegyverrel terhelt, ijesztő korunk kifejező szimbóluma” – írja az amerikai írónő férje.

Shirley Jackson 1919-ben született, és 1965-ben, negyvenhat évesen halt meg. Több regényt is publikált, de életművének legfigyelemreméltóbb darabjai a novellái, amelyek apró, jelentéktelennek látszó hétköznapi dolgokról, eseményekről szólnak, s kivétel nélkül meghökkentő, bizarr vagy rémületbe ejtő befejezésbe torkollnak. A nagyvárosi gyalogos-átkelőhely előtt kétségbeesetten álló ember, a tengerparton gazdátlanul heverő láb, a földijüket derűs egykedvűséggel megkövező falusiak – szimptomái a mechanizmussá vált életnek, a világ kannibalizmusának, az univerzum széthullásának. Shirley Jackson Amerika- és világképében nincs meghittség, biztonság, emberség. Hősei mindig úton vannak, de nincs hová menniük.



Nem is tudom már pontosan, melyik Stephen King könyvben mondta a szerző, hogy nagy hatással volt írói pályájára Shirley Jackson, és az egyik kedvenc könyve máig is az írónő The Haunting of Hill House (1959) című könyve, amit egyszerűen remekműnek, az egyik legjobb legjobb kísértettörténetnek titulált. Sajnos, mivel ez a regény magyarul még mindig nem elérhető - és mivel még nem olvastam tőle semmit úgyse -, úgy döntöttem, hogy bepróbálom a Sóbálvány című novellaválogatást, amit viszonylag egyszerűen be tudtam szerezni. A kedvcsináló eléggé érdekesen hangzott, hogy nagy várakozással vessem bele magam az olvasásába.

Sajnos hamar kiderült, hogy a hölgy nem lesz a kedvenc horrorszerzőm. Írásai - ebben a kötetben csak persze - nem is igazi horror-novellák, esetleg thrillerek, hanem inkább drámák, emberi helyzetek bemutatásai - egy mentálisan beteg ember szemén keresztül. Kicsit olyan, mintha Csáth Gézát olvasnánk, csak az jó, ez meg... nem annyira. Lehet, hogy csak nem tudtam értékelni az írói nagyságot, ahogy bemutatja, hogyan gondolkozik egy skizofrén vagy egy mániás depressziós, de bevallom, nem ilyen írásokra számítottam, szóval kissé csalódottan olvastam tovább a könyv harmadától. De nem a téma miatt voltam csalódott, hiszen jó néhány írónak sikerült már bemutatni az "őrületet", a normálistól eltérő gondolkozást könyveikben, itt meg jobbára unatkoztam csak novelláról novellára.

A Démon-kedves
A vőlegény nem érkezik meg a házasságkötésre. Vajon hová tűnt? A menyasszony a keresésére indul.
Már az elbeszélés stílusa sem tetszett, rögtön az első oldalakon ellenszenves volt, bár a poros kisváros hangulatát jól visszaadta. Dráma. 
Értékelés: 3/10 

Eladósorban 
A könyvárus lánynak nem tetszik a munkája, mert nagyon személytelennek érzi azt, magát pedig elveszettnek a nagy áruházban.Ez nem volt annyira kutyaütő, mint az előző - de lehet csak azért, mert rövidebb volt -, és a vége még poén is volt.
Értékelés: 6/10

Eszmecsere
A páciens az orvosával próbálja megbeszélni, hogy mi a gond ezzel a felgyorsult, egyre változó világgal.
Ez egy érthető írás volt - bár a doki nem értette, hogy mivan -, és még MEGÉRTHETŐ is a hölgy dilemmája (lehet én is kezdek megőrülni?), de a novella maga akkor sem volt egy nagy eresztés.
Értékelés: 4/10

Sóbálvány
A házaspár két hétre New Yorkba utazik vakációra, ahol nem érzik jól magukat, mert mintha az emberek - a tömeg - nem is látnák őket. Legalábbis az asszonyt.
Ekkor már vártam, hogy legalább a címadó novella csapjon már oda, de sajnos semmi. Dráma arról, hogy az ember a nagyvárosban mennyire egyedül érezheti magát, milyen személytelennek. Igazából nem tetszett semmi benne szintén, csak egy dolog: ezt a 60-as években írta az írónő, aki maga is - TERMÉSZETESEN - mindenféle elmebajtól szenvedett. Kíváncsi lennék rá, hogy mit szólna a mai New Yorkhoz.
Értékelés: 5/10

Az áruló
A kisvárosba újonnan költözött család kutyájára a közösség kimondja a "halálos ítéletet", mert az megölt pár csirkét. A gazdája megpróbál találni valami módot arra, hogy a kutyát leszoktassa a csirkevadászatról.
Mostanában elég sok olyan könyvet olvastam, ami az amerikai déli államokban játszódtak a 20-50-es években. Azoknak a hangulatát hozza ez a történet jól - bár Erskine Caldwell könyvei például azért jobbak voltak sokkal -, szóval legalább a hangulat rendben volt. Maga a történet persze szörnyű csattanóval zárul (nem a kutya halálával).
Ezek a történetek is azt a hitet erősítik majd bennünk, hogy az amerikai kisvárosokban mennyi sok buta redneck él. Minden arrafelé játszódó történet hemzseg tőlük.
Szépirodalom, dráma.
Értékelés: 6/10

Virágoskert
Egy városi nő a fiával vidékre költözik, ahol mindenki kedvesen fogadja, de ez hamar megváltozik, amikor egy fekete munkást vesz maga mellé fel segítőnek a ház körül.
Dark-fantasy elem ebben sem volt, viszont lelki terror azért igen, stílusában is végre megcsillantott valamit abból, amit én értékelhetőnek, jónak tartok. Nem is keveset.
Szépirodalom, dráma.
Értékelés: 7/10

Elizabeth
A könyvszerkesztő hölgy élete unalmas, magányos és nem találja a boldogságot New Yorkban, ráadásul társa egy új, fiatalabb titkárnőt hoz a céghez. Közben mindenki a rossz időjárásról beszél.
Precíz, az eddigi novelláihoz hangulatilag és témailag is illeszkedő írás a magányosságról, az ember magárahagyatottságáról. Aki az ilyeneket szereti, komálni fogja, én már eléggé kezdtem unni, pedig ez még a jobbak közé tartozott. Úgy láttam eddig, hogy a hosszabb írásai jobbak a hölgynek (ez is közéjük tartozott).
Szépirodalom, dráma.

Amikor eddig eljutottam, akkor tudatosult bennem, hogy igazából mi nem tetszik Jacskson stílusában. Az, hogy a szereplő minden gondolatát leírja. Szó szerint:

Már menetkészen, kabátban s kalapban volt, amikor sebtében beágyazott, gondosan elsimítva a takaró ráncait, a tisztítóba szánt ruhákat pedig a szekrény sarkába gyömöszölte, s az járt a fejében, hogy: este kiporszívózok és mindent rendbe rakok, esetleg felmosom a fürdőszobát, továbbá forró fürdőt veszek, ha hazajöttem, egyúttal hajat is mosok s rendbe teszem a körmeimet; majd miután bezárta maga mögött a lakásajtót és megindult lefelé a lépcsőn, az a gondolat foglalkoztatta, hogy: talán ma beugrom valahová és veszek néhány méter védőhuzatnak való, színes anyagot. Esténként megvarrogatnám, és mindjárt nem lenne ez a lakás olyan sivár reggelente, amikor felkelek; valami sárga színhatás is kellene, mondjuk néhány sárga edény, amiket sorba raknék a falra.

Más szerző is csinálja ezt néha, és nem is idegesítő, mert a szereplői gondolnak valami érdekeset, de ezen csak elalszok. :(
Értékelés: 5/10

Gyere, táncolj velem Írországban
A cipőfűzőárus bácsit pár hölgy vendégül látja a lakásában.
Ennyi. Biztos, hogy velem van a baj, de én semmi értékelhetőt nem találtam ebben a nyúlfarknyi novellában.
Értékelés: 1/10

Ez csak természetes
Új szomszédok költöznek Mrs. Tylorék mellé, akiknek van egy-két bogaruk.
Ez nem volt rettenetes, és nem volt az sem zavaró, hogy nem volt elhúzva, épp csak, hogy bemutatta az új szomszéd életének - számára - furcsa aspektusait. De kiemelkedő sem volt egyáltalán.
Értékelés: 5/10

A fog
Egy nő - keményen be-fájdalomcsillapítózva - utazik buszon New York-ba, hogy a fogorvos megnézhesse fájó fogát. Útközben megismerkedik Jimmel, aki csak a fejében létezik.
Ez volt az első olyan novella, amiben van egy kis humor is - nem is egyszer csillan fel -, ami megjelenésének már igencsak ideje volt, hogy feldobja ezeket a komor írásokat. Persze nem vicces ez a novella sem - de ez nem nagy meglepetés.
Eddig minden novellájának a főszereplője nő volt - ennek is -, és ezt valószínűleg más nők jobban is élveznék, mint ahogy én teszem eddig. Meglepődnék, ha ennek a novellának - is - az alapja nem valami önéletrajzi élmény lenne.
Értékelés: 6/10

A sorsolás
Az ősi sorshúzáson az egész falu részt vesz, mert azon dől el, milyen lesz a termés az idén.
Ettől a novellától valami iszonyat nagy domborítást vártam, hiszen számtalan díjat nyert műről van szó, illetve a sok-sok Shirley Jackson válogatáskötet címadó darabjáról.
Igazából nem is volt rossz egyáltalán, de persze messziről szaglott, hogy mi lesz a vége, de ez nem is volt feltétlenül baj, legalább a feszültség végig növekedik az olvasóban. Ez is az emberi kapcsolatok silányságáról szólt. Szépirodalom, "horror".
Értékelés: 7/10

Az autóbusz
Az öreg hölgy elalszik a buszon majd rossz helyen száll le.
Ennél többet nem is lehet mondani a történetről, mert az már spoileres lenne. A filmnek a címét sem lehet leírni, aminek a poénja, csattanója nagyjából ugyanez. Mindenesetre bár messziről látszik, hogy mi fog történni az idős hölggyel, ez a jobb novellák közül való. Megjelenés idején kétségkívül friss ötlet volt! Horror.
Értékelés: 6/10

A szép idegen
Az asszony várja a vonattal hazaérkező urát, ám amikor megérkezik végre, azt kezdi gyanítani, hogy az érkező nem a férje. És ennek még örül is. Plusz még egy csavar.
Jófajta kis novellácska az emberi kapcsolatok, a függés furcsaságáról.
Értékelés: 6/10

A nyaralók
A házaspár elhatározza, hogy tóparti nyaralójukban - ahol már 17 éve nyaralnak minden évben - idén egy hónappal tovább maradnak, mint megszokott, ám mintha a falusiak ennek nem örülnének. Egyáltalán.
Ez olyan volt, amilyeneket én vártam, és szerettem volna olvasni. Szuper volt, sokkal jobb, mint a többi (kivéve azt a sok mondat ismétlést, ami úgy látom, az 50-es 60-as évek amerikai szerzőinek sajátja, mert nem csak Shirley Jackson-nál láttam, és a többieknél is zavart. - Elvileg a feszültség növelésére használnák, de nekem az a funkciója nem jön át.) Suspense, horror.
Értékelés: 9/10

A szikla
A házaspár és a sógornőjük - a férfi betegségéből lábadozva - nyaralni megy egy tengeri szigetre egy régi kőtorony-házba. A sziget egyedüli vendége rajtuk kívül egy kis öregember, akivel nem tudnak mindannyian találkozni, csak a sógornő. vajon ki ez az öreg és mit akar tőlük?
Igen, értettem, hogy kicsoda az öreg, de akkor sem volt egy maradandó történet. Azt viszont tényleg elkönyvelhetjük az olvasás után, hogy a halál nem válogat! :D Horror.
Értékelés: 5/10

2007 óta az év legjobb horror és dark fantasy írásait a Shirley Jackson-díjjal (is) jutalmazzák.
Össz-értékelés az átlag alapján: 5,4 pont
Annyira nem tetszett, hogy 6 pontot kapjon.

Értékelés: 5/10

2011. október 19., szerda

Joe Hill - A szív alakú doboz


Joe Hill - A szív alakú doboz

Joe Hill - Heart-Shaped Box
Eredeti megjelenés: 2007
Magyar kiadás: Európa Kiadó, 2008
Hossz: 382 oldal
Műfaj: horror
Fordította: Uram Tamás

Tartalom:
Judas Coyne-nak volt egy spéci gyűjteménye: egy régi akasztófakötél... egy boszorkány beismerő vallomása... egy mexikói halálpornó-video... Számtalan rajongója éppúgy ismerte a korosodó death-metal rocksztár hátborzongató ízlését, mint hírhedett ifjúkori ballépéseit. Ám a legrémületesebb, legvalószínűtlenebb darabra éppen most tesz szert, jóformán a szemünk előtt - egy internetes árverésen olyasmit kínálnak, aminek képtelenség ellenállni: Árverésre bocsátom nevelőapám kísértetét... Egy szó, mint száz: Jude ezer dollár fejében büszke tulajdonosa lesz egy halott ember öltönyének, melyben állítólag egy nyughatatlan szellem kísért. Jude-nak persze semmi oka félni ettől. Kísérti őt sok minden a múltból is: anya- és gyermekverő apa, kíméletlenül eldobott szeretők, elárult, cserbenhagyott muzsikustársak. Eggyel több mit számít? Csakhogy amit a UPS egy szív alakú fekete dobozban leszállít neki, az nem közönséges, képzeletbeli szellem. Az a legvéresebb valóság. Egyik pillanatról a másikra a legváltozatosabb helyeken kezd felbukkanni az öltöny korábbi tulajdonosa: a folyosón... a hálószobaajtó mögött... Jude imádott Mustangjának hátsó ülésén... az ablakon túl... a tévékészülék képernyőjén... Mintha várna valamire (vagy valakire) - és egyik csontos keze egy láncon függő, fényes borotvát himbál... A novelláiért több irodalmi díjjal is kitüntetett szerző első regénye a horror és a dark fantasy legújabb csillagának igen ígéretes karrierjét vetíti előre.


Láttam én ezt a könyvet anno, mikor megjelent, de a borítója - nem mintha az eredetitől hanyatdobtam volna magam - (és az ismeretlen szerző neve) eltántorított az elolvasásától (még a tartalomjegyzékig sem jutottam). Ha nem így lett volna, akkor a "dark-fantasy" jelző miatt tutira hamarabb nekilátok, plusz, szégyenszemre, mint Stephen King rajongó elsiklottam felette, hogy Joe Hill bizony Stephen King fia! Ezt a "lényegtelen" adatot a 27 képtelen történet című Neil Gaiman által összeválogatott novelláskötet tudatosította bennem, amiben az egyik - nekem legjobban tetsző - novella (Az ördög a lépcsőn) szintén Hill-hez kötődik. Mikor ez így leesett, azonnal neki is kezdtem, az egyetlen magyarul is hozzáférhető könyvének.

A könyv tartalma nem ajánl többet, mint egy sima rémregényt teli ijesztő eseményekkel, ami nyilvánvalóan rendben is lenne, de ez a könyv kicsit több, mint egy sablonos horrorsztori. Először is, a főszereplővel azonosulni, és drukkolni neki, hogy nehogy a szellem egy perc alatt kicsontozza, csöppet problémás, mert egy csomó olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami egyáltalán nem tette őt szimpatikussá a számomra.

A főszereplő ellenfele - a kísértet, Craddock James McDermott - igazi bosszúálló fajta, akinek igen jó oka van arra, hogy pont a rocksztár életét keserítse, szintén nem egy tipikus szellemfigura, aki csak sikoltozik, láncait csörgeti és ijesztgeti az arra tévedőket, és inkább csak mint kellék jelenik meg sok-sok könyvben/filmben, hanem egészen másmilyen. Nem él a manapság annyi horrorfilmben felbukkanó hatásvadász kísértet-kelléktárral, nem üvölt úgy, hogy a szájánál szétnyílik a feje vagy mászik hátracsavarodott fejjel négykézláb a plafonon és közben valami holt nyelv zagyvaságait köpi rád, ellenkezőleg., mivel nincsen rá szüksége, a szart így is belefagyasztja mindenkibe. Úgy viselkedik, mint életében, csak ül karimás kalapjával a fején egy széken, közben rád sem emeli firkák által eltakart szemét, csak közli, hogy mit fogsz tenni és te engedelmeskedsz mint egy báb, hiszen Craddock James McDermott valódi hipnotizőr és mentalista volt életében is, nem egy sarlatán, tudta mit csinál, és még most is pontosan tudja. És azt is, hogy te mit fogsz. Pontosan azt és úgy, amit ő mond neked és akkor amikor ő mondja. Élete 70-80 éve alatt jól kitanulta a szakmáját. Az egész könyvben sehol nem veszi le a déli úriember (Florida) "maszkját", olyan mintha egy westernből lépett volna elő - vagy még inkább, mintha egy romantikus regény apafigurája lenne, például az Elfújta a szélből.

Hát nem bűbájosan morbid és szinte "megkedvelhető" ez a túlvilági igazságszolgáltató? Én azonnal a pártját fogtam, persze elhamarkodottan, hiszen a könyvben azért van pár csavar, míg eljutunk a végjátékig. Nem minden fehér és fekete.

A szerző stílusa ???meglepően??? hasonló az apjáéhoz - kíváncsi vagyok, mely részek kerültek bele a könyvbe King útmutatása/átolvasása után, ami gyanítom elkerülhetetlenül megtörtént. Eltérés viszont, hogy a leíró részek nem tesznek ki oldalakat, itt szinte pörög a cselekmény, nincs megállás (én a lassabbat is szerettem nagyon Kingnél), szinte folyamatosan beszél valaki. A szövegek jók benne, amiket a karakterek szájába ad, bár néhol azért elmarad Kingtől - de ez egy első regény, ne felejtsük el -, valamint a karakterek is megfelelően árnyaltak, különösek. Az apjánál már megszokotthoz hasonlóan szintén szinte halljuk, hogy szól a zene, - mivel egy rocksztár a főszereplő, itt gyakran szó szerint -, kismillió rock- és metál-együttes/szám megemlítésre kerül. Lehet, hogy egyszerűen régen olvastam sima kísértettörténetes horrort, ez a magyarázata, de Craddock kísértetének újszerűségeit nagyon tudtam élvezni. A történet sodró és fordulatos, bár az utolsó 30 oldal körülbelül szinte teljesen felesleges, bár megértem, ha valakinek nagyon bejön az is.
Kedves kiadók! Jöhetnek a további regények de nyomban! :P

Értékelés: 8/10

2011. október 15., szombat

Neil Gaiman - Al Sarrantonio - 27 képtelen történet


Neil Gaiman - Al Sarrantonio - 27 képtelen történet
(Mesék felnőtteknek)

Neil Gaiman - Al Sarrantonio - Stories: All-New Tales
Eredeti megjelenés: 2010
Magyar kiadás: Metropolis Media, 2011
Hossz: 434 oldal
Műfaj: novella, fantasy, horror, sci-fi, thriller, krimi
Fordította: Császár László

Tartalom:
A legjobb kortárs angolszász szerzők vadonatúj novellái akár a képzelet legkülső határairól merítik témájukat, akár a mindennapokból, egy közös bennük: különlegesek. Vannak köztük olyanok, melyek megborzongatnak a forróbb napokon is, mások pedig megmelengetik a lelket, ha hűvös az idő. Mesék ezek egy varázslatos, néha félelmetes, néha megmosolyogtató világról, amely a mi világunk. Mesék felnőtteknek.




2011. október 12., szerda

Peter S. Beagle - Az utolsó egyszarvú

Peter S. Beagle - Az utolsó egyszarvú

Peter S. Beagle - The Last Unicorn
Eredeti megjelenés: 1968
Magyar kiadás: Ciceró Könyvstúdió, 2004
Hossz: 280 oldal
Műfaj: szépirodalom, fantasy
Fordította: Ormai Rita, Tótfalusi István

Tartalom:
Peter S. Beagle fantasztikus szépségű meseregénye – meglepő módon – ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt, pedig 1968-ban jelent meg Amerikában, és azóta több mint harminc kiadást ért meg csak angol nyelven. A könyv világsikerét fokozta az 1982-ben készült animációs film, amely szintén nem jutott el Magyarországra. (Jelenleg folyik a mozifilm forgatása nemzetközi koprodukcióban, magyar résztvevőkkel, a bemutató pontos dátuma még ismeretlen.) Az Utolsó Egyszarvú méltán tarthat igényt a legnagyobb fantasy-meseregényekkel való párhuzamba állításra (A Gyűrűk Ura, Végtelen történet). Története – a világon utolsónak maradt, halhatatlan egyszarvú vándorútja eltűnt társainak felkutatására és megmentésére a Vörös Bika fogságából – valójában prózában írt költemény, gyönyörű tündérmese, melyben Jóság és Gonoszság azért ütközik, hogy a rabbá tett Szépség szabad legyen. A tündérmese dramaturgiájához illően az egyszarvú útja során segítőtársakra is lel: mellé szegődik Schmendrick, a kétbalkezes varázsló és Molly Grue, a törvényen kívüliek kapitányának kedvese, akik saját maguk is „megváltásra” várnak. Velük együtt jut el végül az egyszarvú Haggard király elátkozott várába, ahol szembe kell szállnia a gonosz varázslattal. Beagle művének, akárcsak a műfaj többi klasszikusának „címzettjei” sokan vannak: gyermek és felnőtt számára más-más jelentés bontakozik ki belőle a számos értelmezési lehetőség közül. Azok közé a remekművek közé tartozik, melyek minden újraolvasással egyre gazdagabbá teszik olvasójukat.


Az utolsó egyszarvú volt az első könyv, amit Beagle-től olvastam. Teljesen gyanútlanul vettem a kezembe - bár itt-ott olvastam előtte pár lelkendező ajánlót a neten, ezért figyeltem fel rá egyáltalán -, aztán pár óra alatt végeztem is vele.

Csodálatos volt. Komolyan. A történet meseszövése - mert ez egy fantasy-mese, amit gyermekeknek is (nem esti mesének, inkább 12 év fölött) nyugodtan ajánlhatunk - varázslatos. A nyelvezet szintén. A történet könnyen követhető, a szereplők mintha egy Grimm meséből léptek volna elő.

Azonban nem csak a gyerekek számára élvezetes olvasmány - itt vagyok rá én a bizonyíték -, hiszen van mélyebb mondanivalója és jelentése is a könyvnek, igazi filozófiai mélységek találhatók benne, ám nem irritáló módon az arcunkba nyomva, hanem finoman adagolva. A történet elég sötét tónusú, mintha Shakespeare lenne Gaiman-el vegyítve, és nagyon humoros is sokszor.

Ismerek olyat, aki abbahagyta a könyvet, mert nem tudott túllépni rajta, hogy egy egyszarvú szemén keresztül látjuk a dolgokat, esetleg mert túl lassan folydogáltak az események a könyv elején - szerintem ez nem igaz egyébként -, szóval azért bizonyos nyitottság kell az olvasásához, de egyszerűen szerintem megéri rászánni az időt - ráadásul nagyon rövid is ugye.

A könyvből rajzfilm is készült, ami nagyjából hű a műhöz, de nekem nem jött be főleg a felesleges zenei betétek és a kissé béna rajzok miatt. Az teljesen biztos, hogy én ezt még el fogom olvasni, ha máskor nem, mikor a gyerekeimnek felolvasom.

Értékelés: 10/10

2011. október 10., hétfő

C. S. Goto - Vihar

C. S. Goto - Vihar
(Dawn Of War 03.)

Cassern Sebastian Goto - Tempest
(Dawn Of War 03.)
Eredeti megjelenés: 2006
Magyar kiadás: Szukits könyvkiadó, 2010
Hossz: 308 oldal
Műfaj: sci-fi, akció
Fordította: Oszlánszky Zsolt

Tartalom:
Rhamah testvért, miközben a Harag Litániáját védelmezi a Káosz erőivel szemben, elnyeli a hipertér egy örvénye. A Vérhollók könyvtárosa az Iszonyat Szemében, egy kihalt planétán tér magához, s hamarosan ráébred, hogy nincs egyedül. S míg ő a holtak városának őreivel csatázik, a bajtársai elindulnak, hogy felkutassák – akkor is, ha a pokol mélyére kell, hogy alászálljanak érte...





Ugyebár, ha már megvolt az első két rész, a sorozat záródarabja sem maradhatott ki - pláne, hogy Warhammer regény -, és mivel az első és a második rész közt volt egy gyengébb minőségi ugrás, reménykedtem benne, hogy ez esetleg folytatódni fog tovább.
Röviden, nem így lett.

A harmadik rész kb. 5 perccel az előző rész vége után veszi fel a fonalat, ami jó, de hogy egy olyan szereplő szemszögéből, aki eddig 1 részben szerepelt 1 percet, és az eddigi harmadik személyű írásmód az ő részeinél valamiért áttér egyes szám első személybe - mintha lenne neki valami komolyabb szerepe a könyvben, de... nincs -, ráadásul megkedvelnünk sem sikerül ezt a gyakorlatilag új főszereplőt, annyira súlytalanok a részei, vagy inkább semmilyenek, hiszen nem történik semmi vele a végéig, ami meg egy eléggé a cselekménybe beleerőszakolt, majdhogynem értelmetlen tett lesz, hogy az ő részeit egyedül Ahriman jelenléte - és persze gondolatai - miatt érdemes végigszenvednünk.

Az eddigi főszereplők persze lassan visszatérnek, és teszik a dolgukat, mindenki csinálja, amit eddig, semmi karakterfejlődés, változás a hozzáállásukban egymás iránt, semmi amiért visszaemlékezhetnénk erre a könyvre egy órával az olvasása után.

Az eddigi kedvenc Birodalmi karakterem - a terminátor őrmester -, ebben nem csinál semmit, csak egyik tűzívet a másik után húzza a "villámszórójával". A többiekről tényleg megemlékezni is kár.
Az eldák ebben a részben is a leghangulatosabbak - a Harlekinek persze -, róluk újabb érdekes adatokat tudhatunk meg, de a művészet iránt érzett oltári elkötelezettségük, ami a regény fordulópontjánál mutat be az író, kissé faramuci dolog a számomra - dehát nem is vagyok Harlekin, na! A régi elda ismerősöknek epizódszerep (se) jut.
A káoszhívők között a már megemlített Ahriman hozza az elvárt káosz-szintet, sőt jellemével még újat is sikerül mondani a szerzőnek, az ő karaktere a legjobb a regényben. Ő legalább 1 pontot húz a regény értékelésén felfele.
A nekronokra csak lőnek. :D

Nem hittem, hogy visszasírom az első rész roppant unalmas és kezdő csataleírásait, de mivel ennek a résznek a fő csatajelenetei az űrben játszódnak, valahogy látszik, hogy ehhez aztán még annyi köze sincs az írónak, mint egy "normál" csatajelenethez.
Egyszerűen fájó volt olvasni.

Mint ahogy az egész könyvet is. Ebben most nem volt feszültség, legalább-egy-kicsi-izgulás, dráma. Semmi.

Persze megint volt akció, halál, sikolyok, és az ŰRCSATA - itt legalább sikolyok nem voltak -, de inkább ne olvassa el senki.

Értékelés: 3/10
A sorozat értékelése a három rész alapján: 4/10

2011. október 4., kedd

C. S. Goto - Ébredés

C. S. Goto - Ébredés
(Dawn Of War 02.)

Cassern Sebastian Goto - Ascension 
(Dawn Of War 02.)
Eredeti megjelenés: 2005
Magyar kiadás: Szukits Könyvkiadó, 2009
Hossz: 332 oldal
Műfaj: sci-fi, akció
Fordította: Oszlánszky Zsolt

Tartalom:
A Vérholló űrgárdista rend versenyt fut az idővel, hogy megóvja egyik toborzóvilágát a pusztulástól. Úgy tűnik, ismét az eldákkal kell megmérkőzniük, de ahogy a helyi régészeti ásatások egyre több leletet hoznak a felszínre, lassan nyilvánvalóvá válik, hogy egy sokkal halálosabb és ősibb ellenséggel is szembe kell nézniük. Ha nem sikerül időben a végére járniuk a sivatag mélyére temetett titoknak, az egész rendszert elnyelhetik a háború lángjai... 


 


Nehezen szántam rá magam, hogy egyáltalán belekezdjek ennek a regénynek az elolvasásába, az első rész annyira mély nyomot hagyott bennem. De mivel Warhammer regényt nem hagyok olvasatlanul, ezért végülis magamra vettem ezt a "terhet".
 
Ennél a résznél még jobban vigyáznom kell, hogy nehogy méltánytalanul lehúzzam a regényt az első rész tükrében, vagy a Warhammer-világ/hangulat miatt túlságosan felpontozzam, de nézzük, mi sült ki belőle.
 
Az egyik problémám az első résszel az volt, hogy semmi nem volt benne, csak 100% akció (az is bénán tálalva), ez a problémám eltűnt erre a részre. A könyv feléig!! 1-2 bekezdéses puffogtatásokon kívül semmi akció nincs (onnantól persze végig - és nem sokkal jobb minőségben, mint az előző részben), ellenben egészen vállalható részeket tesz le az író a kíváncsi olvasó elé. Legnagyobb kedvenceim az űrgárdista implantátumok beültetésének és működésének viszonylag részletes beszámolói (talán az Űrgárdistában persze ezeket már leírták, de mikor volt az már!), a Blood Raven (Vérholló) űrgárdista-ház Vérpróbájának bemutatása - ami egyébként józan ésszel belegondolva orbitális nagy baromság, de pont beleillik a Warhammer-univerzum hangulatába.
 
A történet kesze-kusza, van benne minden, amire egy jó könyvben szükség van - kivéve jó karakterek (esetleg a terminátor őrmester még elment, bár egy értelmesebb jelenete van csak), mert azok ebben a részben sincsenek -, kaland, akció, ásatás, rejtély, űrcsata, vér, halál (ja, szex és szerelem sincs benne, ez akár pozitívum is lehet... ebben a könyvben az is).
 
Az olvasó végre az eldákra koncentrálhat Rahe Paradicsomán, nem zavarnak a történetbe bele a "csak úgy" pont ott lévő orkok, vagy a teljesen súlytalan káosz erők, mint az első részben végig. Ezek a frakciók már csak említés szintjén vannak benne a történetben, ellenben most sok mindent megtudhatunk az elda mestervilágokról, működésükről, az eldák hierarchiájáról, militáris tagozódásukról. Persze azért mások is megjelennek a végén, mikor a nagy rejtély kiderül, de hogy kik, arról csak annyit, hogy nagy kedvet éreztem, hogy nekikezdjek újra a Dawn Of War - Dark Crusade kiegészítőjének! :)
 
A nyelvezet teljesen átlagos, megfelel egy sci-fi akció könyv szintjének, de a Titán vs Dreadnought hiba még mindig megvan (de most csak 1x lett elkövetve szerencsére), mint ahogy orkok híján szerencsére nem kellett a "tájszólásukat" lefordítani magyarra, ezért nem is lehetett a fordítás olyan nehéz, mint az első részé.
 
Felmerült bennem, hogy ha már mindent lefordítottak magyarra, ami angol, "ork", stb, akkor miért nem fordították le a latin szavakat (adeptus astartes, apotekarium, librarium, stb.)? - Na nem mintha örültem volna neki, sőt!!!
 
A Vérpróbáról még pár dolog:
Mennyire hihető az, hogy egy olyan univerzumban, ahol az emberek épp vesztésre állnak, mindenkivel háborúban állnak, technikai fejlődés nincs, ami tönkremegy (kilövik), az helyére nincs más, amivel pótolnák, elözönlik őket az idegen fajok, akik száma (a káosz által megrontott emberektől kezdve a tyrannidákon át a szapora orkokig és a hipertér démonaiig) sok ezerszerese a Birodalom embereiének, szóval a próba abból áll, hogy emberöltőként! (mé?) egy arénába összeeresztik a bolygó mondjuk 300 harcosát, akik szeretnének űrgárdisták lenni, egy hétig (2-3 napig) annyi a feladatuk, hogy öljenek meg mindenkit, akit tudnak, és aki a végén életben marad (általában 1-3 harcos), az beállhat közéjük, és ha túlélik a több évig is eltartó implantátum beültetéseket (ébren, fájdalomcsillapítás nélkül, hiszen a fájdalom ad erőt!), akkor kezdik meg az évtizedekig tartó kiképzést. Ja, és a Blood Raven-ek a "tudósok" az űrgárdisták között! 
Nagyon életszagú, valóban! :D
Mindegy, ezzel együtt tudok élni, biztos nem jöttek még rá, hogy az emberi erőforrás pazarlás miatt vannak épp szopóágon! :)
 
A könyv vége s.z.a.r, de egyébként meg jópár helyen fel tudta kelteni az érdeklődésem és feszültséget is képes volt teremteni. Warhammer-fanok nyugodtan elolvashatják, a többiek inkább a Gaunt sorozatot.

Értékelés: 6/10

2011. október 3., hétfő

Várható októberi könyvmegjelenések



Jim Thompson - Angelology - Az átok
L. A. Graf - A Gondviselő

Drew Karpyshyn - Mass Effect - Felemelkedés
J. R. R. Tolkien  - A szilmarilok
Robert Jordan - A Világ Szeme I-II.

Dan Simmons - Hyperion bukása
H. P. Lovecraft - Lovecraft legjobb művei

Sir Arthur Conan Doyle - Jobb nem firtatni
John Caldwell - A káosz szava
John Caldwell - A káosz szíve
Caris Roane - A másik föld
Jan van den Boomen - Opálhajós (M.A.G.U.S. - Legendák és Enigmák)
Neil Gaiman - Tükör és füst
Brian Herbert & K. J. Anderson - A Dűne fia, Paul
Dmitry Glukhovsky - Metro 2034
Sean Williams - Tomboló erő

Jenna Black - Varázsütés
Iain M. Banks - Anyag - 10.31
Catherine Fisher - Incarceron
Arthur C. Clarke & Stephen Baxter - Régmúlt napok fénye
Margaret Weis - Borostyán és vér

Orson Scott Card - Végjáték